Utolsó esély

Jasszer Arafat üres kézzel távozott Washingtonból a Bill Clintonnal folytatott tárgyalásairól. Azt mindenki tudta, hogy az idő most talán mindennél jobban szorítja a közel-keleti békefolyamatban (ha egyáltalán még lehet így fogalmazni) érdekelt feleket. Az amerikai közvetítési kísérletek eddig valahol mindig elakadtak és vészesen közeleg a feleket eddig a megbékélés felé terelgető Clinton elnök mandátumának vége. Néhány hónapja, a második Camp David-i alku megszületésére (végül hiábavalóan) váró sajtó az amerikai elnök erőfeszítéseit látva azzal élcelődött: Clinton minden bizonnyal mint nagy közel-keleti békéltető szeretne a történelemkönyvek lapjaira kerülni. Most már senkinek sincs kedve ezzel viccelődni. Most ugyanis bebizonyosodott, hogy a leköszönő amerikai elnök valóban nagy államférfiúként kíván távozni a Fehér Házból. Legutóbbi, áthidalónak szánt javaslatával egyszerre kívánta újra mozgásba hozni az immár teljesen megfeneklett békefolyamatot és segíteni a következő elnöki adminisztrációt is. Ami talán a legfontosabb, hogy Clinton igyekezett időt nyerni. Jelenleg ugyanis egyszerre két újabb „tárgyaláslassító” tényezővel kell egyszerre számolni. Az egyik a február 6-i izraeli választás. A másik a fehér házi váltás. Az ugyanis mindenki számára világos, hogy egy éppen hivatalba lépő új elnök számára nem lesz első számú feladat a közel-keleti béketeremtés. Ráadásul a külpolitikában járatlan George W. Bush, hiába rendelkezik kiváló tanácsadókkal és hiába van a világpolitikai kérdésekben felkészült alelnöke és külügyminisztere, nem valószínű, hogy egyből erre az ingoványos területre merészkedne valami nagyszabású tervvel. Számára az lehetne a legelőnyösebb, ha Clintonnak valamiféle előzetes keretmegállapodást sikerülne kicsikarnia a felektől. Az új washingtoni adminisztrációnak ugyanis ebben az esetben csak a végső „simítások” munkája maradna, amely már nem elsősorban elnöki feladat.A kérdés csak az, hogy a leginkább érintettek, Ehud Barak és Jasszer Arafat mennyire érzik ezt a mostani javaslatot utolsó esélyüknek. Barak az idő rövidsége miatti kétségeit hangoztatta. Ráadásul ha az izraeli közvélemény úgy látja, hogy az újabb és újabb javaslatok egyre kedvezőtlenebbek a zsidó államnak (a mostani tervezetről egyértelműen ez a vélemény), az Barak békepolitikájának kudarcát és a miniszterelnök vereségét jelenti.Arafat sincs könnyebb helyzetben. Ha most ő lesz az első, aki elfogadja az amerikaiak ajánlotta alkut, akkor saját népe tarthatja árulónak, hiszen ezzel lemondana a palesztin menekültek hazatérésének lehetőségéről. Sok közel-keleti szakértő szerint nem valószínű, hogy Arafat egyhamar a mostaninál jobb alkut köthet. Különösen akkor, ha a békekötésre és az engedményekre kevéssé nyitott Ariel Saron nyer az izraeli választásokon.