Eddig két kormányrendelet született 1998 óta a politikai okokból elítéltek kártalanítása céljából, amelyet már régóta vártak az érintettek és az előzőekhez képest nagystílűnek is lehetne nevezni, ám több szépséghibája van – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Zimányi Tibor. A Recski Szövetség elnöke szerint a két rendelet némely kérdésben megosztja a világháború utáni törvénysértések áldozatait, például abban, hogy csak a bíróság által elítélteket veszi alanyul. Zimányi Tibor egyeztetést javasol a kormány és a többi civil szervezet közt a rendeletek meghozatala előtt.A 110/1999-es számú, úgynevezett nyugdíj-kiegészítésben nem részesülhetnek azok az egykoron fogva tartottak, akik éveket töltöttek Recsken vagy Kistarcsán, de nem bírósági ítélet következtében. Zimányi Tibor szerint a rendelet szövegezői vélhetően nem voltak tisztában azzal, hogy ugyanazért a cselekedetért egyszer bíróság ítélkezett, máskor enélkül „vágtak” valakit internálótáborba. Úgy véli, ez egyúttal legitimizálja az akkori bíróságokat, holott teljesen az ÁVH írta elő számukra az ítéletet. A 2000-ben hozott 267-es számú, fél évre viszszamenőleg hatályba lépett kormányrendelet már elismeri az ítélet nélkül letöltött recski éveket és az azelőtti esetleges internálást, valamint kiterjed a Gulágra hurcoltakra is – tette hozzá Zimányi Tibor. Megjegyezte ugyanakkor: hatalmas felháborodást váltott ki köreikben, hogy beépített emberek (ÁVH-sok), besúgók is kapják a rendeletben előírt pénzt. A Recski Szövetség elnöke elismerte, hogy a besúgást nagyon nehezen lehet bizonyítani. Talán egy esetben lehetséges, amely alapján meg lehetne különböztetni őket az áldozatoktól: a besúgók általában brigádvezetők, vagy normás beosztásban voltak. Zimányi Tibor külön kiemelte: a Szovjetunióba hurcoltak nagy többsége nem tudja felvenni az őt megillető juttatásokat, mivel a nyugdíjfolyósító önhatalmúlag hadifogolynak minősíti a Gulágon szenvedett embereket annak ellenére, hogy 1945. augusztus 1-jétől a törvény kényszermunkásnak minősíti őket.A legutóbbi juttatás egyik legnagyobb problémája – vélekedett Zimányi Tibor –, hogy hároméves időtartamot írt elő, így aki ennél kevesebb időt töltött fogságban politikai okokból, nem kerül be a rendelet által érintettek körébe. Elmondása szerint bizonyos fokig meg lehet érteni a hatalmon lévőket, mert félnek a költségvetés túlzott megterhelésétől, ugyanakkor sok ember sértésnek veszi, hogy kimaradt a lehetőségekből. A Szovjetunióba hurcoltak nagy része például két és fél évet töltött kint. Akit „csak” egy évre vagy két évre ítéltek vagy vittek el, annak az élete éppúgy tönkrement, mint aki három évet szenvedett. A Hortobágyra telepítetteket pedig egyáltalán nem veszi figyelembe a rendelet, holott ők éppúgy kényszermunkát végeztek zárt helyen, és ráadásul megfosztották őket teljes vagyonuktól. Rendkívül tragikus az ő sorsuk is, hiszen legtöbbjüknek egyszerűen nem volt hova visszatérniük büntetésük letöltése után. Én legalább vissza tudtam térni lakásomba, amelyre édesanyám vigyázott – mondta Zimányi Tibor. Kifejtette: a Recski Szövetség nemcsak a recskieket, hanem a Hortobágyra telepítettek és a gulágosok érdekeit is ugyanúgy képviseli. Véleménye szerint a költségvetés terhelhetőségét is figyelembe véve egy évig ötezer forintot, két évig tízezer forintot, három évig tizenötezer forintot kellene megállapítani, és nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy 1944 óta háromszor szállták meg az országot idegen hatalmak, és aki mind a három esetben szembeszállt a megszállókkal, az igazán megérdemelné azt a fokozatot, mint amit a kegyelemben részesült halálraítéltek kapnak. Az érintettek köre nagyon idős emberekből áll, a pluszköltségek anyagilag nem jelenthetnek az államnak jelentős terhet, hiszen kevesen vagyunk már – vélekedett az elnök, s megjegyezte, hogy a szövetségen belül az átlagéletkor 75 év felett van. Mi nem akarunk mást, csak azt, amit 1990-ben ígértek nekünk, hogy az egykori áldozatok jövedelme érje el a törvénysértők jövedelmi szintjét – mondta. Ezért a Recski Szövetség hivatalos megbeszélést kezdeményez minden érintett féllel azért, hogy a jövőbeni rendeletalkotások előkészítésében ne csak egy szűk kör, hanem minden érintett szervezet képviseltethesse magát.
Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke 1922-ben született Törökszentmiklóson. Határátlépési kísérlet miatt vették őrizetbe a lakásán 1948 őszén. Vélhetően besúgták, ugyanis csak szándékában állt külföldre távozni, amelyhez két egyetemi tanárától kért ajánlólevelet, hogy külföldön folytathassa tanulmányait. 1950-ben került Recskre, azelőtt 38 hónapot raboskodott Budadéren és Kistarcsán. 1957-ben újra elítélték öt évre '56-os tevékenysége miatt.
