Titkos háború a zsidók ellen

Lucy S. Davidowicz nagy hatású könyve, a Háború a zsidók ellen mintegy negyedszázados késéssel jut el magyarul az olvasókhoz. A neves amerikai történésznő érdeme, hogy ráirányította a figyelmet egy alapvető tényre, amelyet a háborús bűnösök 1946-os nürnbergi perében figyelmen kívül hagytak, s utána még évtizedekig nem vettek tudomásul. Tekintettel arra, hogy ez a megközelítés a második világháborús korszakot tárgyaló hazai történelemkönyvekből is kimaradt, illetve szakembereink egy részében sem tudatosult, meg kell ismételnünk a kötet legfontosabb felismerését. Azt ugyanis, hogy 1939 és 1945 között nem egy háború zajlott, hanem kettő. Egy hagyományos, amely három világrészen, Európában pedig előbb a nyugati, majd a keleti fronton zajlott, ahol a hadviselő felek többé-kevésbé tiszteletben tartották a hadviselés szabályait. Ezzel egyidejűleg az utolsó percig folyt egy titkos, második háború is a nácik részéről az európai zsidóság, a civil lakosság ideológiai alapon kiválasztott része ellen, amely a szervezett népirtás formáját öltötte.„A háború és a zsidók megsemmisítése egymáshoz kapcsolódott. A háború zűrzavara biztosította Hitler számára, hogy ellenőrizetlenül gyilkolhasson. Olyan csatatérre volt szüksége, ahová az általános erkölcsi törvények gátja és a hadviselés elfogadott szabályai nem értek el. Kettős háborút indított – egy hagyományosat, amilyet természeti erőforrások és egy birodalom kiterjesztése érdekében vívnak hagyományos katonai módszerekkel, és egy másikat, amely több szempontból is szokatlan volt: egyrészt fő politikai célja a nemzetiszocialista ideológia megvalósítása volt, másrészt a tömeggyilkosságok is újdonságot jelentettek.”A kettős háború koncepciója magában foglalja, hogy a szerző a holokauszt „intencionalista” és „funkcionalista” értelmezése közül az előbbi felé hajlik. Vagyis azt vallja, hogy Hitler részéről nagyon is tudatos törekvés volt a zsidók kiirtása, s a világháború kirobbantása csak ennek megvalósításához teremtette meg a kereteket. Másik figyelemre méltó következtetés is adódik ebből az elméletből a megszállt országokra, illetve a Németországgal szövetséges államokra nézve. Eszerint voltak olyan államok, amelyek az első háborúban szövetkeztek a hitleri Németországgal, de a világ közvéleménye elől gondosan titkolt másodikban már nem. Számos, a Wehrmacht által megszállt ország politikai okokból szembefordult a németekkel, de társadalma, illetve a tömegei jórészt egyetértettek a zsidók ellen folytatott, de nyilvánosan soha meg nem hirdetett háború céljaival. (A balti országok, Lengyelország, Ukrajna és Belorusszia, de lényegében ebbe a legnagyobb csoportba sorolható Franciaország vagy Hollandia is.) Végül Hitler vonakodó szövetségese volt mindkét háborúban Románia, Magyarország és Szlovákia.Lucy S. Davidowicz azonban nem viszi végig ezt a tételéből logikusan adódó következtetést. Könyvét mindenekelőtt a németországi antiszemitizmus és az Endlösung koncepciója kialakulásának, illetve a német zsidóság történetének szenteli. Részletesen foglalkozik a lengyelországi és a baltikumi gettók történetével, ellenállási mozgalmával is, s ezek a megrendítő fejezetek ma is újdonságnak számítanak a hazai közönség számára. Ettől eltekintve azonban meglehetősen kevés teret szentel Kelet- és Közép-Európának, s gondosan kerül minden összevetést Sztálin és Hitler rendszere között. Nem elemzi a kelet- és közép-európai országok társadalmainak viszonyát a zsidókhoz s azt a tragikus hatást sem, amelyet a kommunista fenyegetés gyakorolt a térségben az antiszemitizmus formáját öltő radikális nacionalizmusra. A magyar olvasó számára nagy jelentősége lehet annak, hogy a könyv összefoglalja a holokauszt terjedelmes szakirodalmát, s gazdag – a tizedik kiadás számára 1986-ban felfrissített – bibliográfiai kitekintést nyújt.(Lucy S. Davidowicz: Háború a zsidók ellen. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2000. Ára: 2980 forint)