Mesterbrácsa vonó nélkül

Az Ecseri úti használtcikk-piac kedvelt találkahelye a nyugati turistáknak, akik az eladósor mögötti parkolóban a fillérekért megvásárolt antik asztalkákat, ikonokat próbálják besuvasztani a 300-as Mercedes hátsó ülésére. Többnyire sikerül is, majd boldog vigyorral hajtanak ki a most már sorompóval védett leghíresebb fővárosi bolhapiacról. A következő sorompónál, a határon sem lesz gond – állítják a sok mindent látott árusok. „Tudja, hogy megy ez – újságolja az egyik éltesebb hölgy a pultja mögül –, nekem is jó, neked is jó, miért kérdezősködnénk. Papírja nem sok mindenkinek van, de ha kell, tudunk mutatni” – jelzi vidáman, hogy a fináncoktól nemigen fél itt senki.Az állítólag orosz ezüstből készült, 150–200 ezer forintos sodronyzománc Fabergé-tojás utánzatokat is büszkén mutogatja vitrinjében, ám mikor arra kérjük, engedje meg, hogy lefényképezzük a „csecsebecséket”, határozottan visszautasít. „Nem szeretném, ha meglátná a vámkommandó” – szabadkozik, majd hosszasan panaszolja megélhetési gondjait. „Nyugdíjasok vagyunk a férjemmel, a forgalom elenyésző, de hát mit lehet tenni?” – tárja szét kezeit.A műkincsekre elkövetett jogsértések felderítésére pedig lehetőség szerint mindent megteszünk – adja meg a választ Lux Gyula, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának (VPOP) ezredese. Jelentős segítséget nyújt a vámkommandó ellenőrzési tevékenysége, mert állandó potenciális veszélyt jelent a piacon csempészett műkincset árusítókra. Az ezredes tapasztalatai szerint szervezettségről még nem lehet beszélni, de elképzelhető, hogy a jövőben, ahogy fejlődik az „iparág”, már megrendelésre dolgoznak a csempészek. Ugyanakkor a büntetési tételek – a jogászok egybehangzó állítása szerint – minimális kockázati tényezőt jelentenek, hiszen ha elcsípnek egy külföldi állampolgárt, az általános gyakorlat szerint mindössze pénzbüntetésre ítélik, és kiutasítják az országból.Jó példa erre W. Josef német állampolgár esete. A szemfüles férfiú tavaly Nagylaknál bolgár rendszámú gépkocsival jelentkezett belépésre. A vámvizsgálat során 590 római bronzérmét, két középkori lándzsahegyet, egy római kori bronzlemezt és számtalan – mint később kiderült –, illegális ásatásból származó tárgyat találtak nála. W. Josef azzal védekezett, hogy Bulgáriában vásárolta őket 800 márkáért, és azért nem jelentette be a határon, mert úgy tudta, hogy a tranzitárut nem kell bejelenteni. Most jön a meglepetés: W. Josefet első fokon csempészet bűntette miatt hat hónap börtönre ítélték, amit három év próbaidőre felfüggesztettek. Öt évre kiutasították az országból, a „leletet” viszont visszakapta.Debreceni hazánkfiával, K. Józseffel valójában megmosolyogtató eset történt a csengersimai határátkelőn. Romániában járván hirtelen megtanultam zenélni – védekezhetett volna lebukásakor a férfi, ugyanis mikor találtak nála a fináncok egy mesterbrácsát (értéke 300 ezer forint), valamint egy 400 ezer forintos Meinl mesterhegedűt (a nagybőgő már csak ráadás volt), azt mondta, hogy koncertkörúton járt keleti szomszédainknál. Vonó azonban sehol, és arra is fény derült, hogy meg sem tudja szólaltatni kedvenc instrumentumait. Persze nem a vonó hiánya miatt.Vukán Béla, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) műkincsrendőrségének vezetője úgy véli, az eset távolról sem egyedi, a műkincscsempészet a rendszerváltozás óta nagyságrendekkel megnőtt. Véleménye szerint ebben szerepet játszik a határok átjárhatósága, valamint az, hogy a forint jelentősen devalválódott. A felderítést az is nehezíti, hogy a hazai műtárgytulajdonosoknak az esetek túlnyomó többségében nincs megfelelő dokumentációjuk az ellopott műalkotásokról. Ilyenkor az alezredes és tízfős csapata gyakorlatilag tehetetlen, hiszen leírás nélkül lehetetlen rábukkanni a meglovasított műkincsre. Problémát jelent az is, hogy a galériák nem jelentik be, ha lopott műtárgyat visznek hozzájuk. Megkérdeztük néhány galéria vezetőjét, hogy mit tesznek ilyenkor, ők azonban elzárkóztak a választól. Vukán szerint a nyugat-európai országokban már meghonosított adatbázis létrehozása lenne a megoldás, amely szöveges leírást tartalmazna az eltulajdonított tárgyakról. Ez mintegy 15 millió forintos beruházás lenne, de a tervek szerint a VPOP, az ORFK és a Szépművészeti Múzeum a közeljövőben létrehoz egy ilyen keresőrendszert.A műtárgyrendőrségnél évente 50–100 olyan esetet jelentenek, amely összefüggésbe hozható a műtárgycsempészettel. De még meglepőbb az az adat, amelyből kiderül: Magyarországon éves szinten 900–1200 olyan bűncselekmény történik, amelynek nyomán eltűnik valamilyen értékes alkotás. A nagyságrend sem elhanyagolható, hiszen 500–700 millió forint közötti kár éri a tulajdonosokat. Senki sem tudja, mi lesz ezeknek a műkincseknek a sorsa, hiszen a felderítési mutatók nem valami fényesek: 1999-ben durván minden tizedik esetre derült fény. Összefonódásokról lehet beszélni, azonban a szervezett bűnözés egyelőre nem ellenőrzi az „iparágat”.Wollák Katalin, a Kulturális Örökség Igazgatóságának helyettes vezetője lapunknak elmondta: intézményükben eddig műkinccsel kapcsolatos szakértői véleményezést nem végeznek, azt az illetékes múzeumok és szakértők adják ki. Az igazgatóság az illegálisan behozott műtárgyakkal kapcsolatban jár el, illetve a kivitelre szánt műtárgyakról ad engedélyt a szakvélemények alapján, ami egy évig érvényes. Éves átlagban 1200 engedélykérés fut be hozzájuk. Meglátása szerint a jövőben ugrásszerűen megnő a magyar műkincsek behozatala, hiszen mint ismert, a vámmentesség mellett az áfát is eltörölték. Jóslatát alátámasztja az a tény is, hogy tavalyi összegzések szerint tízszer annyi magyar alkotás kelt el – ragyogó árakon –, mint külföldi.Egy sokat látott hazai műgyűjtő úgy véli, hamis(kás) dolgok mindig lesznek, sőt a csempészet iránya az aktuálpolitikai trendekhez is igazodik. Erre ékes bízonyíték, hogy megjelennek az afrikai művészeti tárgyak, valamint – a kínai kolóniának köszönhetően – az értékesebb távol-keleti alkotások. De lassan kialakul nálunk egy olyan réteg, amely rájön, nem biztos, hogy az unokának a legújabb Audi-típust kell megvenni, hanem érdemesebb festménybe, ízléses műalkotásokba fektetni.