Pozsonyi vecsernye

Nem történelemről és nem is politikáról szól dr. Jankovics Marcell 1939-ben írt emlékirata. Nem más az, mint a szép, szomorú város „levegőjének” jellemzése Trianon és az első bécsi döntés közötti időszakban – egy régi pozsonyi barokk ablakból szemlélve. Az unoka, Jankovics Marcell szeretetteljes-büszke ajánlásával és Pomogáts Béla irodalomtörténész tisztelgő soraival olvashatjuk újra a sok évtizede elfeledett művet. Szerzője ügyvéd, író, lapszerkesztő, 1905-től képviselő (kultúr)politikus, a Toldy Kör és a Szlovenszkói Magyar Kultúregylet elnöke, a múlt század egyik legelismertebb magyar hegymászója, aki megírja az alpinizmus történetét, és úgy lokálpatrióta, hogy már bebarangolta szinte egész Európát és a Földközi-tenger vidékét. Művelt, nyugati kultúrát ismerő ember, aki minden antantnemzet nyelvén tiltakozni tud Pozsony megszállása, elcsatolása ellen.Milyen hát városának levegője 1918. október 28. után, amikor megalakul a „felszabadító” Masaryk G Tamás és Benes Eduárd csehszlovák állama? Terhelt hangulatú. Ekkortól a szlovákok csehek, megszületik a csehszlovák nemzet perverz fogalma. Az államalapítók a „talpuk alá” teszik a magyar földet: „nem tarcsai birtok – ladányi határ az!” Haldokló Monarchia, vörös pántlikák a katonasapkák mellett, halálos influenzajárvány, az utcákon plakátdömping. Kiszámított irracionalitás. Határ is van, jogtalan invázió a békeszerződések megkötése előtt. A készülő törvényekben a slovenskói főváros nevét praktikus okokból célszerű üresen hagyni. Riccardo Barreca, a megszállók tisztességes olasz parancsnoka leütéséhez magyar civil merénylőt költenek a tettes cseh katona helyett.Internálás: „Az élő emberzálogot magyarul túsznak mondjuk.” Luhaovice pompás fürdőinél „mulathat” szerzőnk is: ez élete egyetlen ingyenes utazása, vissza természetesen saját költségen vonatozik, már „szabad” „csehszlovák” polgár. Őrzési díja csupán 1500 korona: a csendőrök tehát a fogvatartottak magánalkalmazottai voltak?Szobortisztogatások: 1920. február 13-án ledöntik Fadrusz János remekét; Párizs már úgy értesül: magyar barbárok verték szét a csehszlovák szobrász Mária Terézia-művét. A dévényi szirten meg Árpád vezér szobra robban fel.Határkiigazító bizottság: a magyar határt apró japán tiszt lépi végig. S ha a juhakol kapuja történetesen épp a határvonalon van, a naponta többször határt sértő juhok ügye bíróságra kerül. Provokatív fölvonulási ünnepségek: elpusztíthatatlan magyar hajdú láncon vonszolja lova után a szegény üveges tótot. Hogyan lesz a háziúrból udvari szoba albérlője? Mátyás hadából huszita sereg?Tűszúrások... A mindennapok bratislavai történeteiből, adataiból, hangulataiból így lesz mégis húsz év pozsonyi történelem Jankovics fájdalmas, ironikus, önironikus könyvében. Amikor az otthon már nem haza, a haza meg nem otthon. (Jankovics Marcell: Húsz esztendő Pozsonyban. Méry Ratio Kiadó, 2000. Ármegjelölés nélkül)