Multilaterális stratégia

Kőrösi Csaba, a Külügyminisztérium NATO–EU főosztályának eddigi vezetője látja el tegnaptól a multilaterális ügyekért felelős helyettes államtitkári tisztséget Herman János utódaként. A karrierdiplomata felügyelete alá tartoznak többek között a NATO-val, az ENSZ-szel, az EBESZ-szel és az Európa Tanáccsal kapcsolatos ügyek. Az államtitkár-helyettes lapunknak először azt fejtette ki, hogy mi a jelentősége ma Magyarországon a multilaterális diplomáciának.A multilaterális diplomácia szerepe 1990 után erősödött meg a magyar külpolitikában. A sokkal korábbi időből datálódó ENSZ-tagságon túl az utóbbi tíz év során lettünk tagjai ugyanis egy sor olyan nemzetközi szervezetnek, amelyekben jelentős érdekegyeztetések folynak. A Külügyminisztériumban az utóbbi években tudatosan építkező törekvés volt, hogy a bilaterális kapcsolatok és a multilaterális diplomácia integrált megközelítésben, egymást a lehető legjobban segítve fejlődjék. Ez részben a kormány hármas külpolitikai prioritásának egységéből ered, de van egy másik oka is: megtanultuk, miként kell az érdekeinket úgy artikulálni, hogy egy multilaterális szervezeten belül az üzeneteink és szándékaink jól érthetőek legyenek, s a lehető legjobb fogadtatásban részesüljenek.– A magyar külpolitika aktív a multilaterális szervezetekben. Melyek az elkövetkezendő időszak prioritásai?– Fontos események előtt állunk. Közép-Európában először kerül sor a NATO külügyminiszte-reinek ülésére, és ez a tanácskozás Budapesten lesz, májusban. A tervek szerint nemcsak a NATO tizenkilenc tagországa ülésezik majd a magyar fővárosban, hanem az euroatlanti együttműködési tanács miniszterei is itt lesznek. Külön miniszteri ülés lesz NATO–orosz és a NATO–ukrán viszonylatban, s nem zárnám ki, hogy sor kerül a NATO–EU külügyminiszterek eszmecseréjére. Ezt megelőzően, márciusban lesz a stabilitási paktum kereteihez kapcsolódva a harmadik szegedi konferencia, májusban pedig az Európa Tanács miniszteri bizottságának külügyminiszteri ülésére kell felkészülnünk. Magyar elnökség koordinálása alatt befejező stádiumához közeledik a vegyi fegyverekről szóló nemzetközi szerződés szövegezése, de jelentős eseménynek ígérkezik a kézi- és könnyűfegyverek ellenőrzésével és leszerelésével foglalkozó tanácskozás is. Az emberi és kisebbségi jogok területén is nagyon komoly lépéseket hozhat a közeljövő. Az ENSZ emberi jogok bizottságának március végén egy fajsúlyos ülésére számítunk. Emellett a magyar diplomácia megkezdte annak a javaslatnak a kibontását, amelyet Mádl Ferenc köztársasági elnök vetett fel az ENSZ tavalyi közgyűlésén, miszerint szülessen meg egy, a kisebbségi jogok védelmére vonatkozó kötelező érvényű, általános nemzetközi dokumentum.– Magyarországnak mi a stratégiája a NATO bővítésére vonatkozóan? Kiknek a felvételét támogatja hazánk?– Alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a NATO bővítési folyamata ne álljon le, és ezért nemcsak a nyitott ajtók politikáját hirdetjük, hanem azt is: a 2002-es a prágai csúcstalálkozón legyenek konkrét meghívások új országok számára. Mivel ebben a kérdésben még nincs konszenzus a NATO-tagországok között, először erről kellene megállapodni. De talán érthető kívánság, hogy mi elsősorban szomszédainkat szeretnének a NATO kötelékében látni.– Hogyan alakulhat a NATO-nak az Európai Unióval való együttműködése, az európai biztonság és védelmi identitás?– Ez stratégiai kérdés, amely arról szól, milyen Európában fogunk élni néhány évtized múlva, s hogy ez a kontinens milyen helyet keres és talál magának a világban, és miként fog együttműködni Amerikával, illetve a többi, a fejlődési trendet meghatározó központtal. Komoly eredménynek számít, hogy az együttműködésnek ma már mindkét szervezetben megvannak a közösen vallott alapelvei. Látjuk azt is, hogy sem a NATO-, sem az EU-tagok nem tudnak hosszú távon elképzelni olyan európai biztonságot, ahol az unió ne működne szorosan együtt a NATO-val. Mind a NATO, mind az EU tagjai úgy gondolják, hogy a jövőbeli európai válság kezelésben a mainál nagyobb szerepet kívánnak betölteni az európai országok. A NATO–EU együttműködés építése során követett másik rendező elv, hogy mindkét szervezet kerüli a tagországok közötti diszkriminációt. Egy fontos részletkérdésben azért átmenetileg mégis megrekedtek a dolgok: ez a NATO műveleti, védelmi- és tervezőképességének az uniós célokra történő automatikus rendelkezésre bocsátása. E probléma lényege: biztosítanunk kell, hogy az EU-nak és a NATO-nak ugyanolyan védelmi-tervező rendszere legyen. Ha eltérnének egymástól, akkor az különböző haderő-fejlesztési célokhoz vezetne, és a tagországok szintjén kezelhetetlen problémák keletkeznének. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan ország, mint Magyarország, amely már NATO-tag, és rövidesen az unióba is integrálódik, egyszerre két hadsereget fejlesszen, egyet NATO-célra, egyet pedig az EU-nak. Nos, ezért lenne szükséges, hogy az EU automatikus hozzáférést kapjon a NATO műveleti tervezési képességeihez. Elviekben ebben mindenki egyet is ért, de a gyakorlati megvalósítást még hátráltatják néhány tagország között felmerült nézetbeli különbségek.