Az Egri csillagok első száz éve

A legelső könyv, amelyet végigolvastam. Azután, kissrác korom óta, többször.Így van ezzel a nyolcvanéves apám meg a húszéves fiam is. Mindez magánügy.Csakhogy hármunkon kívül még millióklegkedvesebb olvasmánya lett Gárdonyi Géza tüneményes történelmi regénye, az Egri csillagok. Száz esztendeje, 1901-ben jelent meg először könyv alakban.Néhány esztendei vidéki tanítóskodás, majd a Szegeden és a fővárosban gyakorolt újságírás után Gárdonyi 1897 nyarán, harmincnégy éves fejjel végleg visszavonult a világ zajától. Haláláig szinte ki sem mozdult az egri vár mögötti dombon épített kis kertes házából, évenként megírt egy-egy regényt, színdarabot – többnyire remekeket –, s szinte megszámlálhatatlan újságcikket, verset, karcolatot, kisebb-nagyobb elbeszélést rótt papírra a csendes dolgozószoba faragott íróasztalán. A századfordulón, sikerei csúcsán – A bor című darabját a pesti Nemzeti Színházban játszották! – két éven belül elkészítette az Egri csillagokat és A láthatatlan embert. Az egri csillagokat (először ilyenforma címmel) 1899 karácsonyától küldte a Pesti Hírlapnak folytatásos közlésre, ugyanez a változat jelent meg a laptulajdonos Légrády testvérek első kiadásában is. (Gárdonyi mindig pedánsan javítgatta, átfésülte újra nyomdába kerülő írásait, az életében utoljára 1913-ban megjelent, negyedik kiadás szövegén is igazított.)Olyan pontosan, hitelesen megrajzolni a homályba vesző históriák hátterét, életteli szereplőkkel benépesíteni a krónikák holt lapjait, mint e történelmi tablók alkotója tette, a rendkívüli tehetség mellett csak nagyon alapos előtanulmányok birtokában lehet. Gárdonyi Géza készülése regénye(i) megírására, az Egri csillagok helyszíni anyaggyűjtése Isztambulban már maga regénybe illő történet. Az első tárgyszerű nyom, hogy az egri remeteségbe vonult író a török kori Magyarországról szóló munkába fogott, levele, amelyet a pécsi polgármesternek küldött 1897 novemberében. Egy Bornemissza nevű jobbágy kovács, illetve fiának adatai, leszármazása után tudakozódott, Tinódi históriás énekének említése nyomán. A konkrétumok hiányát végül írói képzelete pótolta Gergely alakjának megformálásában. Közben Verancsics Antal, Szerémi György és Dzselalzade Musztafa korabeli históriai munkáit forgatta, a XVI. századból fennmaradt leveleket, számadáskönyveket és okiratokat olvasott, de főként az egri vár 1552. évi ostromával kapcsolatos forrásokat kutatta. Végül 1899 késő tavaszán – a magyar anekdotakincset összegyűjtő Tóth Béla társaságában – Triesztben hajóra szállt, és hathetes tanulmányútra utazott a török birodalom fővárosába, akkori nevén Konstantinápolyba.Bejutott a Héttoronyba, megnézte a szultáni szerájok temérdek kincsét, hajózott a Boszporuszon, jegyzetelt, rajzolt, fotografált – figyelme kiterjedt a törökök hagyományőrző világának minden részletére. Nem csoda hát, hogy a regényből visszaköszönő tájak és jelenetek, karakterek, szokások és beszédformák olyan filmszerűnek és valósághűnek hatnak. (Gárdonyi Géza minden iránt érdeklődő, sokoldalú és igen kreatív ember volt: hét-nyolc nyelven olvasott, muzsikált és zenét szerzett, jól rajzolt és festett, értett a földrajzhoz, botanikához, erdészethez, rovartani cikke Herman Ottó elismerését is kivívta. Egri házában ma is látható tekintélyes könyvtára, kertjében a sztambuli útról hozott ritka magvakból időközben hatalmas fák nőttek. Egy néptanító a XIX. századból...)Az országosan ismert, népszerű író új történelmi regénye szép sikert aratott, pedig akkoriban nem volt ritkaság a jó magyar könyv. Az újranyomások utáni második kiadás 1905-ben jelent a Singer és Wolfnernél, ugyanott még két ízben, majd – már az író halála után – az „Élet” Irodalmi és Nyomda Rt., illetve az Uránia Nyomda gondozásában, 1923-ban és 1925-ben. A két háború közt a Dante Kiadó negyvenkötetes, díszkötésű Gárdonyi-sorozatában többszöri kiadást és utánnyomást ért meg az Egri csillagok, összesen 50-60 ezerre tehető példányban. Már akkoriban sem felhőtlen politikai égbolt alatt, hiszen a mind szorosabbá váló magyar–török kapcsolatoknak nem a legjobb propagandája volt a regény: Buda csellel való elfoglalása, Eger véres ostroma vagy a Bornemissza család akut problémái a nem éppen jellemdús Jumurdzsákkal.Az 1945 utáni irodalmi élet, pontosabban a hivatalos kultúrpolitika is nehezen emésztette meg első rágásra a dicsőséges magyar múltnak, a hazaszeretetnek és önfeláldozásnak ezt a ragyogó történetét. Szerencsére, még inkább Gárdonyi utóéletének szerencséjére, őrá sehogyan sem lehetett rásütni, akkori szokás szerint, semmiféle jobboldali, nacionalista, fajvédő avagy fajgyűlölő bélyeget. Gárdonyi Géza mélyen konzervatív, önértékű, ám szabadgondolkodó és független ember volt, aki annak idején visszautasította még a Kisfaludy Társaság tiszteletbeli tagságát is. Sőt egyes „klerikális” tárgyú munkái, mint például A lámpás vagy az Isten rabjai, a katolikus egyház kebelében sem leltek rokonszenvre. Végül egy 1947-ben lezajlott irodalompolitikai álvita után lassan szabad utat kapott az Egri csillagok újbóli, immár állami megjelentetése.1951-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó Magyar Klasszikusok sorozatában kelt új életre a regény, egy évre rá az Ifjúsági Könyvkiadó rendezte sajtó alá, Biai-Főglein István rajzaival illusztrálva (talán csak véletlen folytán az egri diadal négyszázadik évfordulójára), majd tucatnyi további alkalommal. 