Medgyessy ante portas!

Rövidesen megszólalnak a harsonák a Köztársaság téren, és világgá kürtölheti a média, hogy van már miniszterelnök-jelöltjük a szocialistáknak – egy párton kívüli bankár, egy igazi úriember, akinek még becsületrendje is van! De vajon biztosak lehetünk-e, hogy tényleg először került abba a helyzetbe Medgyessy Péter, hogy az ország élére álljon? Igaz-e az az állítás, hogy eddig egy pártoktól és politikától elzárkózó pénzember volt (most hagyjuk a szép emlékű központi bizottsági tagságot…), és hogy valódi újdonság – mi több, az MSZP megújulásának csalhatatlan jele! – az ő személyének előtérbe tolása. Érdemes megnézni néhány epizódot a pályafutásából, forrásként több esetben ismert politológusok műveit felhasználva.Tőkés Rudolf A kialkudott forradalom című könyvében szerepel, hogy 1987-ben, amikor Lázár György távozott a miniszterelnöki székből, az utódok között fölmerült az akkor pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Medgyessy Péter neve is. A szerző szerint Grósz Károly „udvariasságból” ajánlotta a Politikai Bizottság figyelmébe őt és Nyers Rezsőt, de szavazatokat csak Nyers kapott. Grósz kormányában lett miniszterelnök-helyettes, és ebben az évben került be az MSZMP Központi Bizottságába is.A fiatal Medgyessy Péter ambícióiról érdekes dolgokat mesél egykori pénzügyminisztériumi munkatársa, Békesi László is egy 1994-ben megjelent interjúkötetben (a beszélgetőtárs Kéri László): „Medgyessy Péter – mondja Békesi – (…) jó taktikus és liebling volt. Amikor Hetényi (az akkori pénzügyminiszter – a szerző kiegészítése) meghívott egy-egy politikai bizottsági tagot, tájékoztatója majdnem mindig úgy végződött, hogy nálunk zseniális fiatal szakemberek dolgoznak, akik garanciát adnak a jövőre. A rituálék során első helyen Medgyessyt emlegette. Aczél György is nagyon sokat segített abban, hogy Kádárnál Medgyessy legyen a jövő reményteli figurája. Így került Medgyessy Kádár kíséretébe Pekingben, ahol egy hétig együtt lehettek. Medgyessy pedig nagyon ügyes, jól érvelt. Amikor Hetényi távozott, kettőnk neve merült fel, de én esélytelen voltam ebben a konstellációban. Kádár és Grósz nem bocsátották meg az 1984-es »botlásomat«. Ez a magyarázata annak, hogy Kádár felvitte Medgyessyt miniszterelnök-helyettesnek. – Nem Grósz? – kérdezi a meglepett Kéri László. Békesi emigyen válaszol: – Akkor még Kádár beleegyezése nélkül nem történt semmi. Grósz kért, hogy ne sértődjek meg, de az Öreg még nem békélt meg velem. Villányi lett a pénzügyminiszter és nem én. Mindenki a haját tépte. Berecz János jött hozzám magyarázkodni. Egyszóval Medgyessy beemelése a vezetésbe még nem bizonyítja, hogy itt valamiféle szakértői irányba mozdult volna el a kormányzás.” Békesi László 1984-es botlása egyébként az volt, hogy a pártvezetés hozzájárulása nélkül ki akart adatni egy reprezentatív könyvet a Los Angeles-i olimpiáról, ami miatt aztán kis híján kizárták az MSZMP-ből. Az általa említett konfliktus 1987 decemberében játszódott le, amikor Grósz Károly miniszterelnök-helyettessé neveztette ki Medgyessyt, és a megüresedett pénzügyminiszteri székbe nem Békesi, hanem Villányi Miklós került.Legutóbbi interjújában (Beszélő, 2001. május) Bokros Lajos is negatív példaként említi Medgyessy Péter erkölcsi viszonyát a szocialistákhoz: „Én úgy gondolkoztam, hogy aki 13 évig tagja volt az MSZMP-nek, az nem mondhatja a rendszerváltás pillanatában hirtelen, hogy pardon, én nem is vagyok