A pekingi bestia és a többiek

Legtöbbször az elmúlt évszázad tirannusainak árnyékában ott volt egy asszony, aki férje rossz szellemeként csak tetézte a diktátor bűneit, mint Csiang Csing, Elena Ceausescu vagy Nedzsmije Hodzsa. Máskor az asszonyok is inkább megszenvedték férjük egyeduralkodói hajlamait, mint Jovanka Broz vagy Szaddám felesége, Szadzsida Hairalla. A minap letartóztatott Szlobodan Milosevics felesége, Mira Markovics egyértelműen az első csoportba tartozik. További sorsának latolgatása helyett nézzük, miként alakult elődeinek élete.Az egykor a legszebb kommunista First Ladyként emlegetett Jovanka Broz olyan hirtelen tűnt el a politikai életből, mint amilyen gyorsan berobbant oda. 1977-ben a norvég miniszterelnök Belgrádba érkezésekor még ott volt férje, Joszip Broz Tito oldalán, az elutazás előtt azonban már eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Kegyvesztettként egészen az utóbbi hetekig házi őrizetben élt. A házat hetente egyszer hagyhatta el, amikor virágot vitt férje sírjára. Jovanka ma, közel a nyolcvanhoz, szabadságát visszanyerve is őrzi titkát.A fiatal szerb partizánlány első pillantásra beleszeretett a nála 32 évvel idősebb Titóba. A második világháborút együtt harcolták végig. Jovanka az őrnagyi rangig vitte a marsall személyi titkárságán. Szerelmüket sokáig titkolták, mígnem 1952-ben a nyilvánosság kizárásával összeházasodtak. Jovanka akkor 28, Tito 60 éves volt. A világháború őrnagya ideális feleségnek tűnt, nem ártotta magát a politikába, nem vágyott közéleti szerepre, rajongott viszont a briliánsokért és a szőrméért. Első, egyben utolsó önálló lépése azonban a vesztét okozta. Egyesek szerint Jovanka 1976-ban a hadsereg néhány szerb tábornokával találkozva az egyre többet betegeskedő Tito félreállítását tervelte ki, ám a „trónkövetelők” rossz szemmel nézték a feleség ambícióit, és ügyes intrikákkal Jovanka ellen fordították Titót. Az igazságról feleség és férj egyaránt hallgatott. Tény viszont, hogy Jovanka házi őrizetbe került, és nem is találkozhatott többé Titóval annak 1980-ban bekövetkezett haláláig. A temetésen sem volt ott.Megfosztották személyi okmányaitól, leveleitől, s éjjel csempészték ki a dedinjei villából új lakhelyére, egy szemközti kis házba. Amikor enyhítettek őrizetén, Tito más házasságból született gyermekeivel együtt bíróságon követelte vissza férje személyes vagyonát, ingatlanjait. A keresetet elutasították, az őrizetet ismét megszigorították. Minimális nyugdíját soha nem indexálták, s az 1993-as hiperinfláció idején az ismerősök segítsége nélkül éhen halt volna. Tudjman invitálását ennek ellenére sem fogadta el.„A bestia öngyilkos lett, ám ez sem feledtetheti bűneit” – írta egy sanghaji lap Mao özvegyének, Csiang Csingnek a halálát kommentálva. A „nagy kormányos” 1976-ban bekövetkezett halála után a megözvegyült Csiang Csinget három közeli munkatársával együtt tartóztatta le az új kínai pártvezetés. A „négyek bandáját” Mao tanításainak „elferdítése”, a kulturális forradalom túlkapásai miatt vádolták. A per 1980-ban kezdődött, s Csiangot golyó általi halálra ítélték, de a végrehajtást két évvel elhalasztották. Később életfogytig tartó börtönbüntetésre, majd házi őrizetre változtatták az ítéletet. Az 1991-ben bekövetkezett halál körülményei tisztázatlanok.Csiang Csing színésznőként ismerkedett meg a Thalia papnői iránt különös érdeklődést mutató Maóval. A pártvezetés elítélte a kapcsolatot, végül kötelezte őket annak törvényesítésére. Ugyanakkor Mao ígéretét vették, hogy felesége harminc évig nem foglalkozik politikával. Csiang Csing ideje így 1960-ban jött el, amikor férje a kínai „felépítmény” megreformálásán fáradozott. Csiang 1966-tól gyakorlatilag átvette a kulturális forradalom irányítását, tízezreket küldött táborokba vagy a halálba. Személyesen részt vett a kínzásokon, a kihallgatások között pedig szerelmi kalandokkal múlatta az időt. Míg Mao a színésznők körül legyeskedett, ő titkosszolgálati tiszteket, ismert teniszezőket, balett-táncosokat gyűjtött „háremébe”.