Székely Jeruzsálem

Az utóbbi években a magyar filmesek kedvenc forgatási helye lett egy erdélyi kísértetfalu. A székelyföldi Bözödújfaluból ma már csak a templom áll, az is félig vízben, mert a Ceausescu-diktatúra utolsó éveiben völgyzáró gát épült, és a felduzzadt patak elárasztotta a települést. Értelmetlenül, tesszük hozzá, mert a hatalmas víztükör semmilyen célt nem szolgál – főutaktól való távolsága miatt turistaparadicsom soha nem lesz, halai csak a környékbeli pecásoknak okoznak nagy ritkán örömet, a hatalmas víztömeg pedig nem hajt villanyturbinát.Szávai Géza legújabb könyve, a Székely Jeruzsálem e valaha volt falunak és szétszéledt lakóinak állít emléket. A vaskos kötet a szerző törlesztése: a nyolcvanas évektől Budapesten élő író-újságíró a Bözödújfalutól pár kilométerre levő Küsmödön született. A falu vallástörténeti kuriózum is volt: a tizenhatodik század végén, a hitújítás lázában Péchi Simon és követői annyira beleszerelmesedtek az ótestamentumba, hogy átvették a zsidó szertartásokat. A „lelkileg zsidó” székelyek példája ragadósnak bizonyult a toleráns Erdélyben (a világon először – 1568-ban – a tordai országgyűlés iktatta törvénybe a lelkiismereti szabadságot), ám a türelem nem bizonyult tartósnak, üldözni kezdték őket. A székely szombatosok évszázados kálváriájának eredménye, hogy az ezernyolcszázas évek végére már csak Bözödújfaluban és egy másik székely faluban maradnak ebben a hitben, az 1989 utáni kényszerű kiköltözés pedig csak néhány székely zsidózó öregasszonyt talált. A víz elől menekülő lakóknak házaikért, telkeikért cserébe alamizsnával kellett beérniük, no meg a közeli városka, Erdőszentgyörgy lakótelepének panelházaival, amelyet maguk is gettónak neveznek. Évente egyszer találkoznak az új tó partján, a lassan vízbe rokkanó templomtól pár száz méterre, hogy közös istentisztelettel emlékezzenek egykori otthonukra.A jól dokumentált, egyéni emlékektől sem mentes esszéregény sok adattal és fotóval kíséri végig a vallást váltó erdélyiek sorsát. Komor kalandozás könyvtárakban és emberi sorsokban – az ezerhatszázban fogalmazott könyörgő imádság és a Palesztinába beúszó székely gyerek története ugyanarról mesél.S hogy a majd félezer oldalas könyv hibáiról is ejtsünk szót: a fotóanyag kissé erőltetett – az egykori falu mementója, a pár éve felépített emlékhely például vagy húsz kép központi témája, annyit pedig nem ér, és soknak tűnik a keserű történet fölötti moralizálás is. Kevesebb több lett volna. (Szávai Géza: Székely Jeruzsálem. Pont Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 4800 forint)