Arcok költészete

Fekete-fehér fotók, remek portrék, festett fényképek és festmények a budapesti Ludwig Múzeum csütörtökön megnyílt kiállításán. A francia François-Marie Banier művei. Magányos, névtelen kisemberek, legföljebb árnyékuk a társuk. És a művészvilág csillagai: írók, színészek, muzsikusok, festők, mecénások. Nathalie Sarraute, Samuel Beckett, Truman Capote, Emile Cioran, Vladimir Horowitz, Marie Laure de Noilles, Silvana Mangano, Isabelle Adjani, Pascal Greggory, Salvador Dalí, Liliane Bettencourt, Yves Saint-Laurent. François-Marie Banier elképzelt, eszményi családjának tagjai. Az emberi arc költészete. Madeleine Renaud és Jean-Louis Barrault egy padon – akár két hajléktalan. Marcello Mastroianni – lebegő vidámságban egy zongora mellett. Caroline monacói hercegnő – kopaszon. Madeleine Castaing, a híres antikvárius – életében először paróka nélkül, mintha az ágyból kelt volna ki. Fölöttük, az emelet körbefutó folyosóján fotó és írás, fotó és festmény kombinációi és élénk színekkel, lendületes ecsetvonásokkal megfestett képek. A fotóra írt szöveg dekoratív elem, és át is szerkeszti a képet.François-Marie Banier apját Bányai Istvánnak hívták, 1929-ben, az érettségi után ment el Budapestről. Párizsban, a reklámszakmában csinált karriert, és franciább lett a franciáknál, tökéletesen integrálódott – állítja a fia, aki drámaként élte meg eltávolodását Magyarországtól. Pedig ő már Párizsban született. Tizenöt éves volt, amikor Salvador Dalí, akihez a rajzait vitte megmutatni, azt javasolta neki: írja meg az életrajzát, ezzel hírnevet szerezhet, és sok pénzt kereshet. Így kezdődött egy több évtizedes barátság (noha a Dalí-életrajzból nem lett semmi), amely emberi szempontból hozott sokat a fiatalembernek, nem művészileg, amint mondja.Öt sikeres regény és három színdarab szerzője François-Marie Banier. Fotóit a kilencvenes évek elejétől ismerhette meg a közönség, holott a hatvanas évektől fényképezett. „Posztumusz művet akartam a fényképeimből, de valaki kétségbe vonta az értéküket, ezért kiállítást rendeztem belőlük a Pompidou-központban” – meséli. Azóta a fél világot bejárta velük. Az író, festő, színész, újságíró (a The New Yorker állandó tudósítója) újabban szobrászkodik is. Az írás, ez a magányos foglalatosság gyötrelem, a festés viszont élvezet számára. Első magyarországi kiállítását a L’Oréal szponzorálta.