Merre tart az egységes hírközlési törvény?

2001. 02. 04. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már egy éve, hogy a hazai távközlésben és internetszolgáltatásban közvetlenül — eladóként — érdekeltek egyik fő témája a vezetékes távközlés koncessziós korszakának várható vége, a liberalizálás. Egy éve, hogy tanácskozásokon, kerekasztal-vitákon, újságcikkekben, rádió- és tévéműsorokban írnak, beszélgetnek róla, és még mindig nem tudjuk, mi lesz. Pedig időközben átalakult a kormány, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumból kikerült a hírközlés, lett informatikai és hírközlési kormánybiztos(ság). Január közepén pedig Dessewffy Anna a Távközlési Érdekegyeztető Fórumon elmondta, hogy elkészült és tárcaközi egyeztetésre bocsáttatott az egységes hírközlési törvény tizedik tervezete is.Itt tartunk most, kevesebb mint egy évvel 2001. december 31., a Matáv, a Vivendi és a többi vezetékes szolgáltató monopóliumának lejárta előtt. Az idő azonban nekünk, telefonálóknak dolgozik, néhány év alatt legalább oda biztosan eljutunk majd, hogy a telefonszámlánk nem nő olyan gyorsan, mint az a — internetes, faxolási, beszélgetési — kapacitás, amit lekötünk, használunk a hálózatokon. Különféle elemzések látnak napvilágot arról, hogy a világban jóval gyorsabban nő az adatátviteli forgalom mint a beszélgetés, és ez hogyan érinti a költségeket. Abban mindenki egyetért, hogy az adatátvitelt nem lehet többé percdíjjal számolni, csak azon van vita, hogy lesz-e akkora a profit a beszédátvitelen, mint eddig. Ez alól a tendencia alól a magyarországi társaságok sem vonhatják ki magukat. A liberalizált világban zuhannak az árak, Magyarországon még lassabbak a változások.De már kínálja szolgáltatását az első nem vezetékes, hanem rádiós hálózat, az otthonok internetesítésébe pedig erőteljesen bekapcsolódnak a kábeltévés hálózatok, és február végén-március elején indul a mobil csomagkapcsolt rendszer, a GPRS.A liberalizálásnak eleinte mégis a telefonálás olcsóbbá válásában, a kapcsolatok rugalmassága növekedésében kell megmutatkoznia. Bár bizonyos, hogy január elsejével nem jön el a Kánaán, nem gyűrűzik be az Amerikában futótűzként terjedő ingyenes helyi telefontarifa, 2002 januárjától legalább a távolsági beszélgetések ára csökkenhet majd, és megjelenhetnek a trafikokban a nemzetközi távhívásban működő szolgáltatók telefonkártyái is.Habár áttételesen és nehezen kibontható módon, de az előfizetők, a telefonálók nyeresége — és a ma monopóliumot élvező telefontársaságok viszonylagos vesztesége — a törvényi szabályozástól függ majd. Attól, mennyire kötelezi el magát a törvényhozás a szabad versenypiac megteremtése, a verseny, és nem a status quo fenntartása mellett. Évek kellenek hozzá, hogy egy ilyen — hatalmas beruházást, a vezetékes kapcsolat kiépítését igénylő — szolgáltatásban valódi verseny legyen, még ha alkalmas is — elsősorban a városokban — például az újfajta kábeltévés hálózat a telefonálásra. Nem elég ugyanis bekötni egy háztartást egy hálózatba, el kell érni, hogy helyi tarifával fel tudja hívni a szomszédját akkor is, ha ő egy másik telefontársaság előfizetője. Ez például egy olyan kérdés, amit az új törvénynek kell szabályoznia, mert ha nem teszi, az eddig monopolhelyzetben lévő szolgáltató továbbra is egyeduralkodó marad a piacon. Ráadásul a tarifa csak a legkisebb kérdés akkor, ha meg akarjuk oldani, hogy két-három-négy vagy még több telefontársaság előfizetői összevissza beszélgethessenek egymással. Szoftverre, megfelelő kapacitású számítógépekre van hozzá szükség minden oldalon.A verseny támogatásának sok eszközét ismerik a szakemberek. Az egyik annak törvényi kikötése, hogy aki a piacon egy földrajzi körzetben az előfizetőhöz vezető vezetékek — helyi hurkok — döntő hányadának birtokában van, az ott egyetemes szolgáltatóként szabott áron köteles alapszolgáltatást nyújtani. Lehetnek veszteségei, amit pótolnak a versenytársak az állam közvetítésével. Az egyetemes szolgáltató kijelölésének módjában és az alapszolgáltatás meghatározásában tág tere van a piac befolyásolásának akár a verseny megerősítése, akár a korábbi monopolista dominanciájának megőrzése érdekében. Ha például csak 9600 bit/másodperc az előírt adatátviteli alapszolgáltatás a helyi hurkon, az lehetőséget ad a felárra a gyorsabb modemmel bíró felhasználó kiszolgálásáért. Az UPC és más, helyi előfizetői telefonszolgáltatásban gondolkodó társaságok piacra lépést segítheti, de gátolhatja is a törvényi szabályozás. Ha a már működő telefontársaság köteles szabott áron együttműködni a szolgáltatásban, és a beindítást nem nehezítik bürokratikus fékek, az kedvez a versenynek. Ha — a szabad versenyre hivatkozva — a felekre hagyja a törvény a megegyezést a hálózatok összekapcsolásának módjáról, költségeiről, azzal éppen a hegemóniának kedvez.Ahol domináns szolgáltató van a piacon, ott az újak fellépéséhez mindig szükség van az ő hálózatának a használatára. Szaknyelven összekapcsolásnak nevezik, amikor valaki másik szolgáltató hálózatán keresztül látja el a vevőjét. Csak akkor szabad a verseny, ha ezért méltányos közvetítési díjat számolnak fel. Ezt is szabályozni kell.Veszélyes hiátusnak bizonyulhat, ha a törvény nem rendelkezik részletesen az azonosítógazdálkodásról. A törvénytervezet készítői részéről tapasztalható a törekvés arra, hogy a MAC-tól az internetcímig mindent a törvény hatálya alá vonjanak, amit a hálózatban azonosításra lehet használni. Lehet ezen vitatkozni, de ha ilyen általános a kör, amire az államnak befolyása van, akkor az érdekeltek — előfizetők, szolgáltatók — hatékony és jól szabályozott érdekképviseletének is helye van.A számmezőkkel amúgy is baj van, és ezen is az ETH-nak kell segítenie. Ma minden mobiltelefon-társaságnak van saját körzetszáma, azon belül minden előfizetőjének egy hétjegyű hívószáma. Minden mobiltársaság 9 999 999 számot tud kiadni, amire nyilvánvalóan sosem lesz szüksége. Tehát nyugodtan pazarolhatja a számokat, adhat meg ingyen három- és négyjegyű szolgáltatásazonosítókat, amik mögött számok ezrei maradnak kihasználatlanul. Holott esetleg hasznos volna az általános — telefontársaságtól független — rövid hívószámok körét bővíteni. A hitbizomány fenntartása ellen szól az az Európai Unió számhordozhatósági ajánlása, hogy egyik szolgáltatótól a másikhoz, mobilról vezetékesre és vissza is lehessen vinni a hívószámot. Miután a kapcsolást számítógépek intézik, ez szoftverrel megoldható. Legfeljebb minden szolgáltató kialakít egy belső kódot, amit szoftverrel hozzárendel az előfizető állandó hívószámához.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.