Új korszak a magyar–horvát kapcsolatokban

Ma kis-dunai csúcstalálkozó lesz Ulmban, amelyen – Erwin Teufel baden-württembergi miniszterelnök meghívására – Wolfgang Schüssel osztrák kancellár, Edmund Stoiber bajor és Orbán Viktor magyar miniszterelnök vesz részt. Orbán Viktor Németországból Zágrábba utazik, ahol Ivica Racannal a két ország közötti szabadkereskedelmi megállapodást írja alá.Ma délután írják alá a két ország közötti szabadkereskedelmi megállapodást a horvát főváros egyik legjelesebb történelmi épületében, a báni palotában. Az egyezmény létrejötte elsősorban gazdaságdiplomáciai siker, annak politikai jelentősége sem elhanyagolható. Magyarország stratégiai partnerének tekintette és tekinti Horvátországot. Arra, hogy a horvát fél is hasonlóképpen vélekedik, a legjobb bizonyíték az, hogy a nagyköveti szintű diplomáciai kapcsolatok létesítése (1992. január 16.) után „rekordidőn” belül, nem egészen egy év elteltével aláírták a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést. Magyarország többek között ezért is lépett fel kezdeményezőleg a szabadkereskedelmi megállapodás megkötéséért, bár ezt a döntésünket annak idején az Európai Unió nem minden tagállama helyeselte.Az idő azonban a magyar politika megelőlegezett bizalmát igazolta: a legutóbbi választásokon győztes balközép koalíció Horvátország európai integrációját tekinti első számú feladatának. Az ehhez vezető útnak pedig fontos állomása az egyezmény, amelyet ma írnak alá, és amely megnyithatja az utat Horvátország CEFTA-tagsága előtt. Magyarország sem csupán az árucsere-forgalom élénkülését várja a megállapodástól, hanem – a kétoldalú kapcsolatok erősödésén keresztül – hozzá kíván járulni az egész térség stabilitásához, ami régiós politikánk egyik sarokköve.A horvát kormány szempontjából az aláírás nem is történhetne jobbkor. Nemrégiben, a honvédő háború egy tábornokának hágai kiadatása kapcsán felforrósodott belpolitikai helyzetben az ellenzék a romló életszínvonal és a növekvő munkanélküliség miatti általános elégedetlenséget használta fel a kormány elleni hangulatkeltésre. A vádak egyáltalán nem alaptalanok. Ivica Racan hatpárti koalíciós kormánya szemmel láthatóan nem tud megbirkózni az előtte tornyosuló feladatokkal. Működése áttekinthetetlen, a véget nem érő egyeztetések és a koalíciós pártok rövidlátó, elsősorban pártérdekeket figyelembe vevő politikája gyakran teljes döntésképtelenséget eredményez. Horvátországnak, Magyarország kivételével, szinte minden szomszédjával vannak évek óta megoldatlan vitái. A katasztrofális gazdasági helyzet és a segítségül hívott Nemzetközi Valutaalap intelmei ellenére sem halad előre a privatizáció, sőt, már megkötött üzletek késlekednek. Eközben telik az idő, s az egykor jó nevű cégek piaci helyzete romlik, a társadalmi elégedetlenség pedig egyre növekszik. A magyar–horvát szabadkereskedelmi egyezmény tető alá hozása az első jelentősebb eredmény, amit a horvát vezetés egyelőre felmutathat.