Puha revizionizmus vagy nemzeti összetartozás?

Mostanában a „megmondó emberek” egyik kedvenc témája a státustörvény gyalázása. A balliberális sajtóban egyre-másra jelennek meg az olyan cikkek, amelyekben nyíltan nacionalistának vagy irredentának és revizionistának bélyegezik a kormányt azért, mert törvényi alapon szeretné szabályozni a magyar–magyar kapcsolatokat. Az ilyen jellegű nemtelen támadásokban talán Bauer Tamás ment legmesszebbre a Népszabadság február 5-i számában, amikor is nemes egyszerűséggel „puha revizionizmus” szavakkal illette a készülő jogszabály tervezetét.Az ellenzéki kritikaáradat eközben főleg arra irányult, hogy a „nem szakértő” jobboldali kormányzat az Európai Unió jogrendjével ütköző törvénykezéssel próbálja rendezni a magyar–magyar kérdést. A demokrácia jellemzője szerint amit nem tilos, azt szabad. Az olyan státustörvény, amely nem ütközik az EU jogrendjébe, mindenképpen megvalósítható, függetlenül attól, hogy vannak-e már ilyen kezdeményezések. Sajnos vagy szerencsére, egyik európai tagállam szomszédságában sem él az adott nemzet egyharmada, tehát Magyarország sajátos történelmi helyzete nem hasonlítható össze az európai példákkal. Az unió pedig olyan demokratikus nemzetállamok közössége, ahol a nemzeti sajátosságok beépülnek a közösségi értékrendbe. A közösségi jog jellegéből adódóan bizonyos szabályozási területek teljes vagy döntő mértékben nemzeti hatáskörben maradnak, így például az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociálpolitika. A készülő törvény egyéb kedvezmények mellett ezeket a területeket érinti. A szóban forgó törvény ugyanakkor nem harmonizációs célú törvény, a magyar kormány ennek ellenére megbeszéléseket folytatott az EU-tagállamok képviselőivel és a szomszédos államok nagyköveteivel is. A jogszabály tehát nemcsak nem akadályozza Magyarország csatlakozását, de még a szomszéd államok integrációs törekvéseit is segíti, hiszen javítja az unió kapcsolattartását leendő – bár remélhetőleg csak átmeneti – szomszédaival.Természetesen fontos szempont, hogy a kormány ne alkosson olyan törvényt, amely inkompatibilis az EU jogrendjével, de vannak Magyarországon olyan jogász szakértők, akik ezt fel tudják mérni. Ebben az országban még a köztársasági elnök is az EU-jogrend nemzetközi hírű szakembere! Tehát szó nincsen arról, hogy a státustörvény tervezete akár EU-ellenes vagy „puhán irredenta” és revizionista lenne. Sokkal inkább azt jelenti, hogy a polgári kormány közjogi keretet kíván adni az Antall József által megfogalmazott, a lélekben és kulturálisan összetartozó tizenötmilliós magyar nemzetnek. Aki ezt a kísérletet – a nemzet határváltoztatás nélküli egyesítését – revizionizmusnak vagy irredentizmusnak hívja, annak önmaga lelkiismeretével kell elszámolnia.