1955-ben az Olcsó Könyvtár háromforintos zsebkönyveinek sorában látott napvilágot az Egri csillagok, és 1959-ben még az a megtiszteltetés is érte, hogy beválogatták a Pártmunkások Zsebkönyvtárába. Az 1963-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó 12 kötetes Gárdonyi-válogatássorozatában megjelent új, átdolgozott változat azért fontos a könyv életében, mert a szöveget gondozó Z. Szalai Sándor igyekezett megtisztítani a Gárdonyi halála utáni idegen kezű és a szerző felfogásától, ízlésétől idegen „javításoktól”, sőt az utólagos beleírásoktól. 1923-ban, majd később is az író fia, Gárdonyi József rendezgette sajtó alá a regényt – szerkesztőként szólva: a megengedhetőnél jóval nagyobb belenyúlásokkal. Ezek által idővel egyfajta giccses, romantikus szirup kezdett a regényre ráragadni, egészen a ’63-as kiadásig. A Gárdonyi-életmű avatott kutatójának munkájáról elmondható, hogy sikerült, remélhetően végérvényesen, hiteles formában helyreállítania ezt az irodalmi remeket.Merthogy a regény kétségkívül remekmű. Az, hogy e sorok írójának tetszik az Egri csillagok, és a legfontosabb magyar könyvnek tartja, amelyet lehetőleg minden magyar gyermeknek el kéne olvasnia, még nem sokat jelent. Kinek a pap, kinek a papné kedves. Ámde az irodalomtudós Szerb Antal, akinek azért mégiscsak illik adni a véleményére, már 1934-ben megírta Gárdonyi Géza regényeiről azt az axiómát, hogy azért lettek az ifjúság olvasmányaivá, mert formailag tökéletesek. „Rosszul megírt könyv nem jut erre a sorsra” – mondja ki a lényeget a világ irodalmát a velejéig ismerő ítész. Amúgy Gárdonyi regénye nem ifjúsági irodalom, nem is annak íródott. Sokan és sokszor le akarták fokozni a szerzőt és munkásságát azzal, hogy a serdülők kedvence. Mintha az kisebb rang lenne. Persze: a szabadságért, a függetlenségért harcoló népi hősök példázatának, a pátosznak ritkán volt konjunktúrája a XX. században.Az Egri csillagokat gyarló próbálkozás volna – főleg ünnepi alkalomra szánt újságcikkben – bármi módon is méltatni. Nem szorul rá. Siker ellen nincs érv, tartja a mondás, mellette meg fölösleges a szót szaporítani. Százéves sikertörténetről van szó, az 1963 utáni kiadásokkal együtt már egymilliós példányszámban kinyomtatott könyvről. És vajon hány kézen fordult meg egy-egy kemény kötésű könyvtári példány az elmúlt évtizedek alatt? Gárdonyi regényét lefordították a világnyelvekre, összesen már vagy húsz idegen nyelven jelent meg. Aligha kelti rossz hírünket a világban a mirólunk, magyarokról szóló igaz „sztori”. Meglehet, hogy a magyar filmgyártásnak nem a legnagyobb büszkesége az 1968-ban készült, két és fél órás Egri csillagok produkció. Mondjuk úgy: jókora igyekezettel kissé felemásra sikeredett. De hasonlítsuk össze az azóta, főleg a közelmúltban készült történelmi filmjeinkkel Várkonyi Zoltán munkáját, az akkori idők legjobb hazai színészeinek játékát és a feldolgozott tárgyával legalább köszönő viszonyban volt rendezést!Az igazi „sztárok” – a csillagok – pedig mégiscsak a regény főszereplői. A póri származású, céltudatos és feltörekvő Bornemissza Gergely, Eger védelmének stratégája, a királyi vár későbbi főkapitánya – micsoda romantikus karriertörténet az övé! Dobó István, a helytállás, a kötelességtudás eleven szobra (a filmben a tegnap eltemetett Sinkovits Imre alakította); Török Bálint, a mindenkori magyar végzet tragikus alakja és Cecey Éva, az állhatatosság és a mindent legyőző szerelem angyala. Ott vannak továbbá történelmünk mindenkori „statisztái”, a népség-katonaság: az az alig kétezer halálra szánt magyar vitéz, minden akkori társadalmi osztályt belső konfliktus nélkül képviselve, akik hetekig védelmezték a majd százszoros túlerővel szemben a rozzant akolnak nevezett végvárat. Felső-Magyarország kapuját, amely akkor a haza sorsát, Magyarország bukását vagy megmaradását jelentette.P. S.: Olvasom, hogy az idei esztendőt, a korábbi sikeres angol példa alapján, az olvasás évének nyilvánította a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. A kampány júniusban, az ünnepi könyvhéttel kezdődik, és kerek esztendeig tart. Volna egy szerény ötletem. A fent írtakból ki lehet következtetni, hogy mi.