Románia: tovább a sikertelen úton

Az Európai Unióval csatlakozási tárgyalásokat kezdett kelet-közép-európai államok közül a tizenötök Romániát gyakorlatilag minden tekintetben az utolsó helyre sorolták a tavalyi év végén. Mindmáig nem fejeződött be az „átmeneti időszak”, nem zajlottak le azok a gazdasági, társadalmi és intézményi reformok, amelyek legnagyobb részén a legtöbb tagjelölt már túl van.Romániában a ’89 előtti rendszerhez tartozottak masszív túlélése, a volt nómenklatúra és a politikai rendőrség gazdasági megerősödése, illetve az ebből származott általános korrupció rányomta a bélyegét minden eddigi meghatározó folyamatra. 1996 végéig, a posztkommunista erők regnálásának hét éve alatt remény sem volt a gyökeres változásra, az akkori hatalomcsere azonban fölcsillantotta ezt a lehetőséget.A négy évvel ezelőtt felállt új kormánykoalíció, amely a demokratikus román pártoknak emlegetett alakulatok mellett az RMDSZ-t is magába foglalta, Victor Ciorbea miniszterelnök vezetésével célként meghirdette ugyan a valós szerkezetátalakítást, de az a hatalmi harcok miatt szintén kudarcot vallott. Gazdasági növekedést csupán 2000 folyamán, Mugur Isarescu miniszterelnöksége alatt sikerült elérni, de mivel ez nem éreztette hatását az általános életszínvonal terén, a választásokon újra a Ion Iliescu nevével fémjelzett alakulatot, a PDSR-t hozták hatalmi pozícióba.Az év utolsó napjaiban Adrian Nastase által kialakított kabinet programja sem jelent garanciát arra, hogy Románia csökkentheti a többi tagjelölt állammal szembeni hátrányát, noha ez a deklarált célja. A parlament által elfogadott dokumentum gazdasági része (is) keveréke az etatista, illetve a reformer elképzeléseknek, emellett pedig az új kormányra hatalmas társadalmi nyomás nehezedik. A párton belüli erőviszonyok alakulása határozza majd meg, hogy melyik irányzat érvényesül inkább, ugyanakkor tény, hogy a kabinet első intézkedései máris ellentmondanak a nemzetközi pénzintézetek éveken át hangoztatott elvárásainak. A program nem jelöli meg az anyagi forrásokat azokra a szociális intézkedésekre, amelyeket beharangoz, illetve az általánosságok szintjén túl azt sem tisztázza, hogy milyen gazdasági intézkedések révén kívánja a 2001-re beharangozott 4,5-5 százalékos GDP-növekedést elérni, harminc százalék alatti éves infláció mellett. Meghatározó lesz a PDSR-hez közel álló, a még mindig túlsúlyos és sok esetben monopolhelyzetben lévő állami szektor úgynevezett menedzseri rétegének viszonyulása is a kabinet elképzeléseihez, mely viszonyulás szintén nem kecsegtet semmi jóval. Az adott körülmények, a kormányprogram és a kabinet személyi összetétele is arra enged következtetni, hogy Románia gazdasága az eddig ismert, a fellendülés lehetőségét gyakorlatilag kizáró pályán fog mozogni.