Törököt fogtak

Sajátos és egyre terebélyesedő diplomáciai háború kezd kibontakozni Európában, mióta a francia nemzetgyűlés állást foglalt egy több mint nyolcvanöt évvel ezelőtti törökországi eseménnyel kapcsolatban.Mintha politikai atombombát dobott volna Párizs a török közéletbe: a francia nemzetgyűlés január 18-i döntése, az örmény népirtás elismerése és törvénybe foglalása óta Ankarából újabb és újabb gyűrűkben törnek elő a tehetetlen düh hullámai. „Franciaország nyilvánosan elismeri az 1915-ös népirtást.” Egy mondat – mindössze ennyi az indulatokat 85 év múltán is a földrengéshez hasonló erővel elszabadító törvény szövege. Pedig nem ez az első eset, hogy a nemzetközi közvélemény foglalkozik a történtekkel: az ENSZ emberjogi albizottsága 1985-ben, az Európai Parlament 1987-ben nevezte népirtásnak az örmények törökök általi lemészárlását az első világháború idején.A francia nemzetgyűlés ezzel a gesztussal tisztelgett az ottomán birodalomban legyilkolt, 1,5 millióra becsült ártatlan áldozat emléke előtt. A kegyeleti aktusnak – mint mindennek a politikában – némi aktuális felhangja is van: márciusban lesznek a helyhatósági választások, Franciaországban pedig 4,5 milliósra becsülik az örmény diaszpóra lélekszámát. Az örmények már hosszú ideje tüntetésekkel követelik, hogy a nemzetgyűlés tegye meg ezt a jelképes gesztust. Bár a lépéstől az elnöki palota, az Elysée- és a (kormányt megtestesítő) Matignon-palota is óvott, a 85 évvel ezelőtti történelmi tény fölemlegetése a vártnál is hevesebb reakciókat váltott ki Törökországban. Ankara rövidesen hazarendelte párizsi nagykövetét, a törökök sorra bontják fel a francia cégekkel megkötött nemzetközi egyezményeket. A török hatóságok kizárták a Thalest (a volt Thomson–CSF-et) mint ajánlattevő céget egy civil repülőterek radarberendezésére kiírt, 35 millió dolláros nemzetközi pályázatról. A török védelmi miniszter, Sabahattin Cakmanoglu semmisnek nyilvánította azt az Alcatellel kötött, 150–200 millió dolláros szerződést, amelyet kémműholdak közös létesítése céljából kötöttek. A Giant Industrie hadiipari cég egy négymilliárd dolláros ajánlattól esett el.Mindezek ellenére Jacques Chirac köztársasági elnök január 30-án jóváhagyta a nemzetgyűlés döntését, a népirtást elismerő szöveg így törvényerőre emelkedett. Jelzésértékű, hogy Bülent Ecevit kormányfő február 12-én hivatali autóját, amely Renault Safrane márkájú volt, Hyundai márkájúra cserélte. Ankarában a városvezetés megkezdte a francia vonatkozású utcanevek átkeresztelését, míg Párizs polgármestere úgy döntött: 2002-ben hatméteres bronzszobrot emelnek Komitas örmény pap és zeneszerző, a népirtás egyik túlélője emlékére. A török fővárosban rendőrök akadályozták meg, hogy egy feldühödött atyafi a francia nagykövetségre hajítsa gránátjait.A török sajtó csak szítja ezt a hangulatot: a Türkiye iszlámista lap Az első pofon címmel számolt be a történtekről és az Alcatel-fiaskóról, majd támogatta török képviselők kezdeményezését, hogy az ankarai Nagy Nemzetgyűlés fogadjon el törvénytervezetet, amely megbélyegzi Franciaország algériai „népirtását”. A Hürriyet szerint Chirac eladta Törökországot, a Sabah francia „tőrdöfésről” beszélt. Biztosak lehetünk benne – írta mindeközben a Le Monde –, hogy kétes annak az eljárásnak a legitimitása, ha egy parlament dönt a történészek által vitatott kérdésekben, de tény, hogy 1915–16-ban a törökök másfél millió olyan örményt