Önkormányzati elképzelések a Vajdaságban

A mai Vajdaság területén nem napjainkban, hanem több mint háromszáz évvel ezelőtt kezdték emlegetni az autonómiát, és ez a követelés az időszak legnagyobb részében a szerbekhez kötődött. Alig néhány évvel azután, hogy a törökök elől menekülve Magyarországra érkeztek a szerbek, még az 1690-es években autonómiát követeltek maguknak, majd megismételték ezt száz év múlva a temesvári kongresszuson, a leghangsúlyosabban pedig a magyar szabadságharc idején, 1848 májusában merült fel ez az igény. Annak ellenére, hogy a vajdaságiaknak sohasem sikerült kiharcolniukegy tiszta autonómiát, a személyi autonómiájuk bizonyos értelemben mindvégig érvényesült. A Vajdaság autonómiája fennmaradt a második világháború utáni Jugoszláviában is, legkifejezettebb az 1974 és 1988 közötti időszakban volt, utána viszont – Milosevics hatalomra kerülésével – gyakorlatilag megszűnt létezni.Tudni kell azonban, hogy ennek az autonómiának még véletlenül sem volt kisebbségbarát jellege, ugyanis a vajdasági magyarság beolvadása éppen ebben az időszakban volt a leggyorsabb. A délvidéki magyarság körében az etnikai autonómiát első érdekvédelmi szervezete, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége kezdte hirdetni, amely alig két évvel megalakulása után, 1992-ben fogalmazta meg autonómiakoncepcióját. A magyar szervezetek szaporodásával gyarapodtak az önkormányzatisággal kapcsolatos különböző elképzelések, így ma mindhárom parlamenti képviselettel rendelkező magyar szervezetnek, a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetségnek, a Pál Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének és az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak is saját autonómiakoncepciója van, bár mint az a továbbiakból kiderül, van bizonyos átfedés e programok között, ami elvben lehetővé tenné a nézetek közeledését.A vajdasági magyar politikai elit az elmúlt években négy autonómiaformában gondolkodott. Ezek a Vajdaság mint autonóm vagy teljesen független entitás, a helyi (községi) autonómiák, a magyar autonóm körzet vagy magyar területi autonómia és a perszonális (politikai és kulturális) autonómia. Ezek a formák bizonyos mértékben megtalálhatók mindhárom magyar párt koncepciójában.A legkedvezőbb, de ugyanakkor a legnehezebb helyzetben is a VMSZ van. Ez a párt a szerbiai demokratikus ellenzék részeként képviselői mandátumokhoz jutott a jugoszláv, a szerbiai, és a vajdasági képviselőházban, elnöke révén tagja a szerbiai kormánykoalíciónak, de az első tapasztalatok nem azt mutatják, hogy ennek nyomán könnyebben tudja érvényesíteni hárompilléres autonómiakoncepcióját. Az elképzelés valójában a Vajdaságra mint autonómiatartományra épül. A VMSZ elgondolása szerint a tartományi képviselőháznak ismét törvényhozási jogköre lenne, és két testületből, a Polgárok Tanácsából és a Nemzeti Közösségek Tanácsából állna. A Polgárok Tanácsának tagjait az „egy polgár, egy szavazat” elve alapján közvetlenül választanák, míg a nemzeti közösségek tanácsának tagjait az adott nemzeti közösség soraiból. E tanács létjogosultsága abban lenne, hogy az adott nemzeti közösség egyfajta vétójoggal rendelkezne abban az esetben, ha úgy mérné föl, hogy egy határozati javaslat sérti az érdekét. A VMSZ-koncepció másik pillére a magyar körzeti önkormányzat, ez valójában a jelenleg még magyar többségű észak-bácskai, illetve Tisza menti önkormányzatokat ölelné fel Szabadka székhellyel. A harmadik pillér, a perszonális autonómia, vagyis a személyi elvű kisebbségi önkormányzat az autonómiának az a formája, amely egyaránt felölelné a Vajdaságban élő összes magyart, és amelyet a másik két említett párt, a VMDK és a VMDP is támogat. Erről a koncepcióról két évvel ezelőtt, a NATO jugoszláviai beavatkozása idején a hivatalos Budapest közbenjárásával folyt az egyeztetés a VMSZ és a VMDP között, de az utóbbi végül nem fogadta el az elképzelést, azzal az indoklással, hogy nem biztosít elsőbbséget az Ágostonék szerint leginkább megvalósítható perszonális autonómiának. Az elmúlt hetekben megindult a találgatás arról, hogy a VMSZ-nek a kormánytisztség fejében mit kell feladnia koncepciójából, de erre még nincs egyértelmű válasz. Kasza József