Szép új világ?

A Globális Tendenciák 2015-re című tanulmány nemrégen nyilvánosságra került prognózisa egyálalán nem szívderítő. Még kevésbé az, hogy a galapagosi olajszennyezés vagy az éghajlati változásokat elemző ENSZ-bizottság minapi vészjósló klíma-előrejelzése – miszerint a vártnál gyorsabb ütemben melegszik a Föld légköre, s e században akár már 5,5 fokos globális felmelegedés is elképzelhető – csak erősítik bennünk a rossz érzést. Egyúttal tudatosítják azonban azt is, hogy a hidegháború veszélye után eltelt évtizedben újonnan körvonalazódott problémák semmivel sem állítják a korábbiaknál kisebb kihívások elé a világot.A trendek hagyományos megközelítése még némi optimizmusra adhatna okot. Megállapítható ugyanis, hogy a nagyhatalmak, a fejlettek közötti konfliktusok veszélye, a globális háború kockázata manapság kicsi. Afrika továbbra is reménytelen eset marad, bizonytalanok Oroszország távlatai is, előrehalad azonban Latin-Amerika, stabil fejlődő terület lesz Európa, rejtély marad Kína, míg az Egyesült Államok minden területen megerősíti hegemóniáját. Ezt persze időnként meg-megelégelik majd az új és régi ellenlábasok, így Kína, India, Brazília, Oroszország vagy az Európai Unió. Washington gazdasági, technológiai, katonai, diplomáciai súlyával, befolyásával azonban tartósan egyetlen ország, taktikai szövetség vagy szervezet sem vetekedhet. Helyi és regionális fegyveres konfliktusokkal sajnos azért továbbra is számolni kell. A szembenállás így erősödhet Kína és Tajvan, India és Pakisztán között, s a Közel-Keleten is.Kevesebbet beszélünk azonban mindezeknél a világ egyéb, sok tekintetben előrelátható, új típusú bizonytalanságairól. Így arról, hogy milyen rohamosan szennyeződik, romlik környezetünk, s milyen kevés eredményre jutott például ezzel kapcsolatosan a világ a kyotói konferencián. Aztán arról, hogy másfél évtized múlva egymilliárddal többen leszünk a Földön, s elsősorban az óriásvárosok lakossága duzzad ezzel tovább. A növekedés túlnyomórészt a fejlődő országoknak köszönhető, ahol ez a gyarapodás sok helyütt még instabilabbá teszi az amúgy is törékeny politikai rendszereket. Afrika egyes területein ugyanakkor további húsz százalékkal nő az alultápláltak száma, és mindez az AIDS terjedésével kiegészülve oda vezet, hogy a magas születési arány ellenére is csökken a népesség. „Korunk pestise” egyre nagyobb problémákat okoz Ázsiában, Kínában és a volt Szovjetunió országaiban is.Emellett újra feltámadnak olyan visszaszorult népbetegségek, mint például a tuberkulózis. Mindehhez járul az immár a Föld lakosságának mintegy felét fenyegető ivóvízhiány. A Közel-Keleten, Fekete-Afrikában vagy Dél-Ázsiában mindez országok közötti konfliktusokhoz is vezethet. Más gondok sújtják a fejlett országokat, ahol tovább nő az átlagéletkor és csökken a születések száma. A lakosság így elöregedik – Nyugat-Európában például tizenöt év múlva 30 százalékkal lesz kevesebb a fiatal munkakezdők száma. Ami komoly terheket ró a társadalombiztosításra és a nyugdíjrendszerre. Ennek ellenére súlyos társadalmi, politikai feszültségekhez vezet a törvényes és törvénytelen bevándorlók növekvő száma. Az információs forradalom folytatódása ráadásul még tovább növeli a különbséget a gazdag és szegény országok, földrészek között.