deportáltak, majd öltek meg, akiknek az ősei évszázadok óta az ottomán birodalomban éltek.Az egyre terebélyesedő diplomáciai bonyodalomból természetesen a törökök hagyományos ellenfele, Görögország sem maradhat ki: jó időzítéssel a napokban jelentette be, szobrot emelnek annak a mészárlásnak az emlékére, amelyet a törökök végeztek egykor Szmirnában a görög polgári lakosság soraiban. Európa-szerte több kormányzat is – leginkább Nagy-Britannia – kényes helyzetben találta magát, amikor örmény szervezetek állásfoglalást sürgettek a 85 ével ezelőtti vérengzés ügyében.Budapesten egyébként már tavaly emlékművet állítottak annak az eseménynek, amelyet sokan egyszerűen örmény holokausztnak neveznek. Akkor szerencsére elmaradt a diplomáciai bonyodalom.Magyarországon az első világháború idején történtek és az örmények azt követő elvándorlása előtt is jelentős számú örmény közösség élt. A régi Magyarország területére legelőször Apafi Mihály fejedelem idején és engedélyével érkeztek örmények 1672-ben. A Szamosújvár környékén letelepedő (egyes forrásokban háromezer, mások szerint alig hatszáz lelket számláló) örmény közösség (főként kereskedők) a Krímből menekülő kolóniák tagjai közül került ki. Az 1890-es népszámlálás adatai szerint hazánkban (ahol sohasem volt örményüldözés) 2831 örmény élt, ám vezetőik húszezerre taksálták tényleges számukat. 1934-ben már csak hatszáz főnyit találnak a számlálóbiztosok, az utolsó népszámlálás idején, 1991-ben pedig harmincheten vallották magukat örménynek.Avanesian Alex, a magyarországi Országos Örmény Önkormányzat elnöke kíváncsian várja a most zajló összeírást; véleménye szerint kétszázan vallják majd magukat az Ararát népéhez tartozónak. Címlistájukon azonban kétezernél több név szerepel, igaz, sokan csak szimpatizánsai a sokat szenvedett népnek.Az elmúlt században több hullámban érkeztek örmények Magyarországra – a legtöbben az 1915-ös genocídiumot követően. (Az önkormányzati vezető családja is akkor érkezett.) A szokásoknak megfelelően több úton indították el a gyerekeket, ezért szóródtak szét annyira a világban. A korabeli tudósítások szerint már tizenhatban megjelentek Budapest belvárosában a „fekete hajú, szimpatikus örmény fiatalemberek”. Újabb jelentős betelepülési hullám volt a hatvanas–hetvenes évek táján, amely elsősorban beházasodás révén zajlott: a Szovjetunióban tanuló magyarok találtak maguknak örmény társat. A legutolsó hullám 1988 körül volt, a nagy földrengés és a Hegyi-Karabahban kirobbant politikai feszültségek idején. A magyarországi örményeknek ma kulturális központjuk van Budapesten, templomuk és folyóiratuk, az Ararát. A közszolgálati rádióban heti harmincperces műsorral, a televízióban pedig havi hét-nyolc perces magazinnal jelentkezhetnek anyanyelvükön.Tavaly Budapest adott otthont a világban szétszóródott örmények találkozójának, a rendezvényre hatszáz szervezet küldte el képviselőit. A konferencia záróakkordjaként avatták föl az említett budapesti emlékművet is: az anyaországból hozott, tonnányi kőből faragott keresztet szenteltek a Petőfi téren, emléket állítva a nyolcvanöt esztendővel azelőtt történt genocídiumnak. Az idén újra nagy ünnepet ülnek: Örményország Róma előtt negyven évvel, 301-ben tette államvallássá a kereszténységet, ennek van most az ezerhétszázadik évfordulója. Az elmúlt évben magyar kezdeményezésre világszerte szorgalmazni kezdték az örmény alvószámlák felülvizsgálatát is.