Torzkép rögeszmékkel

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által megítélt Szép magyar könyv 2000 kitüntetés első díját kapta tavaly Léphaft Pál és Keszég Károly Végvári panoptikum című munkája. „Ki itt belépsz, hagyj föl önmagaddal!” – hirdetik mindjárt az első oldalon, hogy aztán az utolsón elnézést kérjenek mindazoktól, akik magukra ismertek ebben a görbe tükörben, no meg azoktól is, akik hiába keresték a képmásukat.A végekről küldött portrékarikatúrákat Léphaft Pál rajzolta, az alájuk került, gyilkosan ironikus szövegeket ketten írták. Léphaft társszerzője, Keszég Károly már nem érte meg a kötet megjelenését. Hogy kikről készültek a szellemes jellemzések? Kegyelemkenyéren tengődő poétákról, bősz firkászokról, piactéri filozófusokról, politikai szemfényvesztőkről, nemzeti hittérítőkről és életművészekről, csupa zseniről és csupa csepűrágóról. Kultúrtörténeti adattár ez a végvári vitézekről, akik a végek végének elodázásáért vívnak vég nélküli csatákat. Tetszés szerint berajzolható például a Vég-eladó fizimiskája, azé a csókjáról elhíresült emberé, aki a 30 Ezüstért Alapítvány elnökeként főfoglalkozású önkiszolgáló, s inkább a kakaskukorékolásban hisz, mintsem a keresztre feszítésben.Impozáns a valós személyek listája is a „főmagyar” Ágoston Andrástól a „szőke huron indián” Lajkó Félixen át a Délvidéken vendégként megfordulókig. Ha leteszik a lantot, a hátországhoz közelebb kerül a vég.(Léphaft Pál–Keszég Károly: Végvári panoptikum. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2000. Ármegjelölés nélkül)