szocialista. Ezt én nem tudtam volna megtenni. Mások persze szemrebbenés nélkül megtették. Medgyessy Péter például az MSZP megalakulásának estéjén azonnal kijelentette, hogy ő már nem lép be az új pártba, mert hozzá az SZDSZ áll a legközelebb. Mindezt anélkül, hogy lemondott volna arról a miniszterelnök-helyettesi posztról, amit az MSZMP-től kapott rögtön a Pénzügykutatási Intézet felszámolása után. Szóval akkor már óriási volt a tolongás a damaszkuszi úton, és ezt szörnyű volt látni.”Az 1994-es választásokat követően a koalíciós tárgyalásokon váratlanul dobta be a nevét Horn Gyula. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, illetve a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma összevonása nyomán létrejött gazdasági csúcstárca vezetőjeként képzelte el az élénk fantáziájú főszocialista. Lengyel László írja a Pártházból palotába című könyvében, hogy Medgyessy, a Magyar Paribas Bank akkori elnöke éppen Bécs felé tartott, amikor Horn fölhívta telefonon. A meglepett bankvezér kezdetben nem akarta vállalni, de végül beadta a derekát, viszont – minő újdonság – feltételként azt szabta meg, hogy a privatizáció felügyeletének is az ő tárcájához kell tartoznia. Mivel Horn elfogadta a feltételt, így Medgyessy biztosra vette, hogy ő lesz a tárca gazdája, de Békesi és – ki hinné? – az SZDSZ megfúrta a miniszterségét. A fő ok valószínűleg az volt, hogy a privatizáció fölötti ellenőrzésre mindenképpen a Pénzügyminisztérium tartott igényt, és egy felturbózott gazdasági csúcstárca veszélyeztette volna a PM súlyát. A szabad demokratáknak aligha Medgyessy gazdaságpolitikai elképzelései ellen lehetett kifogásuk, hiszen már 1990 tavaszán is azt nyilatkozta az MTI-nek az akkor leköszönő miniszterelnök-helyettes, hogy az SZDSZ magánosítási elképzelései igen közel állnak hozzá. Pető Ivánéknak az volt a lényeges, hogy a pénzügyi tárca szupererős legyen, lehetőleg Békesi László monetáris teljhatalmával, mert az ötvennégy százalékos MSZP-vel szemben ez a fajta kormányzati struktúra jelentette a legbiztosabb garanciát érdekeik érvényesítésére. Békesi elutasító magatartásában a szakmai féltékenység játszhatott közre: aligha viselte volna el, hogy rajta kívül még egy pénzügyi „nehézfiú” legyen a kormányban, aki ráadásul sokkal „lieblingebb”, mint ő. Ezzel a Békesi–Medgyessy rivalizálással mindenesetre Horn is tisztában volt, mivel 1994 augusztusában a Miniszterelnöki Tanácsadó Testületnek az élére jelölte Medgyessy Pétert. A többek között Hetényi Istvánt, Kemenes Ernőt, Bródy Andrást és Lengyel Lászlót magába foglaló agytrösztnek aligha a tanácsadás volt a célja, lévén Horn úgysem fogadta meg a „bölcsek intelmeit”, hanem Békesi pozícióinak gyengítése – mint tudjuk, sikerrel.1995-ben, Békesi lemondása után valószínűleg ő volt az első számú jelölt a pénzügyi tárca élére. Horn ezt szerette volna titokban tartani, legalábbis erre utal, hogy meglehetősen dühös volt, amikor Medgyessy értesítette a sajtót, hogy nem vállalja a tárca irányítását. Lengyel László könyvének állítása szerint megsértődött fél évvel korábbi félretolása miatt. A száz százalékig állami tulajdonú Magyar Fejlesztési és Befektetési Bank elnök-vezérigazgatói székét viszont még 1994-ben elfogadta. Mindez azért érdekes, mert az 1990-es és az 1998-as választások után is látványosan a magánszektort választotta – mit tesz Isten, mindkét esetben jobboldali kormány vette át az ország irányítását. 