Idegenek, bevándorlók Franciaországban

„Az iszlám térhódítása súlyos veszélyt jelent szuverenitásunkra, identitásunkra és az európai civilizáció nemzete, Franciaország szabadsága számára” – jelentette ki a szélsőjobboldali MNR (Republikánus Nemzeti Mozgalom) regionális elnöke, Jean-Yves Gallou, aki elhatározta: létrehozza Franciaország iszlamizációjának megfigyelőközpontját. Egyes becslések szerint 3,6 millió „idegen” tartózkodik az országban.Nem véletlen, hogy Bruno Megret, a szélsőjobboldali MNR elnöke Poitiers-ben szavaztatta meg pártja új programját. Martell Károly itt aratta híres győzelmét a muzulmánok felett, megállítva az arabok előrenyomulását az európai kontinensen. A frank uralkodó – írta a Le Monde – a szélsőjobboldali mozgalmak kedvelt történelmi egyénisége volt, s most ismét visszatértek a győztes király emlékéhez. „Ő egy szimbólum, egy fontos személyiség Franciaország történelmében, akit Jean-Marie Le Penhez tudunk hasonlítani – jelentette ki a Nemzeti Front (FN) 2000-ben tartott nyári egyetemén Erwan Le Gouellée, a párt országos ifjúsági mozgalmának elnöke –, Le Penhez, aki hosszú évek múltán rohamra indul, hogy megállítsa a bevándorlók invázióját”. Hogy milyen eredményeket ért el Le Pen, az FN elnöke „rohamaival”, arról többek közt az MPRA nevű antirasszista szervezet nyilvántartása tanúskodik. Eszerint 1988–995 között hat színes bőrű férfit öltek meg a szélsőjobboldali Front National szimpatizánsai.Az elmúlt évtizedek „húzd meg, ereszd meg” jellegű idegenrendészeti politikája következtében évente tízezer fővel ingadozik a Franciaországba érkező bevándorlók száma. Az idegenek és a bevándorlók száma nem azonos: bevándorlóként 2,1 millió főt tartanak nyilván az Insee 2000-ben készült felmérése szerint, ők az aktív népesség 8,1 százalékát képezik. A bevándorló viszont hivatalosan engedélyezett letelepedését követően is „idegen” marad...Az állampolgárságért folyamodó, többnyire az arab országokból és a harmadik világ más államaiból érkező migránsok tömegei mellett jelentős tömegű illegális bevándorló bujkál a hatóságok elől. A papír nélküliek, az úgynevezett sans-papiers problémájának megoldása komoly belpolitikai feszültséget okozott, mikor az 1990-es évek első felében kormányzó konzervatív pártpolitikusok határozott lépéseket próbáltak foganatosítani e probléma kezelésére: a bevándorlók számának korlátozását, az illegális bevándorlók kitoloncolását az országból. A napjainkban kormányzó Jospin-kabinet jelentős engedményeket tett bevándorlási politikájának kialakításakor, így pillanatnyi tűzszünetről beszélhetünk.A bevándorlók tekintélyes hányada Algériából érkezik. A polgárháború sújtotta országból származó, francia polgárrá lett vagy az állampolgárság megadására évek óta várakozó algériaiak napjainkban sem látják túl rózsásnak helyzetüket az országban. Az arab származású értelmiségiek így fogalamazták meg helyzetüket internet-oldalukon: „Rossz érzések, elítélő vélemények élnek az algériaiakkal szemben Franciaországban ma, ez sajnos az ellenségeskedés éveire vezethető vissza. Algéria Franciaország gyarmata volt 1830 és 1962 között. A megszállás igen kemény volt, a két ország kapcsolatai eldurvultak, s ez így tartott a függetlenség kivívásáig. Franciaország egyik súlyos problémája a munkanélküliség. A bevándorlók nagyszámú jelenléte feszültséget, időnként gyűlölködést kelt.”A felhalmozódott problémákat viszont nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Erről tanúskodnak azok a hívások, amelyek a 2000 májusától működő antidiszkriminációs zöldszámra érkeznek. Napi kétezer hívás érkezik, ebből ötszáz valósnak bizonyul. A Codac érdekvédő szervezet 1999 januárja óta küzd a rasszista jelenségek ellen. A Le Monde szerint az idegen származású fitalalok panaszainak meghallgatására, kezelésére létrejött prefektusi (helyi rendőrségi) szervezetek nem bizonyultak hatékonynak, a beérkezett panaszokkal senki nem foglalkozott. Egy állampolgári vitanap alkalmából kiderült például, hogy a meghirdetett állások jó részét az „idegenek” nem tölthetik be. Ha meghallják, hogy a hirdetésre jelentkező neve nem cseng elég franciásan, egyszerűen leteszik a telefont. Az álláshirdetések nyíltan kizárják a „nem európaiak” jelentkezését. Ha valaki színes bőrű, pusztán ez okból gyakori rendőri igazoltatásra számíthat. Az éjszakai mulatókban a bejáratnál bőrszín szerint szelektálnak, a színes bőrűeket egyszerűen elzavarják a kidobó-fiúk.Mintegy hétmillió állás betöltésére, az összes munkahely mintegy harminc százalékára vonatkozik az a tiltó rendelet, amelyet még a Jospin-kormány sem vont vissza: ez az idegenek által be nem tölthető állások listája. Kormányzati viták folytak ugyan e ciklusban arról, hogy megnyissák-e ezt a kontingest idegenek számára, ám még a Jospin-kabinet sem szánta el magát a „nagy ugrásra”.Arra a kérdésre, hogy melyek azok az embercsoportok, amelyeket nem kívánnának szomszédjukul, a Sofres közvélemény-kutató intézet felméréssorozata szerint 1999-ben a megkérdezettek 16 százaléka jelölte meg a muzulmánokat, míg 12 százalékuk külföldi munkavállalókat és bevándorlókat sem látna szívesen a szomszédos portán. Ugyanezzel a mintavételi módszerrel 1990-ben a muzulmánokkal kapcsolatban 17, a bevándorlókról 13 százalék nyilatkozott elutasítóan, míg 1981-ben még senki nem ellenezte, hogy muzulmán szomszédja legyen. Váratlanul megugrott viszont azoknak az aránya, akik nem szeretnének cigány szomszédot: míg ilyen választ 1981-ben és 1990-ben senki nem adott, a 1999-ben a megkérdezettek negyven százaléka utasította el ezt.