Senki földje Európa peremén

Ismét a címlapokra került a stratégiailag, politikailagés gazdaságilag egyaránt különleges jelentőségű orosz exklávé, Kalinyingrád. Berlin egyre kevésbé titkolja abbéli törekvéseit, hogy a területet újra a német gazdasági érdekszférába vonja. Kérdés, mit szól ehhez Oroszország, amely jelenleg előretolthelyőrségként „üzemelteti” az egykori porosz tartományt.A volt Königsberget tehát nem az első porosz király, I. Frigyes megkoronázásának háromszázadik évfordulója helyezte a figyelem középpontjába. Sokkal inkább az, hogy az Európai Unió bővítésével immár nemcsak Moszkva, hanem – erős skandináv és német nyomásra – Brüsszel is különleges övezetnek szeretné látni a közel egymillió lakosú területet.A vilniusi főpályaudvar egyik vágányát kétoldalt magas kerítés övezi. Ide, ahol az anyaország és az exklávé közötti vasúti személy- és teherforgalom nagy része zajlik, csak útlevél-ellenőrzés után lehet bejutni. A szerelvényen főképp katonák utaznak. A kalinyingrádi terület lakosságának ugyanis mintegy negyede a hadsereghez kötődik. A becslések szerint ebből 50 ezer az itt állomásozó katona, ugyanennyi a civil alkalmazott, míg a többi családtag, veterán. Az egykor szebb napokat látott orosz hadsereg mai helyzete miatt már ez a tény is előrevetíti a szegénységet, amelyet csak megerősítenek a hivatalos adatok. Az átlagjövedelem errefelé – az orosz vidék elmaradott régióihoz hasonlóan – alig éri el az 50 dollárt, s ez nyolcszor kevesebb, mint a szomszédos Lengyelországban. Nehéz szociális körülményekről árulkodnak az utasok hatalmas csomagjai is. A kalinyingrádiak többsége feketekereskedelemből egészíti ki alacsony fizetését. A batyuzás mértéke talán még látványosabb a Litvániával vagy Lengyelországgal határos szárazföldi átkelőknél, Szovjetszknél, az egykori Tilsitnél és Mamonovónál, ahol egymást érik a főképp vodkával és cigarettával megpakolt buszok, autók. A vámosok a mindenki előtt ismert százalék ellenében szemet hunynak a rakomány felett. A legtöbben hetente többször is fordulnak. Kell, hiszen ez jelenti számukra a kenyeret.A terület központja, a 400 ezer lelket számláló Kalinyingrád látványa lehangoló. Az egykori Königsberg pompája nyomaiban is alig lelhető fel. A gazdagságról árulkodó paloták elpusztultak a második világháborúban. A maradékot 1945 után, mikor a terület a Szovjetunióhoz került, mint a „porosz militarizmus” jelképeit rombolták le, a „szovjetek palotáját” építve helyükre. Olyan híres történelmi emlékek, mint a Királyi vagy a Brandenburgi kapu lassan lettek az enyészetéi. Az első porosz király, Frigyes szobra a háború óta fej nélkül árválkodik. Immanuel Kant szülőhelye, a királyi városból Kalinyin városává, szovjet típusú, szürke katonai bázissá változott, ahol a vörös kőépületek helyén panelokat emeltek. A pénztelenség miatt azonban már ezek is megroggyantak, miközben a múlté a szovjet korszak viszonylagos szociális biztonsága is.Kalinyingrád gazdasági fejlődésének üteme ma nyolcadrésze Lengyelországénak. A hazai össztermék, a GDP Litvániában ötször, az Európai Unióban pedig negyvenszer volt magasabb. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem tavaly 500 dollár volt, kevesebb, mint néhány afrikai országban. A külföldi befektetések egy főre számítva alig 80 dollárt tesznek ki, míg ez a szám a szintén nem éllovas Litvániában valamivel 500 dollár felett van. A vegyesvállalatoknak alig húsz százaléka működik. Igazi sikernek csupán az tekinthető, hogy tavaly a BMW egy orosz céggel közösen összeszerelő üzemet létesített – ezzel is enyhítve valamelyest a magas munkanélküliségen –, amelynek szalagjairól a tervek szerint évente 10 ezer autó gördül majd le.Ez a tény is jelzi, hogy a terület iránt a hagyományokból eredően is elsősorban a német tőke érdeklődik. A látványosan javuló orosz–német viszony mellett a történelmi szálakon alapuló kapcsolatokra építhette a Sunday Telegraph minapi értesülését, miszerint egy Schröder–Putyin különalku keretében Berlin elengedi Oroszország mintegy 22 milliárd fontnyi adósságának egy részét, ha cserébe Kalinyingrád ismét német gazdasági érdekszférába kerül. Ezt egyébként egy felmérés szerint a helyiek több mint fele támogatná. A valóság azonban egyelőre az, hogy idáig nem sok eredményt hozott, hogy 1996-tól különleges gazdasági övezetté nyilvánították a területet.Moszkva ugyanis az erősödő helyi törekvések ellenére alapvetően katonai támaszpontként és nem „új Hongkongként” kezelte Kalinyingrádot, ami nem növelte a befektetési kedvet. A terület helyzetét nehezíti az is, hogy az alapvetően borostyánból, olajból, halfeldolgozásból és elektronikai termékekből összeálló, 550 