1994 nyarától viszont ott áll ugrásra készen a kabinet mellett, és a különféle tisztségekre való jelölésekor már ekkor sem volt akadály pártonkívülisége. Bár tegyük hozzá, hogy 1994 nyarán azért morgott némelyik MSZP-s platform a személye láttán, hogy már megint valaki, aki négy évig a Köztársaság tér közelébe se jött, bezzeg most itt sorakozik…1996-ban azt követően lett pénzügyminiszter, hogy a Horn által bedobott Suchman Tamás személye ellen éles tiltakozások érkeztek a koalíciós partner és az MSZP liberálisainak részéről, és a miniszterelnök végül meghátrált. Horn azt írja az Azok a kilencvenes évek című könyvében, hogy Kovács László ajánlotta a pénzügyi tárca gazdájának Medgyessy Pétert, akinek a személye meglepően hamar átment az „MSZP-szűrőn”. Az tény, hogy a kormányfő részéről nem volt hirtelen ötlet Suchman előtérbe tolása, mert 1996 szeptemberében, Dunai Imre lemondása után a privatizációs hatáskörét is megtartva ipari és kereskedelmi miniszterré nevezte ki, igen széles jogkört és óriási befolyást adva a kezébe. Érdekes, hogy ezek a jogkörök – ipar és kereskedelem, külgazdaság, privatizáció – pontosan ugyanazok, amelyeknek az integrálását Medgyessy is feltételként szabta 1994 nyarán. Suchman Tamás az ipari tárca élén csak rövid időt töltött, mert kirobbant a Tocsik-ügy, és kénytelen volt venni a kalapját. (Suchman tehát nem privatizációs, hanem de facto gazdasági csúcsminiszterként bukott meg, ez pedig aligha volt a pénzügyes lobbi – így az új pozíciójának érdekeihez kaméleonként igazodó Medgyessy – ellenére.)1998-ban Medgyessy látványosan visszavonult a politikától, újra a magánszektorba, ahogy az előző jobboldali kormány idején is tette. 2000 tavaszán azonban ismét előkerült a neve: Kovács László állítólag felkért egy köztiszteletben álló párton kívüli személyiséget, hogy vállalja el a köztársaságielnök-jelöltséget, ha a koalíció Torgyán Józsefet jelölné államfőnek. Bár Kovács nem nevezte meg a jelöltjét, de utólag nem cáfolta azt, hogy a „vésztartalék” Medgyessy Péter volt. Érdekes, hogy Kovács és Medgyessy neve immár sokadszor szerepel együtt. Szintén az ő neve tűnt fel 2000 őszén az MSZP gazdasági kabinetjének az élén is, ami azért érdekes, mert hosszú hónapokat töltött ebben a székben, de az általa irányított műhelyben valódi program nem készült, csak az MSZP unalomig ismert szociális és monetáris közhelyei pufogtak a kormány intézkedéseinek ellenreakciójaként. Közszereplései pedig egyáltalán nem voltak – hacsak a Francia Becsületrenddel való kitüntetését és az ezzel járó protokolláris nyilatkozatokat meg címlapfotókat nem számítjuk ide.Mindenesetre leszögezhetjük, hogy Medgyessy Péter az előző másfél évtizedben többször is „helyzetbe” került már. Szinte mindegyik gazdasági jellegű tárca vezetőjeként fölmerült a neve, és valamennyi MSZMP/MSZP-s pártvezető bizalmát bírta. A szabad demokraták holdudvara viszont jó ideig neheztelt rá, részben azért, mert 1987-ben az akkori pártvezetés utasítására megszüntette a Pénzügyminisztérium Pénzügykutató Intézetét, amelynek kutatói később az SZDSZ-hez közeli Pénzügykutató Rt. alapítói lettek. 1994-es hoppon maradásában talán ez is közrejátszott, mindenesetre a „békepipa elszívása” végül is bekövetkezett. Valószínűleg azért, mert Békesi László és Bokros Lajos bukása után Medgyessy maradt az egyetlen MSZP közeli csúcsközgazdász, aki alkalmas volt arra, hogy a neoliberalizmus fősodrában tartsa a rakoncátlankodásra hajlamos baloldalt.