Régi ismerős Gyurkovics Tibor a pomázi Kráter Kiadó számára, hiszen már megjelent náluk az író-költő A test balladája című verseskötete. Most azonban Turcsány Péter, a kiadó vezetője úgy döntött, hét kötetben megjelenteti Gyurkovics válogatott életművét. A könyvek a 7 fátyol című sorozatban látnak majd napvilágot. A borítók – stílusosan – a szivárvány hét színére lesznek „felfűzve”. A hét kötet közül az első kettő: a Gyerekregények és a Gyerekversek a ma kezdődő könyvhétre jelenik meg. Ezt követi majd a Novellák, a Versek, a Regények, a Színművek és végül a Szatírák.Gyurkovics Tibort gyerekírásaihoz fűződő viszonyáról kérdeztük a két könyvheti kiadvány kapcsán.– A gyerekmesék, -versek írása is a legnagyobb élvezetet jelentették nekem. Ezeknek a megalkotásához mindenekelőtt hatalmas infantilizmus szükségeltetik. Hogy mindig úgy tudd nézni a világot, mintha most látnád először. Ha van csillagász, építész, akkor az írók az „emberészek”, hiszen az embert próbálják minél jobban kiismerni, a világ számára bemutatni. Az íróság nem szakma, adottság. Azt mondhatnám, azért lettem költő, író, mert embernek nem váltam be. Végzettségem szerint klinikai pszichológus vagyok, fogyatékos gyerekeket tanítottam. Mindig is vonzódtam a szerencsétlenekhez, már csak azért is, mert magamat is annak tartom. Elmondhatom magamról, hogy őrülten ismerem az embert, ezért úgy gondoltam, olyan dolgokat tudok megírni, amiket más nem. A gyermekkor – édeni állapot – megjelenítése különösen vonzott engem, és úgy éreztem, igazán a kezemre áll. Egyébként szerintem a gyerek- és felnőttirodalom nem különíthető el. Gondoljunk csak Mark Twainre vagy Móra Ferencre, olyan gyerekkönyveket írtak, amelyek a felnőtteknek ugyanúgy szólnak, mint a fiatalabb korosztálynak. Nekem például a „felnőtt” versesköteteimben is vannak gyerekversciklusok. Természetesen a saját gyermekeim és unokáim is alkotótársak voltak a gyermekírásaimban. A Gyerekregényekben levő négy mű közül az első, a Rikiki, a saját gyerekkoromat jeleníti meg, a második, az Üveggolyó a lányaimét, a Kiskutya-nagykutya az igazi barátságot mutatja be. Kudit, a levegőembert pedig az unokám találta ki. Külön öröm számomra, hogy a kötetek borítóján Trudi (Gyurkovics Gertrúd) lányom festményei láthatók. Nagy boldogságot jelent nekem apaként is, hogy együtt szerepelhetek a lányommal.
Itt a bejelentés az orosz-amerikai csúcsról
