Őry: Méltatlan vita az MT körül

Azon túl, hogy az új Munka Törvénykönyve (MT) kifejezetten munkavállaló-barát, a módosítás tulajdonképpen a szakszervezetek érdekvédelmi pozícióját erősíti – véli Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. Lapunknak adott interjújában a politikus elmondta: az MT körüli vitának főként politikai okai vannak.A módosítást érő számos éles hangú kritika után végül úgy nyilatkozott, hogy a véleményalkotással várjuk meg a júliust, amikor is hatályba lép az új Munka Törvénykönyve. Mi ennek az oka?– Aki elolvassa az MT-t, annak világossá válik, hogy a módosítás munkavállaló-barát. Mégis méltatlan vita bontakozott ki az ügy körül, amit kifejezetten politikai szándékok motiváltak. Ezért mondtam azt: várjuk meg a júliust, és akkor majd mindenki tapasztalhatja, hogy elvették-e tőle a szabad szombatot, fizetnek-e neki túldíjazást, illetve hogy a rendkívüli munkavégzés szabályai kedvezőbbé váltak-e. Az viszont, hogy eljutottunk odáig, hogy egyesek „cselédtörvényeznek” a szocialisták kezdeményezte népszavazás kapcsán – amelynek az MT-re vonatkozó kérdése ráadásul szó szerint megfelel a törvény szavainak –, felettébb szomorú.– A minimálbér radikális megemelése előtt is voltak ellenzéki, szakszervezeti aggodalmak, amelyek – az eddigi adatok alapján – nem igazolódtak be. Az MT ügyében a kormány reméli vagy tudja, hogy nem válnak valósággá a szakszervezeti félelmek?– Természetesen tudja. A módosítás rendelkezéseinek kilencvenkilenc százaléka a munkavállalók számára kedvező. A maradék egy százalék a munkáltatóknak biztosít többletjogokat – a rugalmasabb foglalkoztatás céljából. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy erről kizárólag a kollektív szerződés szerint, azaz a szakszervezetek hozzájárulásával jöhet létre megállapodás. A rugalmasabb foglalkoztatás – aminek az árát megkérhetik a munkavállalók – természetesen csak a bevezetett korlátok mellett valósítható meg. A negyvenórás munkahétnek és a heti két szabadnapnak például nem feltétlenül kell két hónap átlagában kijönnie, hanem mondjuk négy hónap átlagában. Ugyanakkor – rendes munkavégzés szerint – napi tizenöt óránál, illetve heti negyvennyolc óránál többet még rendkívüli munkavégzéssel, túlmunkával együtt sem lehet dolgoztatni. Hat nap után pedig mindenképpen pihenőnapot kell adni. Ismét hangsúlyozom: mindezekről csak az érdekvédőkkel kötött írásos megállapodással lehet megegyezni. Ez a megoldás tulajdonképpen a szakszervezetek pozícióját erősíti – ha a munkahelyi érdekvédelem a céljuk. A munkáltatók pedig valódi ösztönzést kapnak arra, hogy keressék a kapcsolatot a szakszervezetekkel, akarjanak velük tárgyalni, illetve megállapodni.– A szakszervezetek a szavazás előtt a képviselők lelkiismeretére is apelláltak.– A kormánypárti képviselőknek azt tanácsoltam – miután többen is megkerestek –, hogy mindenekelőtt olvassák el a tervezetet. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy bizonyos paragrafusokat együtt vizsgálva, kontextusban értelmezzék azt. Nem helyes ugyanis egyes megfogalmazásokat külön kiemelni, és azokból levonni következtetéseket. A tervezetet összefüggéseiben értelmezve nyugodt lelkiismerettel szavazhatták meg.– Ha már a lelkiismeretnél tartunk: ebben a megközelítésben hogyan ítéli meg a szakszervezetek és az ellenzék magatartását?– Eddig úgy gondoltuk, hogy az EU-csatlakozás széles körű társadalmi, politikai támogatást élvez. Az MT-módosítást is ez tette szükségessé. Ennek ellenére nem először fordult elő, hogy ezekben a kérdésekben az ellenzéki pártok a parlamentben a javaslatok ellen szavaztak. Zavarba ejtő ez a kétarcú politizálás. Kevés olyan törvény van, amelyet ennyire hosszú – több mint egy évig tartó – szakmai egyeztetés előzött meg. A csatlakozáshoz szükséges vállalásunk szerint tavaly július végére kellett volna elfogadnia a parlamentnek az új MT-t, nem idén áprilisban. A kormány mégis vállalta annak kockázatát, hogy a késés miatt az unióban kissé „ráncolják majd a homlokukat”. Inkább elhalasztottuk a határidőt, mivel nekünk fontosabb volt az, hogy a munkavállalók és a munkáltatók – akiket valójában érint ez a kérdés – megegyezzenek. Az Országos Munkaügyi Tanácsban két plenáris és nyolc munkajogi bizottsági ülés, továbbá számos informális találkozó történt. Egy tucaton fölül van azon megállapodások száma, amelyeket a szakszervezetek és a munkaadók kötöttek, és amelyeket a kormány átvezetett a tervezeten. Ezek után nem lehet azt állítani, hogy a kormány nem egyeztet az érdekvédőkkel, hogy nem mutat készséget a párbeszédre.– Ön szerint miért állította ennek ellenkezőjét az ellenzék?– A tatabányai nagygyűlés és május elseje kapcsán jeleket látok a baloldal újraegyesítésének megkísérlésére. A munkáspárti Thürmer Gyulától a szociáldemokrata Kapolyi Lászlón, az MSZOSZ-vezető Sándor Lászlón, a volt SZDSZ-es Tamás Gáspár Miklóson és a szocialista Kovács Lászlón át terjed az összefogás. Az MT úgy került ide, mint „Pilátus a Credóba”: az ellenzék fogást keres a kormányon, ami – belátom – nem könnyű. Csökken az államháztartási hiány, jelentős előrelépések történtek a szociális és családtámogatási rendszerben. Számos olyan lépés történt, amelyet nem lehet kritizálni, amely az emberek valós igényeit elégítette ki. Meggyőződésem szerint az ellenzők java el sem olvasta tisztességesen az MT-t, és nem vetette össze az összefüggő szakaszokat. Persze az is lehetséges, hogy belső konfliktusokról akarják elterelni a figyelmet. Meggyőződésem, hogy van bennünk készség párbeszédre. Jó példa erre, hogy a másfél évig tartó, nagyon kemény tárgyalások után meg tudtunk állapodni a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával, és számos ágazatban előnyös és tartalmas megállapodások születtek. Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője korábban találkozott Nagy Sándorral, a szocialisták frakcióvezetőjével. Három alkalommal jelezte neki: ha a konszenzus megteremtésének az az ára, hogy jobb meggyőződésünk ellenére vegyük ki az Munka Törvénykönyve általuk nehezményezett szakaszait, úgy a Fidesz kész erre. Nagy Sándor egyszerűen nem reagált a felvetésre. Úgy tűnik, mindössze azt a lehetőséget akarta biztosítani a magának, hogy a Hősök terén szidhassa a kormányt. Csak azt tudom mondani bárkinek, aki kételkedik: olvassa el az új Munka Törvénykönyvét.