Nem bíznak az euróban

Nagy nap lesz 2002. január elseje: az Európai Gazdasági és Valutaunió tizenkét tagállamában ekkor vezetik be az eurót, amely felváltja az eddigi nemzeti pénznemeket. Az Európai Unió három tagállama – Nagy-Britannia, Svédország és Dánia – azonban még nem állnak át az uniós valutára. A döntés a közös európai valutáról az 1991-es maastrichti kormányfői találkozón született meg, amelyen határoztak az Európai Valutaunió létrehozásáról. Előzményei azonban évtizedekre nyúlnak vissza. Az Európai Közösség a hatvanas években kezdett pénzügyi kérdésekkel foglalkozni, és 1979-ben létrejött az európai valutarendszer, amely többek között szabályozta a résztvevő országok valutáinak egymás közti árfolyamait. Ez egy ideig jól is működött, de miután a résztvevő államok gazdasági és pénzügyi politikájukat nem koordinálták kellőképpen, egyensúlyi feszültségek léptek fel, és ez spekulációhoz vezetett. Az európai valutarendszer ugyan fennmaradt, de az árfolyamokat korrigálni kellett.Közben lezajlott a világméretű globalizáció, és ezen belül a nemzetközi pénzpiacok messzemenő liberalizálása. Ebben a világot átfogó globális folyamatban az EU államai is aktívan részt akartak venni. Ezért a maastrichti döntést a monetáris unióról erősen befolyásolta a nyolcvanas években megerősödött neoliberális gazdasági és pénzpolitika, amely a pénzügyi stabilitásra helyezte a hangsúlyt. Az Európai Unió is a monetáris stabilitásra irányuló gazdasági és pénzügyi politikát tűzte ki célul. Alacsony infláció, a pénz értékének biztosítása és Európa globális nemzetközi versenyben való megerősítése lettek a fő célkitűzések. Ez a politika az utóbbi hónapokig sikeres volt, mert alacsony infláció és jelentős növekedés jellemezte az EU-államok gazdasági helyzetét.De a valutaunió létrejöttében és az új pénz bevezetésében egy sereg más faktor is szerepet játszott, amelyek a nemzetközi globális folyamatoktól függetlenek voltak. Több, politikailag motivált elképzelés is erősen befolyásolta az euró mellett való döntést. Így a közös német–francia vízió Európa jövőjéről. Kohl egykori német kancellár is úgy vélte, hogy a közös politikai reformokat akkor lehet gyorsabban megvalósítani, ha előzőleg Európában egységes pénznemet vezetnek be. Ezt a gondolatot a franciák is támogatták, akik egyben úgy látták, hogy a közös pénzzel az újraegyesített Németországot az eddiginél hatásosabban be lehet kapcsolni az Európai Unióba.A bankok és a nagyvállalatok számára az euró előnyösnek látszott, mert az árfolyam-ingadozásokkal járó veszélyeket az egységes pénzzel csökkenteni lehet. Természetesen az unión belül, nem pedig külső valutákkal szemben. Az exportintenzív vállalatok és bankok azzal is érveltek, hogy a közös pénzzel jobban lehet tervezni, és az átváltási költségek is csökkennek. Németország és Franciaország mellett a többi uniós országban is megvolt a készség és bizonyos fokú lelkesedés, hogy elfogadják az új pénzt. De kezdettől fogva voltak kritikus hangok is, amelyek az euró gazdasági hátterének bizonyos gyengeségeire utaltak. A közös pénzpolitikát ugyan messzemenőleg szabályozták a konvergenciafeltételek bevezetésével, amelyeknek a célja a pénz értékének stabilitása, de a pénzügyi és adópolitika mindeddig az egyes országok kormányainak a kezében maradt. Ami azt jelenti, hogy ezeken a területeken a nemzeti érdekek az EU-n belül eltérhetnek egymástól, és