Lakmusz

Ha volt még szőrlelkű, aki kételkedett abban, hogy a Fidesz valódi jobbközép párt, az most felvillanyozódhat. Tudományos értékű bizonyíték érkezett Magyarországra, Aiden White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkárának személyében, aki egy delegáció élén erősen megvizsgálta a magyar médiát. Ez olyasmi, mint a lakmuszpapír, ha pirosra színeződik, azaz Aiden White hazánkban aggódik, annak ellenére, hogy a Freedom House a magyar sajtót szabadnak nyilvánította, akkor jobboldali kormány van hatalmon. Ha a lakmusz kék, azaz Aiden White otthon ül és bizakodik, bár a Freedom House szerint a magyar sajtó csak részben szabad, akkor baloldali koalíció vezeti Magyarországot.A jobboldali koalíciókat szerte a világon mindig megkülönböztetett figyelemmel övezi a Nyugat. Tudniillik valamirevaló nyugat-európai értelmiségi csak baloldali lehet. Hosszú sora van ennek; akit mélyebben érdekelnek a gyökerek, olvassa el Stephen Koch Kettős szerepben című könyvét. Stephen Koch sebészi precizitással tárja fel, hogy a Kreml urai, legjellemzőbben Sztálin, ügynökeik és szimpatizánsaik révén hogyan tették a Szovjetunió társutasává a meghatározó nyugat-európai értelmiséget, hogyan udvarolták körbe, hogyan sztárolták és persze hogyan pénzelték a hangadókat. Stephen Koch leírja azt a magatartási mintát, amelyet a gombamód szaporodó önkéntes komisszároknak követniük kellett. „Nem helyesled Sztálin politikáját; nem mondod magad kommunistának; nem mondod, hogy szereted a rendszert; nem szólítasz fel embereket, hogy támogassák a szovjeteket. Soha. Semmilyen körülmények között. Azt mondod, független idealista vagy. Nem igazán értesz a politikához, de azt gondolod, hogy a kisembernek is kapnia kellene egy lehetőséget. Hiszel a nyitottságban. Megrémít a fajüldözés, a dolgozó emberek elnyomása. Azt gondolod, az oroszok nagy kísérletbe fogtak, és reméled, sikerülni fog nekik. Hiszel a békében. Áhítod a nemzetközi megértést. Gyűlölöd a fasizmust. (.) Ezt hangoztatod újból és újból. De ennél semmi többet.”Sztálin régen halott, de a Kreml póráza végén még mindig ott zörögnek a társutas eszmék örökösei, még mindig terjesztik Nyugat-Európában a kórt. Magyarországon még rosszabb a helyzet, nálunk a vírushordozók a parlamentben ülnek, többedmagukkal. Ezért hatott drámai meglepetésként Schiffer Jánosnak, Budapest szocialista főpolgármester-helyettesének a napokban elmondott beszéde, amelyben végre leleplezte a vörös tébolyt. Schiffer János a főváros felszabadulásának – ez még a régi kerékvágás – 56. évfordulóján lépett ki a sorból. Így: „Alig egy emberöltővel a világégés után, az új, reményteljes harmadik évezred küszöbén, tízéves demokráciánkban a történelmi szemétdomb guberálói, az Országgyűlés egyik pártjának tagjai önmagukat a magyarság szószólójának tekintve hazug lehelettel próbálják fényesre tisztítani az ordas eszméket. (...) Igen fura egy, a hazánkat idegen hatalom szolgálatába állító eszmét védeni, az ország pusztulásáért felelős háborús bűnösöket igaz hazafiként beállítani.” Igaz? Igaz. Végre egy szocialista politikus mondja ki mindezt, egy olyan politikus, aki eddig szótlanul tűrte, hogy az általa vezetett városban Sztálin a mai napig díszpolgár lehessen. De Schiffer Jánosban elszakadt a húr, felrúgja a dominókat, többé nem lesz a hazánkat egy idegen hatalom szolgálatába állító ordas eszme szószólója. Persze az is a lehetséges, hogy Schiffer János és én nem ugyanarról a pártról beszélünk. Erre azonban gondolni sem merek.