Kegyetlen kamaszok

Ilyen mértékű generációs szakadás, mint ma, még nem volt az emberiség történetében. Azok az ifjak, akik már a XXI. században teljesítik ki életpályájukat, nemcsak fizikai és anyagi körülményeiket tekintve nevelkednek egészen másként, mint az előző nemzedékek, hanem más szellemiségű közeg is veszi körül őket.A szakemberek, miközben az új ifjúság jellemzőit és azok meghatározóit kutatják, nem feledkeznek meg a szülők vizsgálatáról sem. Ők ugyanis a felelősek mindazért, ami történik, a gyermeki deviancia csupán okozata, de nem oka az előzményeknek.Segítséget jelenthet hétköznapi kétségeink közepette, ha szakemberek véleményével erősítjük meg lelkünket. A Pont Kiadó folyóirata, a Fordulópont tematikus számaival támaszt jelenthet szülőknek és pedagógusoknak egy-egy jelenség, így például a televíziózás ártalmasságának vagy az olvasási válságnak a „kezelésében”. A legutóbbi szám tanulmányai a kamaszok félelmeiről szólnak.A gyerek kamaszkora a pszichológusok szerint egybeesik a szülők életkorának és házasságának válságos időszakával is. A szakemberek megegyeznek abban, hogy a kényelmetlen kamaszkor minden családban elkerülhetetlen, a túlzott reakciók mögött azonban meg kell találni a kiváltó okokat, s lehetőség szerint meg is kell szüntetni őket. Ranschburg Jenő ugyanakkor éppen arról számol be a Fordulópontban közzétett tanulmányában, hogy a harmonikus családokban nevelkedő serdülők okozhatják a legnagyobb riadalmat és meglepetést a lázadás, az autonómiakeresés éveiben. Pedig ez a leválási folyamat elkerülhetetlen, sőt akkor van baj, ha nem indul meg. Azzal nyugtatgathatják magukat a szülők, hogy tizenhét–tizenkilenc éves kor tájékán ismét megkezdődik az újrakeresési időszak, a gyermeki „megbocsátás” kora. Vikár György arról ír, hogy a szembefordulásra a kamasznak szüksége van ahhoz, hogy önálló gondolkodását kialakíthassa. Ugyanakkor nagy a veszélye annak, hogy az önmagát kereső ifjú a szerencsétlen tényezők összetalálkozása miatt válságba kerül.Olvashatunk még a serdülőkori depresszióról, annak normális és abnormális tüneteiről. Virág Teréz, a nemrég elhunyt neves pszichoterapeuta arra hívja fel a figyelmet, hogy meg kell találni a serdülőkor válságának összetevőit a gyermek, a család és az egész társadalom összefüggésében. Feurer Mária szerint a gyermekkori öngyilkossági kísérlet mindig demonstratív szándékú, amely arra figyelmeztet, az elkövető nem halálra, hanem jobb életminőségre vágyik.Szó esik még a folyóiratban a Pepsi Sziget „lakóiról”, punkokról és rockerekről, Harry Potterről és Emile Ajarról, valamint arról is, milyen a mai szakközép- és szakképzőiskolások önképe. Végül pedig jó levezetésként szolgálhat Czike Bernadett, Fehér Márta és Menczer Éva, a három családanya beszélgetése arról, miként élik meg ők maguk kamasz gyermekeikhez fűződő, változó kapcsolatukat, hogyan próbálnak jó anyák maradni egy abnormális helyzetben. Mert igaz, hogy a családon belül soha ilyen erősek, ilyen központba helyezettek nem voltak a gyermekek, mint manapság, ám el kell gondolkodnunk azon, hogy jól, okosan szeretjük-e őket, és meg tudjuk-e erősíteni a lelkünket – éppen az ő érdekükben.