Farsang évadja

Február van, farsang, pártállástól függetlenül vidám az ország, Budafokon három műszakban dolgozik a Törley, nagyobb szálloda heti két turnusban fogadja a vigadni vágyókat, teli a táncparkett, munkálkodik a cimbalmos, a legények pedig be vannak rúgva, de nagyon. A hangulat tetőfokán a nagybőgőbe is bele szokás ugrani, ha másért nem, a hagyomány okán. Apáról fiúra száll a törlesztőrészlet.Azért próbáljunk meg kulturáltan farsangolni. A farsangolásnak alapvetően két fajtáját ismeri a szakirodalom. A mezei farsangolást és a protokolláris farsangolást. A mezei farsangolás lényege, hogy az egybegyűlt emberek, úgy, ahogy vannak, megpróbálják jól érezni magukat, e célból mindenféle vicceseket mondanak egymásnak, barackot nyomnak a másik fejére, meg nevetgélve hátba vágják a szemközt lévőt, hogy hehehe, így meg úgy... A protokolláris farsangolást a muszáj kelti életre, népi gyökerei nincsenek, a lényeg, hogy jelen legyünk az eseményen, pozíciónk és társadalmi súlyunk szerint köszöntsük a velünk szemközt farsangolót, az asszony pedig minél hercigebben mosolyogjon, akár tetszik neki, akár nem.Nagyjából a pezsgőfogyasztás az egyetlen közös pont a két farsangolótípusban, amolyan kapaszkodónak is fölfogható a törleys üveg, csak le ne rántsuk az asztalról, mert jön vele abrosz, eszcájg, desszertestál... Fontos farsangi elem a jelmezviselet. Ennek megválasztása nem kis fejtöréssel jár, kreatív farsangoló a napi politikát is beleépíti a jelmeztervezésbe, alkotmánybírónak, APEH-ellenőrnek öltözik, a szociálisan érzékenyebbje hajléktalannak, guberálónak maszkírozza magát, míg a hagyományra fogékonyabbak mohácsi busóálarcokban ijesztgetik a többi vendéget. A legnagyobb riadalmat azonban általában a fizetőpincérnek öltözött ember okozza hajnaltájt. Ellenszenves, hűvös figura, nincs benne semmi szellem, a tréfát nem érti, és még az orra sem piros...