Rossz kérdés, rossz válasz

Kőszeg Ferencet, a Magyar Helsinki Bizottság vezetőjét kérdezi a hazai rendőrség túlkapásairól a Magyar Narancs. (Természetesen vicc az egész, nagyjából ugyanaz, mintha Borsik János szakszervezeti mozdonybizalmit faggatnánk arról, szereti-e a MÁV-vezetést vagy sem.)Régi, masszív szabad demokrata ember a megkérdezett, kilencvenben vad antikommunistát alakított, négy évvel később Hornékkal ölelkezett össze, most egyik tagja a Jospin francia miniszterelnököt csókoltató „magyar értelmiségi” csoportnak, így aztán magabiztos derűvel hallgatja az érdeklődő riportert. (A mellékelt fotón is majd’ hanyatt esik az interjúfotelban.)Kőszeg Ferenc egyebek mellett ilyeneket mond: „A rendőrök által elkövetett bűncselekményeknek igen nagy a latenciájuk (lappangási idejük – a szerk.). Az áldozatok sokszor nem mernek feljelentést tenni, részint félelemből, másrészt mert tudják, az összetartó rendőrökkel szemben nincs esélyük.”Hogy kik ezek az „áldozatok”, arra nézve legfeljebb következtetni lehet. „Előfordult olyan eset, amikor éppen a helsinki bizottsági megfigyelő szeme láttára vertek meg két ukrán fogvatartottat a VI–VII. kerületi kapitányságon...” – mondja Kőszeg. (Hogy megelőzően mit csináltak a szomorú sorsú ukránok, embert öltek-e, vagy csak bankot raboltak, arra nézve nincs hír.)Amúgy furcsákat kérdez az újságíró is, amikor a zámolyi romák kivándorlásának körülményeit feszegeti: „Mit szól ahhoz, hogy a kormány titkosszolgálati összeesküvést emleget, és a háttérben politikai ellenzékének kampányát sejti?”Ha csöndben marad a riporter – bölcs marad. Mindannyian (ő is) tudjuk, nem a magyar kormány emlegetett titkosszolgálati összeesküvést, hanem a brit Jane’s hírszerző magazin, az pedig nem azonos az Orbán-kormánnyal. Ahogyan Kőszeg Ferenc véleménye sem a miénkkel.