millió dollárt kitevő exporttal szemben 1,4 milliárd dolláros import áll. Az élelmiszer-szükségletek 80 százalékát nem az anyaországból, hanem főképp Lengyelországból és Litvániából szerzik be. Katasztrofális a beékelődés lakóinak egészségi állapota is. Például harmincszor több AIDS-esetet regisztráltak itt, mint a szomszédos Litvániában. Ráadásul Kalinyingrád a balti-tengeri térség víz- és levegőszennyezésének fő forrása. Alvilági bűnbandák fészke, a korrupció melegágya, ahol virágzik a csempészet.Nyilvánvaló tehát, hogy a keleti bővítés következtében a terület belátható időn belül „idegen test” lesz az európai uniós régióban, s ha nem változik semmi, akkor állandó gondok forrása a tagországok, közülük is különösen a térségbeliek számára. A saját érdekeit rendkívül agilisan képviselő svéd uniós elnökség éppen emiatt irányította tudatosan a figyelmet a Baltikum, ezen belül is Kalinyingrád problémájára. Ennek egyik eredménye, hogy az Európai Bizottság – minden bizonnyal a svéd előterjesztés hathatós német támogtásával – a helyzetfelmérésből kiindulva olyan, a tizenötök júniusi göteborgi csúcstalálkozóján megvitatandó tervezetet készített, amely a terület fokozatos nyugat-európai integrációját irányozza elő.A bizottság először is azt javasolja, hogy a tizenötök nyissanak konzulátusokat Kalinyingrádban, amelyek egyszerűsített eljárással hosszú lejáratú, ingyenes vízumot adnának a terület lakóinak. A kishatárforgalom vonatkozásában megvizsgálnák az uniós szabályok bevezetésének lehetőségeit, gyorsabbá és olcsóbbá téve ezek kiadását. Eszerint a rendszeres utazók hosszabb ideig érvényes átutazási engedélyhez jutnának. A tranzitvízumok kiadása azonban csak kielégítő határellenőrzéssel lehet liberális. Az unió kész finanszírozni a terület határátkelőinek korszerűsítését, amely révén korlátozni lehetne a kábítószer-, fegyver-, lopottautó- és embercsempészetet.Anna Lindh svéd külügyminiszter és Chris Patten, az EU külkapcsolatokért felelős főbiztosa ezért még februárban a térségbe utazik, hogy tanulmányozza a lehetőségeket, és egyeztessen az orosz féllel. Nyárig elkészül a beékelődés bekapcsolódásának terve a kibővített EU út- és vasúthálózatába. Kalinyingrádon át húzódnának a Helsinkiből Gdanskon és Varsón keresztül Dél- és Nyugat-Európába vezető transzeurópai útvonalak. Az áruk szabad áramlásának elvét egy hármas, orosz–litván–lengyel megállapodásnak kellene szavatolnia, de a Rzeczpospolita értesülése szerint az unió elveti egy külön szabadkereskedelmi megállapodás megkötésére vonatkozó esetleges javaslatot, hiszen ezt véleménye szerint Brüsszel csak egész Oroszországgal írhatná alá, azt is csak a WTO-hoz, a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozás után. Az unió kész volna támogatni szennyvíztisztító és hulladékfeldolgozó berendezések megépítését s közigazgatási hivatalnokok továbbképzését is, csak hogy valamelyest konszolidálja közvetlen környezetét. A környezetvédelmi problémák mellett nagy gondot okoz az áramellátás tekintetében szinte kizárólag az oroszországi szállításokra való utaltság. A tervekben szerepel egy litvániai áramszállító rendszer létrehozása is.Ezek után egyértelmű a kérdés: integráció avagy izoláció? A válasz önmagában sem egyszerű. Ebbe a helyzetbe ráadásul berobbant a kalinyingrádi nukleárisrakéta-telepítés híre. Az amerikaiak álllítólag már tavaly tavasz óta tudtak a Toka elnevezésű rövid hatótávolságú nukleáris rakétákról. Ennek ellenére felvetődik az is, milyen erők érdekében állt esetleg éppen Moszkvában kiszivárogtatni az inkább üzenetértékű, semmint stratégiai jelentőségű telepítést. A válasz kicsit körvonalazza a Kalinyingrád jövője körüli vitákat is. Az orosz vezetés egy része máig a térség katonai vonatkozásait tartja fontosnak, míg a Putyin emberének számító, az ősszel megválasztott új kormányzó, Vlagyimir Jegorov – aki egyébként a balti flotta parancsnokaként kandidált e posztra – kampányában éppen a térség európai nyitásának jelszavát tűzte zászlajára. Ez beleillik a felesége révén a területhez szoros szálakkal kötődő Putyin pragmatikus külpolitikai irányvonalába, bár igaz, hogy a NATO bővítésének határára is figyelmeztet a kalinyingrádi rakétatelepítés, pontosabban az erről felröppentett hír. Ráadásul az Európai Unió terjeszkedése sem felel meg sok tekintetben az orosz – elsősorban gazdasági – érdekeknek. Az exklávé tehát a hagyományos, militáris alapú külpolitika és a gazdasági előnyökre épülő nyitás közti választás lakmuszpapírja is lehet. Ez utóbbi lehetőség mellett szól az, hogy a térség a liberális piacgazdaság kísérleti terepe, egyfajta összekötő kapocs lehet az európai gazdaság és Oroszország között.