a közelmúltban cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy bármitől is elálltak volna, viszont Zoran Djindjics szerbiai miniszterelnök már székfoglaló beszédében fontosnak tartotta kiemelni, hogy a szerbiai demokratikus ellenzékhez tartozó pártok többsége nem tudja elfogadni az etnikai területi autonómiát, és ugyanez a véleménye Vojiszlav Kostunica jugoszláv államfőnek is. A VMDK Pál Sándor vezetése mellett megmaradt a szervezet eredeti, még kilenc évvel ezelőtt elfogadott ugyancsak háromlépcsős autonómiakoncepciójánál. Ez a perszonális autonómia mellett magában foglalja a magyar területi autonómiát, illetve a szórványban élő magyarok településeinek helyi önkormányzatait. A VMSZ koncepciójához hasonlóan ez az elképzelés is alkotmánymódosítást feltételez, és a területi autonómiára vonatkozó részében eleve területi elkülönülést jelent. A többségi nemzet részéről általában ez volt eddig a legfőbb kifogás ezen autonómiaforma ellen.A VMDP egyértelműen a perszonális autonómia mellett áll ki. A szervezet szerint a személyi elvű kisebbségi önkormányzat területi elhatárolódás nélkül biztosítja a magyar kisebbségi közösségnek, hogy az oktatás, a művelődés és a tájékoztatás ügyeit nemzeti önazonosságának megőrzésével önállóan intézze. E koncepció lényege, hogy a döntéshozatalban csak a magyarok által megválasztott képviselők vesznek részt, és ezért közvetlenül felelősek a vajdasági magyarság sorsának alakulásáért.Mint már említettük, az ismertetett három koncepció mindegyike magába foglalja a perszonális autonómiát, ennek központi szerve pedig a Nemzeti Tanács. Valójában ez az a testület, amelynek kifejezésre kellene juttatnia a vajdasági magyarság érdekeit. A VMDP szerint nem lehet ilyen magyar nemzeti tanácsról beszélni, amíg nem készült el a vajdasági magyarok választói névjegyzéke. Ugyanis csak ennek alapján ejthetők meg a titkos választások. Ezzel ellentétben a VMSZ-nek az az elképzelése, hogy a bejáródás éveiben a Magyar Nemzeti Tanácsot a vajdasági magyar pártoknak a jugoszláv, a szerb, és a vajdasági parlamentbe bejutott képviselői alkotnák, az önkormányzati képviselők egy része, valamint a civil szféra képviselői. A VMSZ évekkel ezelőtt már létrehozott egy ideiglenes jellegű Magyar Nemzeti Tanácsot a saját elképzelései szerint, amiből az akkor működő hat magyar párt közül három vett részt, de miután ebből a közelmúltban a VMDK kihátrált, a testület szinte egypárti lett, s ezzel eleve kérdésessé tette létjogosultságát. Az utóbbi hetekben a VMDP többször is szóvá tette, hogy a magyar pártoknak most kellene közösen követelniük a legkönnyebben megvalósítható perszonális autonómiát, de egyelőre nyoma sincs a magyar pártok esetleges közeledésének.A magyar autonómiakövetelésekkel párhuzamosan az október 5-e utáni időszakban ismét megerősödtek a Vajdaság gazdasági önállóságát célul kitűző szerb követelések. Az ilyen autonómia hordozói Nenad Csanak, a vajdasági képviselőház elnökének pártja, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, valamint a Reformpárt. Az új összetételű tartományi képviselőház szinte futószalagon terjeszti követeléseit a szerbiai képviselőház elé, de tudni kell, hogy hatásköre csak törvényalkotási indítványokra, illetve módosítási javaslatokra terjed ki, és a szerb parlamentnek eddig nem jutott ideje ezen követelések megvitatására. Sőt a legrangosabb tisztségviselők szintjéről is jelezték már, hogy nem ezt tartják a legsürgetőbb feladatnak. Mérvadó körök értékelése szerint a jelenlegi dél-szerbiai helyzet bizonyos értelemben Belgrád malmára hajtja a vizet, vagyis most érvekkel alátámasztva tudja elodázni a vajdasági kérdés rendezését. Csanak viszont türelmetlen, és ismét hangoztatni kezdte azt, amiről a választások előtt az ellenzéki egység érdekében hallgatott, nevezetesen, hogy a Vajdaságban is népszavazást kellene tartani a tartomány státusáról.Tény, hogy Jugoszláviában, Szerbiában és a Vajdaságban is még tart az átalakulás. Több mint valószínű, hogy újra kell fogalmazni a szövetségi és a köztársasági alkotmányt és a Vajdaság státusát is. Ilyen helyzetben a magyarság számára nagyon fontos lenne, ha legalább a minimális követelésekben egyetértés alakulna ki pártjai között.