MSZP-céget vásárolt Daruda Vasyl

Fantommá vált egy újabb MSZP-s cég, a Centrál Hotel Kft. A korábbi tulajdonosok – saját bevallásuk szerint – egyetlen fillért sem kértek a vállalkozásért, amelyet részben ukrán kézbe adtak tovább. Ahhoz viszont ragaszkodtak, hogy a kft. gazdálkodásáról szóló nyolczsáknyi iratot nyomban elszállítsák a vevők. A cég üzemeltette a volt MSZP-tuljdonú külügyi szállót, amelyre a Nyírfa-dossziéban ismertté vált Zefirusz Kft. egykor 250 millió forint hitelt vett fel a Magyar Villamos Művektől, ám a közel egymilliárd forintra duzzadt tartozást az adófizetőknek kellett jóváírniuk.Máté László volt pártpénztárnok aláírásával még 1991-ben alapította a Centrál Hotel Kft.-t a Magyar Szocialista Párt. A cég feladatául a budapesti Andrássy úti volt külügyi szálló üzemeltetését kapta, és 1997 februárjáig folyamatosan eleget is tett megbízatásának. Az MSZP 1993-ban névleg ugyan megvált a vállalkozástól, valójában azonban nagyon is pártközelben tartotta, hiszen a cég egyik birtokosa korábbi ügyvezetője, Balia Zsomborné lett. Baliáné és társa igen kedvező áron, 1,6 millió forintért, kétéves halasztott fizetéssel juthatott hozzá a kft.-hez. Miután fölöslegessé vált a társaság, 1999-ben ukrán–magyar vegyes tulajdonba játszották át. Két másik MSZP-kötődésű cég, a Kime-Net Kft. és a Cooporg Kft. esetéhez hasonlóan Centrál Hotel Kft. is fantomizálódott. A cégpapírokon feltüntetett székhelyén bizonyosan soha nem működött, érdemi tevékenységet az adásvétel óta nem folytat.A kárpátaljai Ungváron találtunk rá a vállalkozás cégbírósági iratokban szereplő új résztulajdonosára, a magyar származású Daruda Vasylra, azaz Lászlóra. Daruda Ungvár egyik külvárosában, a Szilvay utcában található lakásán válaszolt kérdéseinkre. 1999-ben egy orosz vállalkozói kör képviselőjeként ült le tárgyalni a volt pártcéget akkoriban jegyző Balia Zsomborné férjével az elegáns budapesti Kempinski Szálló halljában. Az asztaltársaság tagja volt még Daruda majdani cégtársa, a moszkvai magyar diplomatacsaládból származó Kiss Lajos. Kiss konzervvel, fával és más termékekkel akart üzletelni az oroszokkal – árulta el kérdéseinkre az ukrajnai magyar vállalkozó.Eltűnt nyolczsáknyi iratAz egykori MSZP-céget érdekeltségükbe kerítő titokzatos orosz üzletemberek Daruda elmondása szerint biztosítékként szerepeltették a cégben, érdemi feladatot nem szántak neki. „Szükségük volt egy már működő magyar vállalkozásra, Baliáék pedig mindenáron meg akartak szabadulni a kft.-től, így egymásra találtak az érdekek” – magyarázta Daruda, akiről az is kiderült, hogy korábban „határ menti kis ügyletekkel” tett jó szolgálatot az orosz partnereknek, innen az ismeretség. Információink szerint a cégadásvétel ötletgazdája az azóta elhunyt Balia Zsombor volt, aki Daruda szerint „a semmiből is pénzt tudott csinálni”, és jól ismerte a vevőként szereplő Kisst.Lapunknak Balia Zsomborné, Kiss Lajos és Daruda László egyaránt azt állította, hogy az adásvételkor nem volt köztartozása a kft.-nek, ám az egymillió forintos alaptőkéjű cég mégis ingyen cserélt gazdát. A vételár a cégbírósági dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, az egybehangzó állítás vélhetően jelképes összegű üzletrészeladást jelent. „Egyszerűen nem akartak tovább foglalkozni a funkciótlanná vált kft.-vel” – indokolta ezt kérdésünkre Baliané.Kárpátaljai utunk során fény derült arra, hogy a céggel együtt nyolczsáknyi iratot adtak át az új vevőknek. Daruda az eseményről úgy számolt be: „A Kempinski-beli megegyezés után Balia Zsombor rögvest elhozta a zsákokat, és azt kérte, hogy vegyék át azokat. Alig tudták bepakolni az Opel Omegába, de mindet el kellett vinni.” Hogy mi történt ezután a zsákokkal, nem tudta elmondani. Balia Zsomborné, amikor rákérdeztünk a Daruda elbeszélésében szereplő zsákok sorsára, elismerte létezésüket, de állította, hogy „semmi olyan nem volt bennük, ami az MSZP-re vagy rájuk nézve terhelő lenne”.Daruda túl sokat beszéltKiss Lajos emlékezete szerint „jó darabig a cégiratokban a Centrál Kft. székhelyeként feltüntetett óbudai, Vízimolnár u. 44. alatti irodában tárolták a papírokat”. Tavaly megpróbálta elhozni a zsákokat, de amióta jelezte e szándékát a helyiséghez hozzáférő partnerének, az illető eltűnt. A vállalkozótól hiába kérdeztük, ki volt az említett személy, s hogy az orosz üzletemberek egyike lehetett-e, nem akart „jobban belebonyolódni az ügybe”. Ottjártunkkor megtudtuk: a lakótelepi ház földszintjén található szűk irodát egy másik, a Centrál Hotel Kft.