Emlékezz, proletár

Az osztályháborúúú-ra a gááár-da készen áll – idéződik fel a mozgalmi dal az ultrabaloldali fiatalt nézve. A köztelevízió heti háttérműsorában tűnik föl az ifjú, amiként épp lelkesen megerősíti: igen, valóban céljuk a polgári társadalom megsemmisítése.Mikori felvétel ez? – kérdené a néző, ha nem látná az ultrabalos siheder öltözetét, s a hátteret, környezetét. Igen, ez a mai magyarországi valóság. Ma kap hangot a bukott és rengeteg kárt okozó eszme, mégpedig az ifjú nemzedék egy tagjának kevély megfogalmazásai szerint. Nem vonulnak illegalitásba az újdonsült aktivisták, sőt röpcédulákat osztogatnak iskolák táján: Szavazz a vörösre! felszólítással. Azt javasolják a harmadik évezred diákjainak, hogy a másfél évszázaddal korábban írott Kommunista kiáltvánnyal nyissák rá szemüket a világra.Kísértet járja be Európa kellős közepét, Magyarországot – döbbenünk rá. De nem a kommunizmus, hanem a konzumidiotizmus furcsa változatának kísértete. Ezért már nem Marx vagy Engels a felelős, de még csak nem is Uljanov vagy Dzsugasvili. Még talán Mao hozható kapcsolatba leginkább a mai fiatal ultrabalossal: a konzumtébolyodottság terjesztőinek – és gerjesztőinek – egyike-másika ugyanis egykor maoista volt. A globalizált tudatú (de)generáció részben ez utóbbiaknak lett áldozata.Nem rettent minket vííísz-sza statááá-riumhalál – zengett a mozgalmi nóta egykoron, de akik énekelték, nem lelkesedtek érte. Most az átszellemültség tüze ég az ultrabalos ifjú szemében. „Nem aaal-kuszunk mi többé már” – süti a tekintete, s alig lehetnek kétségeink. Ha hatalomhoz jutna, megtenné azt, amit elődei: felszámolná a klerikális reakciót, móresre tanítaná az utolsó csatlós társadalmat, és leleplezné a gaz imperialisták üzelmeit.Talán még az alkotmányt is visszaalakítaná a Rákosi-érabeli variációra, hiszen a mai alaptörvény még(?) védi a polgári társadalmat. „Egyetlen állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására” – írja az alaptörvény. De aligha kell attól tartanunk, hogy a máskor oly harsány alkotmányjogászok szót ejtenek majd a szélsőbaloldali fiatalok ellen. Ha a polgári társadalom megsemmisítését tűzi ki célul valaki, az kevéssé sem zavarja a különben kényes ízlésvilágúakat.Állítólag éppen Marx mondta: A történelem arra tanít, hogy soha senki semmit nem tanult a történelemből. Vélhetően nem is e mosott szellemű fiataloktól kell számon kérni a história fájó tanulságait. Inkább az elhatárolódásra oly gyakran felszólító baloldalnak volna feladata: szót érteni saját szélsőségeivel. S tudatosítani bennük: Európában vagyunk. Átléptünk a harmadik évezredbe.Az osztályháborúról ábrándozó gárda szánalomra méltó, ennélfogva segítségre szoruló tagjai azonban inkább számíthatnak az általuk megsemmisíteni óhajtott polgári társadalomra, mint eszmetársaikra (hogy ne mondjunk elvtársakat). Megértéssel, jóindulattal és türelemmel talán visszailleszthetők a társadalom haladó, emberi, európai alkotórészeihez e jobb sorsra érdemes fiatalok. Szólnunk kellene nekik, hogy ha Széchenyire, Kossuthra nem is, legalább „Sallaira és Fürstre emlééé-kezz, prooo-letár.”