[email protected]

Mióta Magyarországon az MSZP-ből „elsőként internetpárt lett”, újabb hálót próbál kivetni a társadalomnak a szocialisták retorikájára fogékony tagjai felé. A szervezet nemrégiben megújult, enyhén modorosan indított honlapján a vörössel megfestett akvárium vizébe leülepedett „döglött” salátalevelek és papírzsepifecnik az internetes barangolókat nemre és korra való tekintet nélkül megállásra, vagy inkább mondjuk így, „aktív pihenésre” késztetik, de valószínűleg a pártpolitika által eddig talán kevésbé megérintett netkalózok és hackerek sem tudják a virtuális szegfű látványa alól kivonni magukat. Lendvai Ildikó pártalelnök-főszerkesztőnek még az internet előtti időkből eredeztethető szóhasználatát idézve úgy is mondhatjuk: egy klikkelés az MSZP honlapjára, és szinte szabadulni sem lehet az „esélyadás eszközétől”.A „nyílt, rugalmas, sokszínű szerkesztési elvek” alapján készített honlapot Baja Ferenc pártigazgató-kiadó felügyeli, aki szerint az interneten nyílt portál tulajdonképpen egy „lapcsoport”, amely az MSZP „modernizációjának katalizátora”. (Talán épp ennek az elvnek maradéktalan érvényesítése miatt lett az MSZP miniszterelnök-jelöltje a kongresszus ideje alatt következetesen „Meggyesi”?)Nos, az MSZP virtuális valósága természetesen nem képes elszakadni alkotóinak görcsökbe feszült vágyaitól. Hétfőn egész délelőtt például egymás alatt rögtön kétszer szerepelt az a sajtóból átemelt, Suchman Tamás egykori privatizációs miniszterrel készített interjú, amelyben a saját pártja miatt egykoron durcássá vált politikus intőn emelte fel a mutatóujját, amikor egy „egzakt arányt” sommázva azt mondta: „Ahogy közelednek a választások, a politikai hatalom átmentésével párhuzamosan a gazdasági hatalom átmentésére tett kísérletek is egyre szaporodnak.” Az írásnak – amelyet igazából csak másodszorra lehetett megunni – a legizgalmasabb, az MSZP gyökereivel kérkedő mondatait Suchman az interjú végére tartogatta, amely a kormánykoalíciónak szánt üzeneteként tekinthető: „a frissen megvásárolt polgárok nem maradnak hűségesek, ha a politikai hatalom változni fog. Ez az elmúlt tíz év tapasztalata”.A virtuális lapcsoportban olvasható másik cikk esetében érezhetőbb az újságírás szabályainak szorosabb követése. Az előzőhöz képest ezt már csak egyszer lehet megtalálni, és magát az ügyet is meglehetősen kurtán-furcsán intézte el a szerző a szimpla írásban. A szűkszavúság oka valószínűleg a kiadó-pártigazgató személyében keresendő, hiszen ez az írás Baja Ferencet is érinti. Szóval a Homályos ügy? címre hallgató cikkecskéből nem derül ki sok minden. Nagyjából annyi csupán, hogy pár nappal korábban egy kormánypárti lap (Magyar Nemzet) hírére hivatkozva egy kormánypárti képviselő azonnali kérdést tett föl, amire a kancellária államtitkára válaszolt bizonyos behajthatatlan követeléseket emlegetve. Az álnok kis kormánypárti hír az MSZP-s Puch László egy ellenzéki párti lapból (Népszabadság) átvett nyilatkozatával folytatódik, amelyben a pénztárnok szemérmesen csak annyit mondott, hogy a „cégek fantomizálása, Zefirusz Kft. stb.” ügyet három évig vizsgálta az ügyészség, és nem találtak semmilyen törvénytelenséget, és különben is, arra sincs bizonyíték, hogy a Zefirusz Kft. bármilyen módon kötődne az MSZP-hez. Nos, lehet, hogy Puch László az ügyészséghez hasonlóan fákat keresett, és csupán erdőt talált. Anélkül, hogy cikkünket megismételnénk: a Magyar Nemzetnek eme írásában a volt külügyi szálló körüli huzavonákban szereplő tulajdonos cégek egyike az a Kossuth Kereskedőház Rt., amelyet Máté László, Apró Piroska, Baja Ferenc, Csintalan Sándor, Károlyi Vilmos és Váczi Péter neve fémjelez vagy fémjelzett. A másik pedig az az ingatlanspekulációkkal foglalkozó Zefirusz Kft., amelynek felügyelőbizottságában Baja is helyet foglalt, s amely bankok mellett különböző áramszolgáltatóktól jutott mára milliárdossá dagadt, több