„Csinálj már valamit, ezek le akarnak lőni bennünket!” – állítólag ezek voltak Elena Ceausescu utolsó szavai. A „párt fáklyáját”, a „kultúra és a tudomány iránytűjét”, a „mérnök, doktor, akadémikus illegális pártharcost” 1989. december 24-én végezték ki a férjével együtt.A fiatal szövőgyári munkásnő, Elena Petrescu nem akart a munkapad mellett megöregedni, minden erejével felfelé tört. Ebben segítségére volt rámenőssége és akaratereje. Amikor későbbi férjével, Nicolae Ceausescuval 1939-ben megismerkedett, még nem érdekelte sem a politika, sem a marxizmus, rossz nyelvek szerint tökmagot árult egy regáti kisváros állomásán. Ceausescu börtönbüntetése idején gyakran látták fiatal német tisztek társaságában. Azt mondják, férje szédületes karrierjében is szerepe volt: nem röstellt egy-egy este bekopogni a párt befolyásos funkcionáriusaihoz. Közös erőfeszítéseiket siker koronázta, Ceausescut 1965-ben a párt első emberévé választották. Elena és Nicolae ettől kezdve együtt irányította az országot. Mit ad isten, az általános iskola elvégzését igazoló bizonyítvány nélkül egyetemi diplomát szerzett, egy elit kémiai kutatóintézetben dolgozó Elena rövid időn belül megvédte doktori disszertációját! A dolgozat igazi szerzőjét állítólag halálos autóbaleset érte.Bagdad bombázását már kegyvesztettként Mauritániában élte át. Visszatérése után férje, Szaddám Huszein összeesküvés szervezésével vádolta meg, és házi őrizet alá helyezte. Szadzsidát néha ugyan mutatják a televízióban, de nem tudni, hol és mikor készültek a felvételek. Azt beszélik, soros összeveszésük után férje egy távoli városba száműzte két lányával együtt.Szadzsida Hairalla Talfa 43 éve felesége a XX. század egyik leghírhedtebb diktátorának. A helyi szokások szerint már akkor eljegyezték egymást, mikor Szaddám öt-, unokanővére, Szadzsida pedig hétéves volt. Először Szaddám 21 éves korában találkoztak. Házasságkötésük után rögtön Kairóba utaztak, mert a férj talpa alatt otthon forróvá vált a talaj. Szadzsida sokat forgott társaságban, s férje 1968-as elnökké választása után, mikor több időt tötött Svájcban, Franciaországban, a keleti arab világ legeurópaibb asszonyának nevezték. A családi béke a nyolcvanas évektől romlott meg, amikor Szaddám egyre gyakrabban jelent meg új barátnőjével, Szamira Sahbandarral. Ezután egymást követték Szadzsida féltékenységi jelenetei. Eredménytelenül. Ráadásul, szülei sűrűsödő vitáit látva, a legidősebb fiú többek szeme láttára halálra verte apja egyik testőrét. Bíróság elé került, de az áldozat hozzátartozói megbocsátottak neki, így huzamos kiküldetésre Svájcba utazott.Az albán kommunisták mindenható vezetőjének, Enver Hodzsának az özvegye, Nedzsmije 1997-ben szabadult a börtönből, azóta férje testvérével együtt él egy kétszobás lakásban. A polcán Hodzsa, Sztálin, Lenin és Shakespeare művei. Az özvegy nem nyilatkozik, csupán azt hajtogatja, hogy ő igaz hittel szolgálta hazáját.A negyven év alatt, amíg Enver Hodzsa Albániában próbálta megvalósítani a szocializmus sztálini változatát, Nedzsmije férje legközelebbi harcostársa és segítője volt. Néha felesége is, bár Hodzsa inkább a fiatal tisztek társaságát részesítette előnyben. Hodzsa mélyen tisztelte Sztálint, de finoman szólva nem volt igazán teoretikus alkat, így a valamilyen képzettséggel rendelkező – tanítónő – Nedzsmije vált az ország főideológusává. Csupán a tiranai marxizmus–leninizmus intézet vezetője volt, mégis a második legbefolyásosabb embernek számított az informális ranglétrán. Hodzsa 1985-ben bekövetkezett halála után is megtartotta e posztját, s tanítványa, Ramiz Alija kinevezésével megőrizte befolyását is. Csupán 1990-ben mondott le tisztségeiről, az ellenzék két évvel későbbi győzelme után korrupció miatt ítélték el. Ruháiba varrva 75 ezer dollárt találtak nála.