A régi lemez

Fontos nyilatkozatot adott a nagy tekintélyű Reuters hírügynökségnek a hét végén az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Medgyessy Péter úgy fogalmazott, hogy a gazdaságpolitikának rövid távon az infláció leküzdésére kell helyeznie a hangsúlyt a gazdasági növekedés ösztönzése helyett. Emellett a bankár-politikus bírálta a kormány energiaárakkal kapcsolatos politikáját.Amióta Medgyessyt kormányfőjelöltté választotta a szocialisták kongresszusa, keveset tudtunk meg arról, hogy egy esetleges választási győzelem után pontosan milyen intézkedésekre is számíthat az ország. A jóléti rendszerváltás jelszavának sulykolása, az időnként paródiába hajló leleplezési kísérletek nem adnak eligazítást e téren, mással viszont nem szolgálnak a legnagyobb ellenzéki párt stratégái. A miniszterelnök-jelölt is keveset nyilatkozik mostanában a sajtónak, a kommunikációs terv alapján most a „független” balliberális publicistákon a sor, akik egy-egy jól irányzott nyelvcsapással hétről hétre új elemmel gazdagítják a volt pénzügyminiszter portréját.A fentiek ismeretében érdemes megbecsülnünk a mostanihoz hasonló, akár elszólásnak is nevezhető nyilatkozatokat. Medgyessy Péter szerint „valamennyit fel kell áldozni az erőteljes gazdasági növekedésből”, illetve – szavai legalábbis ezt sugallják – helytelen az a gyakorlat, hogy az állam a fogyasztók érdekében igyekszik beavatkozni az energiaár-képzés folyamatába. Magyarán, az MSZP miniszterelnök-jelöltje visszatérne ahhoz a gazdaságpolitikai gyakorlathoz, amely a könnyebb ellenállás felé haladva a kedvező makrogazdasági mutatók érdekében csak a lakosságot sújtó intézkedésekben képes gondolkodni, míg a multikkal, az energiaszolgáltatókkal vagy éppen a gyógyszergyártókkal kerüli a konfrontációt. Medgyessy kijelentése egyébként némi túlzással az SZDSZ-nek tett újabb koalíciós ajánlatként is felfogható.Ezek után mondhat bármit a miniszterelnök-jelölt mondjuk a kisgyóni szocialista pikniken, nehéz lesz őt a munkavállalók, nyugdíjasok sorsát a szívén viselő baloldali személyiségként bemutatni a nyilvánosságnak. Ígérgetésben, az ellenfelek túllicitálásában a kampányban persze nem lesz hiány, de egy, a neoliberális dogmáktól szabadulni képtelen, a bokrosi úton járó bankár mindig őszintébben szól majd a Reuters tudósítójához, mint a szocialista nagygyűlések hallgatóságához.Amikor 1994-ben az MSZP elsöprő arányú választási győzelmet aratott, a kormányfői poszt várományosaként Horn Gyula arról beszélt, hogy nem lesz partner olyan döntések meghozatalában, amelyek újabb terheket rónak a bérből és fizetésből élőkre. Kilenc hónappal később megszületett a Bokros-csomag, amely az MSZP–SZDSZ-kormány addigi tehetetlenkedésének költségeit a kamatokkal együtt a kiszolgáltatott társadalmi rétegekre hárította. Ennek ellenére Hornnak 1998-ban majdnem sikerült a nagy mutatvány: a hathatós médiatámogatás és a lakossági fórumok tucatjain alkalmazott féktelen szociális demagógia már-már elfedte a szociálliberális kormányzati politika lényegét a választók előtt.A minden jel szerint hasonló attrakcióra készülő Medgyessy Péternek és Kovács Lászlónak tudnia kell, hogy ezt Horn Gyula náluk sokkal jobban csinálta.