száz milliós hitelekhez. Mindezek fényében megmosolyogtató a „lapcsoport” következő, a Tiszta kezek csoportja című szösszenete, amelyben már az olvasható, hogy egy Medgyessy Péter vezette, Tiszta Közélet elnevezésű munkacsoportot hoz létre az MSZP, amelynek feladata a korrupciót lehetővé tevő joghézagok, lehetőségek felkutatása lesz. A szervezők nyilván arra gondolnak, hogy az említett autentikus források közelében mindez gyerekjáték.A cikk alatt a honlapszerkesztő egy táblázatban dobja össze tapasztalatait a Fidesznek az MSZP úgynevezett homályos ügyeivel kapcsolatos stratégiájáról: „1. Szellőztetés valamilyen helyi médiumban. 2. Szellőztető tényfeltárás kormányközeli médiumban (mostanában többnyire a Magyar Nemzetben). 3. Kormánypárti interpelláció, azonnali kormánypárti kérdés a kormányhoz, esetleg napirend előtti, kormánypárti felszólalás. 4. Újabb médium már tényként kezeli stb. A rágalom természetesen cáfolható fél év, egy év múlva, apró betűs hírként.” A retorika pedig minden esetben ugyanaz: a cikkek mögött a Fidesz áll.Anélkül, hogy ezen mostanában egyes kisgazda politikusok által is magukévá tett állásponttal tételesen foglalkoznánk, hogyan keverednek össze az ok-okozati összefüggések, megjegyzendő, hogy a Magyar Nemzet minden esetben betartja a „hallgattassék meg a másik fél” alapelvét, vagyis lehetőséget ad az ellenérvek kifejtésére. Az viszont inkább jellemző az említett pártok mostanában nyilatkozó politikusaira, hogy a számukra kellemetlen ügyekben a felkínált válaszadás lehetősége helyett inkább az elutasítást és a fenyegetőzést választják, majd mulasztásukat az ellenzéki párti médiában pótolják.Mindezekből persze nem következik, hogy a Lendvai–Baja virtuális tandem erőfeszítései eleve kárba vesznek, tényleg vannak olyanok, akik innen tájékozódnak a világ dolgairól. Az a szegény Szegvári Katalin is például, aki kongresszusi hozzászólását – nagy sikert aratva – a televízió nézőihez intézte (Felvonulók kérték, Stúdió stb.), s aki szerint felejthetetlen, hogy annak idején „a szociálliberális sajtó milyen keményen ostorozta a Horn-kormányt, és ez az újságíró-társadalom hozott jó néhány botrányos ügyet nyilvánosságra”. Majd leszögezte, hogy „ha majd egyszer a jobboldali sajtó robbant ki egy Josip Tot- vagy Kaya Ibrahim-ügyet, hajlandó leszek revideálni a róluk alkotott véleményemet”. Látható tehát, hogy Lendvai főszerkesztő asszonyék előtt ki van jelölve az a kezdetben legalább nyolcsávos sztráda, amelyen első csapásként elindulhatnak.Adunk hozzá néhány ötletet, amelyet a Magyar Nemzet (és az egykori Napi Magyarország) honlapjáról átvehetnek. Kezdhetnek például a szocialisták eddigi legnagyobb korrupciós botrányával, az olajgate-üggyel, Dunai Imrével és kisebbik fiával vagy a Pál családdal, Máté Lászlóval, Hujber Ottó cégeivel, az Intertraverzzal, a Bertinus–Lorry Kft.-vel, a Nádor Rt.-vel, a Pinpoint Kft.-vel, a Hengermalommal. A sor folytatható a Nyírfa-ügy ága-bogával, Baja Ferenc miniszteri döntéseivel, a Realbankkal, Bábolnával. Vagy ugorjunk? Ne adj’ isten, elővehetik Sándor Lászlót a CM-klinika miatt, esetleg rákanyarodhatnak Cser Ágnes működésére. A zuglói kábeltévé eladása is érdekes lehet, de a Helmeczy-ügy sem piskóta. Vagy gondoljunk csak a szocialistákhoz kötődő, engedély nélküli fegyverkereskedelemre (gázálarc, aknavető, harckocsimotorok). Azután itt vannak a Postabank vagy a CW Bank eltűnt milliárdjai, az indiánkaszinó-per vagy a Tatabányán zajló MSZP-s ügyek. Biztosan érdekelheti Szegváriékat a Kuvait kontra Technika Külker Vállalat pere, ahol Kuvait oldalán Bauer Miklóst találhattuk. Stadler nyoma veszett 30 milliós támogatását sem szabad kifelejteni, vagy hogy mit tesznek a Medgyessyhez kötődő cégek a Tétényi-fennsíkkal. S ha már fantomcégeknél tartunk, a „revideáláshoz” esetleg elég lenne a Kime-net, a Cooporg vagy a Centrál Hotel Kft. sztorija.A sor végeláthatatlan.