Szerelemféltés madarakkal

Tanulságos dolog egy Demszky-rendezvény sűrűjébe csöppenni. A csupa cseresznyefa-királybársony Thália ez órára kék drapériába burkolódzik, rajta a három öszszeragadt galambbal, köröttük csillagok. Körülöttem is, hiszen másodpercekkel a kezdés előtt csárdásozik be fenntartott zsöllyéjébe Farkasházy Tivadar és Vágó (a többi RTL-es sztár nyilván igazoltan maradt távol); kevésbé szertelen Márta István és az amadindás Rácz Zoltán, akik jó korán keltek, és már negyedórája várják az Aranyembert.Pontban háromkor zene zendül, dinamikusra gyártott szimfonikus pop, amely Demszky korszakváltásának profi kivitelezését sugallja. (Amolyan elsőrangú lift- és illemhely-muzsika: mindenkinek ismerős.) Közben azon töprengek, hogy miért éppen hét van az aranysárgára festett vörös ötágúakból? Az ugyanis valószínűleg véletlen, hogy az SZDSZ 24 fős parlamenti frakciójából mindössze heten jelentek meg e politikai operett-előadáson. (Hol maradhatott Magyar, Kuncze, Kis, Pető, Fodor, Bauer, Hack?)Rajk László sétál a színpadra hanyagul, feltűnően nem zavartatva magát attól, hogy ő, a szereplő házigazda a legrosszabbul öltözött e felcicomázott és gonddal, szakszerűen bevilágított színházteremben. Kezében tanulmány, amelynek apropóján Rajk kvízjátékra invitál (én önkéntelenül Vágó derengő fejbúbjára pillantok, de nem mozdul). Ki írta e szöveget? Olvas, néha kiszól, például: nyugi, nem a Miniszterelnöki Hivatal, ez ahhoz túl jó. A törzsközönség megkönnyebbülten kacag fel az SZDSZ első nagy poénjára. Második nincs, mert kiböki aztán, hogy a szerző Haraszti Miklós. Én magam Aczél egy összegző, eleddig titkosított feljegyzésére tippeltem, de hát nem. Haraszti ismerte 1980-ban ilyen alaposan a kádárizmus kultúrpolitikájának velejét. Na és? – mondaná erre jól ismert kéztornájával a szocialista nyugdíjasfórumok koronázott királya. Mi ebben a csattanó? Csak nem az életképtelen médiatörvény szülőapját akarták még rosszabb színben feltüntetni?Idő nincs ezen merengeni, mert érkezik Kende Péter, aki az ő „Demszky barátja” szíves meghívását örömmel nyugtázva előadja – helyszínhez méltó – álnaiv magánszámát. Húszperces szólótánc következik, amelyből kiderül, hogy ő és társai (barátai?) a Fidesz kormányzásától tiszta, korrupciómentes, tisztességes és sikeres ciklust reméltek. Ellenben a kormány még a fűtési költségek csökkentését sem szorgalmazza. Még szerencse, hogy e fájdalmaktól elgyötört mozdulatsor után nem rögtön a piac öntörvényűségébe belenyúló, a gázárakat aljas szándékkal nyomva tartó, szociálisan zsibbadt kabinet kapcsán lejti el a szolgáltató multik halála című koreográfiát á la Csajkovszkij.Kende után némi elsötétítés, zene szól újra, boldogságdallamok, és arra gondolok, hogy tán Thália vagy Illés szekerén röpül majd közénk, bele a sötétbe a Nagy Liberátor. Utóbb azonban a lelkesítő muzsika ványadtan lekeverődik, majd szikár, fogpasztamarketinges arczsábájával beporoszkál maga Demszky Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke.Élőben nem hallgattam még, s bár múlt hétfő óta tudom róla, hogy nem hisztérikus, hanem hazafi (Profil-interjú, Bécs), mégis nehéz szembesülnöm Demszky Gábor valódi formátumával. Bizony, lehet Torgyán doktort cirkuszi bohócozni (Kende), de az SZDSZ mai elnöke nagy becsben tartott magassága és az erősítés pár ezer wattja nélkül fel se tűnne senkinek. Hiába mond tízpercenként egy poént – valószínűleg újra a kasszához fáradhat Kuncze parlamenti geghalmának hivatásos szerzője –, szájából idegen ez a stílus. Témákat sorol, és megkérdi: jobb-e most, mint három éve? És ezt tíz esetből tízszer kérdezi.Széttekintek a fegyelmezett, jó illatú hallgatóságon, és azt hiszem, nekik minderre igennel kellene válaszolniuk. És ez felettébb kellemetlen; viszont sem csepeli munkanélküliek, sem békési békétlenek, sem egyéb hátrányos helyzetűek csoportjait nem látom a nézőtéren. Habár az lenne csak igazán kínos, ha azok mindig bekiabálnák ugyan az antoniusi nemet Demszky leplezetlenül populista érdeklődésére, ám a végén megvárnák a városa helyett országot értékelőt, ugyan mondaná már el konkrét terveit arra vonatkozóan, amikor majd miniszterelnök leend. Igaz, az még jóval arrébb van (hajjaj), de ennyi mégsem lenne elég a várakozóknak, ha már valaki ennyire nagyszájú, politikailag. Egyetlen elkottyantott ötletét, az egykulcsos adót biztos nem magyarázgatná, mert ahhoz aranyszájú Szent János is kevés lenne, hogy az úgymond leszakadtaknak miért lesz jó, ha a mai húsz helyett majd 20 százalékos adót fizetnek, igaz, a módosabbakkal együtt. (Arányos közteherviselés, óh!)És jön a lényeg. Mintha nem a pesti Broadwayn, hanem a korabeli Globe-ban lennénk, az SZDSZ bemutatja az Othello, avagy a madarak is lehetnek szerelmesek című drámát. Szüzsé: a kétpár(t)-rendszer rossz, azok csak összejátszanának. (Vajon mit szólna ehhez Tony Blair vagy George W. Bush?)Párválasztás SZDSZ-módra: mindenki mindenkivel elvben és szabadon, de én senkivel, ti meg ne egymással... Szereposztás: Othello, budakeszi mór: Demszky Gábor; Jágó, ármánykodó zászlós: Böhm András; Cassio, ártatlan hadnagy: Szájer József; Desdemona, a csalfaság hírébe hozott: Nagy Sándor. Istenem, ne ily halált adj, ez már sok, túl sok.Miután Demszky Gábor megosztotta velünk a két frakcióvezető találkozása okán kifejlődött komplexusait az MSZP és a Fidesz nagykoalíciójáról („amely ott tart, hogy már cáfolni kellett”), oszlik a tömeg. Távozóban még megakad a szemem Farkasházy, Vágó, Haraszti, Bródy diskuráló csoportján.Hazafelé a hatos villamoson egy – ezúttal szerencsére – nem nyíló ajtóhoz présel az utazóközönség, sajnos, ezek már nem parfümillatúak. Az Oktogon és a Blaha Lujza tér közti maratoni táv a tíz éve fejlődő főváros BKV-jának ma is negyedóra, és a négy beszélgető úrról egy strófát alkotok, úgyis cserélni kéne már a lemezeket a Demszky-wurlitzerben: „Ha én nagypárt volnék, sohase dohognék / Minden kicsi pártnak haragosa volnék / Akkor lennék boldog, jaj, de boldog lennék / Ha tucat százalékkal kormányfő lehetnék.”A féltékenység vakít és butít, miközben a szerelem már önmagában is vakká tesz. De vajon ilyen színvonalú fellépések után Demszky Gábor – politikai értelemben – meddig marad látható méretű?