Varsó két év múlva kész a tagságra

A legjobban felkészült uniós tagjelöltek egyikének nevezte országát lapunknak nyilatkozva Jaroslaw Pietras, a varsói európai integrációs hivatal helyettes államtitkára, a lengyel EU-tárgyalócsoport titkára, s ez, mint mondta, minden alapot megad arra, hogy Lengyelország a bővítés első körében csatlakozzon az Európai Unióhoz. Ezt erősítette a nizzai csúcs is, amely Varsó számára rendkívül sikeresen ért véget, megerősítette helyét az élcsoportban, utat törve a bővítés felé.Optimistábbá tette a tagjelölteket a nizzai csúcs . Az uniótól való örökös ötéves távolság az itt előterjesztett bővítési stratégiai dokumentum után ugyanis – legalábbis a legfelkészültebbek esetében – talán valamelyest csökkent. Reálisnak tartja-e, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokig országaink felvételét már a tagországok parlamentjei is ratifikálják?– Célunk, hogy már tagként vehessünk részt ezeken a választásokon. Ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk, 2002 végéig befejezzük a tárgyalásokat, hogy 2003. január 1-jén már teljes jogú tagok lehessünk. Ha a ratifikációs folyamat elhúzódik, az említett választásokon így már lehet alkalmazni átmeneti megoldásokat.– Az ön optimizmusát alátámasztja, hogy Lengyelország legutóbb minden eddiginél jobb osztályzatot kapott az országjelentésben. Ez többek szerint egyben azt is jelenti, hogy lekerültek a napirendről azok az elképzelések, miszerint a nagyságából adódó nehézségek miatt Lengyelország esetleg kihagyható lenne a bővítés első köréből. Mit tart ön ma reális forgatókönyvnek?– Nekünk az a legfontosabb, hogy térségünk országai minél nagyobb számban legyenek az EU tagjai. Leginkább ugyanis a hozzánk hasonló helyzetben lévőktől várhatjuk majd, hogy az unióban támogassanak bennünket, amikor érdekeinknek érvényt akarunk szerezni. E csoport hatékonyságáért pedig minden közép-európai országra szükség lesz. Mi tehát nem versenynek tekintjük a bővítést, hanem olyan folyamatnak, amelyben kölcsönösen támogatnunk kell egymást. Erőnk ugyanis az egész csoport erejétől is függ. Szeretnénk, hogy a felkészült jelöltek a lehető legkorábbi időpontban csatlakozhassanak az unióhoz. Nyugodtan kijelenthetem, hogy Lengyelország ezek közé tartozik. Ebben a csoportban megtalálható még jó néhány közép-európai ország. Az eddigi forgatókönyvek között szó volt az úgynevezett „big bangról”, amelyet nem nagyon támogatnánk, hiszen az csak hátráltatná a legjobban felkészülteket. De ennek most egyébként sem túl nagy az esélye.– A már említett jó osztályzat ellenére azonban – s ezt az Európai Bizottság által megfogalmazott kritikák is bizonyítják – Lengyelország előtt is sok feladat áll még...– Valóban, s ezek között is az egyik legfontosabbnak tartom a jogharmonizációs folyamat további gyorsítását. Tavaly egyébként 64 olyan új törvényjavaslatot készített elő és terjesztett a szejm elé a kormány, amely a lengyel jogrendszert az Európai Unióéhoz harmonizálja. A szejm pedig ezen idő alatt 70 ilyen törvényjavaslatot hagyott jóvá. Ilyen módon megcáfoltuk azt az állítást, miszerint nagy országként problémáink megoldásában nem érjük utol a többieket.– E lendületet nem törheti meg a közelgő választási kampány?– Nálunk ugyan most fél éve már kisebbségben kormányoz a Buzek-kabinet, az integráció kérdésében azonban konszenzus van a pártok között, így ezt a jelenlegi helyzet nem zavarja. A törvényalkotást egyébként annak tudatában is gyorsítottuk fel tavaly, hogy az idei választási év, így e téren is kevesebbet lehet tervezni.– Vannak azonban más jellegű problémák is. Így a tagjelöltek EU-val szemben felhalmozott összes kereskedelmi deficitjének több mint fele Lengyelországra jut. Aztán itt van az akadozó szerkezetváltás, amely kutatók szerint 20 százalékos munkanélküliséget eredményezhet. No, meg a mezőgazdaság oly sokat emlegetett kérdése...– A lengyelországi állapotokkal, a csatlakozás problémáival kapcsolatban sok sztereotípia él. Az uniós agrárkörök nagyon gyakran ürügyként is használják ezek egyikét. Felvetik például, hogy a lengyel mezőgazdaság felaprózottsága miatt nem illik bele az EU-ba. Arról persze nem hallani, hogy Olaszországban jóval több aprógazdaság van, mint nálunk. Egyébként az unió nem tekinti a tagság előfeltételének az agrárium szerkezetváltásának befejezését. S ne felejtsük el azt sem, amikor az EU a mezőgazdaság modernizálását igényli, az azt is jelenti, hogy jóval többet fogunk termelni. Ez pedig nem igazán érdeke az EU-nak. Tudjuk azt is, hogy e téma főként a költségek miatt érzékeny. Az uniós agrárpolitika pedig két fontos feltételtől függ, a támogatást nyert területektől és az export nagyságától. Esetünkben a terület nagyságát nem befolyásolja a foglalkoztatottak száma – ráadásul a nagygazdaságok hatékonyabban tudják kihúzni a támogatást az EU-tól –, az élelmiszerek tekintetében pedig Magyarországgal ellentétben nettóimportőrök vagyunk, s a fő problémánk az, hogy az árak emelkedésével inkább támogatni fogják fogyasztóink az uniót.– A szerkezetváltás fájdalmas belső problémáin azonban mindez nem változtat...– A statisztikákat nézve a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya mára 25-ről 18 százalékra csökkent. Ennek már most komoly kihatásai vannak, mégis megvagyunk valahogy.