-hez látszólag nem kötődő vállalkozás bérli. A ház közös képviselőjének beszámolójából mégis körvonalazódott, hogy az irodának köze van a Centrál kft.-t igazgató körökhöz. Kíváncsiskodásunkra ugyanis állította: halála előtt több ízben találkozott Balia Zsomborral. A bezárt helyiség ablakán át nem láttunk ott tárolt iratos-zsákokat.Kiss Lajos kifogásolta, hogy Ukrajnában kutakodtunk a Centrál Hotel – új nevén a Ki-Da Kft. – után, amikor személyében magyar tulajdonosa is van a cégnek. Szerinte Daruda túl sokat beszélt, és „olyanokat is mondott, amiket nem kellett volna”. Az üzletember kárpátaljai társával szemben nyomatékosította, hogy a cégvásárláskor nem tudott a társaság MSZP-s múltjáról, és mert terveik nem váltak valóra, a vállalkozást hamarosan megszünteti. „A lényeg, hogy az APEH felé nincs elmaradásuk” – emelte ki. Kardos László ügyvéd, az üzletrész-átruházás ellenjegyzője annyit mondott el lapunknak, hogy a cégadásvétel teljesen szokványos volt. Tőle megtudtuk: Kiss, Daruda és Baliáék az irodájában írták alá az üzletrészeladás dokumentumait, ahová csak az elengedhetetlen cégiratokat hozták el. A többzsáknyi dokumentumot nem látta.Tudomásunk szerint nem vonható kétségbe Baliáné, Kiss és Daruda állítása, miszerint nincs APEH-tartozása az MSZP egykori cégének. Szembetűnő ugyanakkor az olajügyek feltárásának egyik nagy tanulsága. A napfényre került rendőrségi jegyzőkönyvekből ugyanis egyebek mellett az vált nyilvánvalóvá, hogy sok vállalkozást a bizonyítékerejű számlák, cégpapírok eltüntetéséért fantomizáltak, vagy játszották át külföldi, esetleg elérhetetlen vásárlók tulajdonába. Így az eladók mosták kezeiket, a hatóságok pedig bottal üthették a papíron jogszerűen eltüntetett bizonyítékok nyomát. Nagypál István adószakértő, az APEH egyik korábbi igazgatóhelyettese egy a Magyar Nemzetnek adott korábbi interjúban megerősítette ezt: „A cégeket nem feltétlenül azért fantomizálják vagy adják a társaságot működtetni nem kívánó külföldi vevők kezébe, hogy a tulajdonosok megszabaduljanak a meglévő tartozásuktól, köztartozásuktól. Gyakran előfordul az is, hogy gazdasági társaságok kétes pénzmozgásait rögzítő iratokat akarnak ezzel az eljárással eltüntetni.”Egymilliárdos veszteségBár egyelőre nem tudható, hogy mi volt az eltűnt iratokban, tény, hogy az MSZP alapította Centrál Hotel Kft. és különösen a hat éven át a cég üzemeltetésében működő Andrássy úti külügyi szálló múltja nem makulátlan. A később Centrál Hotel névre hallgató szálló tulajdonosa, a Centrál Hotel Kft. megbízója, a szintén MSZP-kötődésű Zefirusz Kft. volt. A felügyelőbizottság tagjaként Baja Ferenc exminiszter által is fémjelzett Zefirusz 1994-ben 250 millió forint hitelt vett fel a pénzinzézeti tevékenységgel nem foglalkozó Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-től, fedezetként pedig a szállót ajánlották fel. A Zefirusz Kft. a kölcsönt nem fizette vissza, s mert a hotelre előzőleg más hitelező jelzálogát is ráterhelték, a Zefirusz pedig egy kiürített utódvállalkozásába vitte át a tartozást, a villamos művek tavaly kénytelen volt lemondani az akkorra egymilliárd forintot megközelítő követeléséről. Az MSZP közeli vállalkozások gyarapodását így végül az adófizetőknek kellett támogatniuk – a havi villanyszámlák formájában. Az MVM Rt. és a Zefirusz Kft. kölcsönmegállapodásának történetét három éve a Napi Magyarország tárta fel elsőként. Cikksorozatunk holnapi epizódjában új részleteket hozunk nyilvánosságra a külügyi szálló történetéből és a fele-lősségre vonással máig nem járó MVM-es vagyonvesztésről.