így az önkényes lépések veszélyeztetik az EU stabilitását. Eddig a tagállamok nemzetgazdaságának gyengeségei csak a saját valutájuk árfolyamában jelentek meg. A közös pénznél viszont a gazdasági vagy politikai nehézségek a nemzeti valuták hiányában közvetlenül az euróra hatnak, és ezáltal a valutaunió összes tagállamát érintik.A valutaunió első szakaszát a 12 EU-országban 1999-ben vezették be, de már előtte megkezdődtek a nagy szervezési munkák. A teljes átállás költségei milliárdokat tesznek ki, hiszen a gazdasági élet számtalan területén kell az új pénzre való átmenetet zökkenőmentesen végrehajtani. Az árak és az elszámolások jelenleg párhuzamosan a nemzeti valutákban és euróban zajlanak. 2002. január 1. után a nemzeti pénzegységek már csak két hónapig maradnak forgalomban, utána eltűnnek, és az euró lesz a kizárólagos fizetési eszköz. Óriási összegeket kell majd átcserélni az új pénzre. Csak német márkából jelenleg 280 milliárd értékű papírpénz és 28 milliárd darab váltópénz van tízmilliárd márka értékben forgalomban. A nemzeti valuták átállítását a bankbetéteknél és a banki elszámolásoknál automatikusan elvégzik, de mindenkinek saját magának kell arról gondoskodnia, hogy a tulajdonában lévő papír- és fémpénzeket időben átváltsa. A papírpénzeket 5, 10, 20, 50, 100, 200 és 500 euró névértékben adják ki. Miután nem sikerült a nemzeti szimbólumok használatában megegyezni, a pénzjegyeket ablakok, kapuk és hidak díszítik, amelyek az európai kultúrtörténet egy-egy korszakát szimbolizálják. Annál változatosabbak lesznek az európai pénzérmék, legkisebb egységük a cent. Az érem egyik oldala, amely egységes lesz, mutatja a pénz értékét. Az érem hátoldalára viszont minden ország a saját szimbólumait nyomhatja rá. Így az eredetileg az egy centtől egy euróig terjedő nyolc darab éremsorból, ha a hátoldalát is nézzük, összesen száztizenkettő érvényes változat lesz forgalomban.Ugyanakkor nem állítható, hogy az európai közvélemény kitörő lelkesedéssel fogadná az új pénz bevezetését. Egy német közvélemény-kutatás szerint a lakosság csupán negyven százaléka bízik benne. Sokan attól félnek, hogy a márka megszűnése után vagyonuk értéke csökkenni fog.Az euró mint elszámolási pénzegység eddig nem volt sikeres. Árfolyama a dollárral szemben egy rövid kezdeti emelkedéstől eltekintve permanensen csökkent. Jelenleg a mélyponton van, és jövőbeli fejlődéséről sem lehet biztos prognózist mondani. Az euró gyengült az angol fonttal összehasonlítva is. A dollárral szembeni erőteljes árfolyamcsökkenéséről számtalan magyarázat hangzott el, de kielégítő választ nem sikerült találni. Így többek között a magasabb USA-kamatokkal próbálták indokolni az árfolyamcsökkenést. Az amerikai kamatok a többszöri csökkentés után most az európai kamatnívón vannak. Az euró mégsem erősödött meg, hanem tovább gyengül a dollárral szemben.Az európai gazdaság növekedése éppúgy, mint az amerikaié, az elmúlt hónapokban erősen visszaesett. Az olajárak növekedése és az állatállományban pusztító járványok miatt csökkenő húskínálat következtében az infláció április havi értéke három százalék fölé emelkedett Németországban. Mégha ezek az átmeneti negatív hatások a következő hónapokban mérséklődnek is, pillanatnyilag még nem látszanak olyan pozitív jelek, amelyek alapján azt lehetne mondani, hogy az euró árfolyama ismét erőteljesen emelkedni fog.A szerző közgazdász (München)