Arcok költészete

Ferch
2001. 02. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fekete-fehér fotók, remek portrék, festett fényképek és festmények a budapesti Ludwig Múzeum csütörtökön megnyílt kiállításán. A francia François-Marie Banier művei. Magányos, névtelen kisemberek, legföljebb árnyékuk a társuk. És a művészvilág csillagai: írók, színészek, muzsikusok, festők, mecénások. Nathalie Sarraute, Samuel Beckett, Truman Capote, Emile Cioran, Vladimir Horowitz, Marie Laure de Noilles, Silvana Mangano, Isabelle Adjani, Pascal Greggory, Salvador Dalí, Liliane Bettencourt, Yves Saint-Laurent. François-Marie Banier elképzelt, eszményi családjának tagjai. Az emberi arc költészete. Madeleine Renaud és Jean-Louis Barrault egy padon – akár két hajléktalan. Marcello Mastroianni – lebegő vidámságban egy zongora mellett. Caroline monacói hercegnő – kopaszon. Madeleine Castaing, a híres antikvárius – életében először paróka nélkül, mintha az ágyból kelt volna ki. Fölöttük, az emelet körbefutó folyosóján fotó és írás, fotó és festmény kombinációi és élénk színekkel, lendületes ecsetvonásokkal megfestett képek. A fotóra írt szöveg dekoratív elem, és át is szerkeszti a képet.François-Marie Banier apját Bányai Istvánnak hívták, 1929-ben, az érettségi után ment el Budapestről. Párizsban, a reklámszakmában csinált karriert, és franciább lett a franciáknál, tökéletesen integrálódott – állítja a fia, aki drámaként élte meg eltávolodását Magyarországtól. Pedig ő már Párizsban született. Tizenöt éves volt, amikor Salvador Dalí, akihez a rajzait vitte megmutatni, azt javasolta neki: írja meg az életrajzát, ezzel hírnevet szerezhet, és sok pénzt kereshet. Így kezdődött egy több évtizedes barátság (noha a Dalí-életrajzból nem lett semmi), amely emberi szempontból hozott sokat a fiatalembernek, nem művészileg, amint mondja.Öt sikeres regény és három színdarab szerzője François-Marie Banier. Fotóit a kilencvenes évek elejétől ismerhette meg a közönség, holott a hatvanas évektől fényképezett. „Posztumusz művet akartam a fényképeimből, de valaki kétségbe vonta az értéküket, ezért kiállítást rendeztem belőlük a Pompidou-központban” – meséli. Azóta a fél világot bejárta velük. Az író, festő, színész, újságíró (a The New Yorker állandó tudósítója) újabban szobrászkodik is. Az írás, ez a magányos foglalatosság gyötrelem, a festés viszont élvezet számára. Első magyarországi kiállítását a L’Oréal szponzorálta.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.