Ben Barka különös halálának története

Egy ellenálló, akit kétszer is el kellett tüntetni a föld színéről: Párizsban elrabolták, majd holttestét Rabatban semmisítették meg, savval telt kádban. Egy uralkodó, aki előtt holtáig nem lehetett kiejteni ezt a nevet. Egy ország, amely előbb-utóbb elfeledte őt: Marokkóban a fiatalabb generációk már nem ismerik Ben Barka nevét. Különös történet: az 1965-ös „kettős” politikai gyilkosság részletei csak most,36 év múltán váltak ismertté – egy újabb ténnyel együtt, nevezetesen, hogy három, a politikus elrablásában segédkező francia állampolgárt is meggyilkoltak Marokkóban.Legelőször II. Hasszán király halálát követően nyílt alkalom arra, hogy Marokkóban egyáltalán kiejthessék a baloldali politikus nevét – annak ellenére, hogy az agg uralkodó által kezdeményezett reformfolyamat eredményeként már a 90-es évek végén hatalomra került Abdelrahman Juszufi szocialista kormánya. A hallgatást először 1999 végén törték meg Rabatban: ekkor térhetett haza először, 36 évnyi száműzetés után az áldozat felesége, Rhyta, akit azóta az általa alapított, s jelenleg kormányon levő szocialista párt elnöke, Juszufi miniszterelnök fogadott.Mehdi Ben Barka a II. világháború idején a rabati francia gimnáziumban tanított matematikát. Tanítványai közé tartozott többek közt II. Hasszán, a függetlenné váló Marokkó későbbi királya. Ben Barka is aláírta 1944-ben a marokkói függetlenségi nyilatkozatot – ám a függetlenség 1956-os elnyerését követően tevékenysége egyre kényelmetlenebbé vált a nyugati orientációt követő vezetés számára. Aktívan részt vett a baloldali mozgalmak szervezésében – s ne feledjük, hogy ebben az időszakban a Szovjetunió előszeretettel terjesztette ki befolyását a függetlenné váló országokra, támogatva azok „haladó” erőit.Nyugtalan korszak volt Marokkó történelmében a 60-as évek eleje: bár egy 1963-as politikai persorozatban királyellenes összeesküvés címen lefejezték az ellenzéket, a tömeges elégedetlenséget évekig nem sikerült elnémítani. Ben Barkát ugyanebben a perben távollétében halálra ítélték. Ő úgy döntött: inkább Svájcban marad. Annak ellenére, hogy 1964-ben amnesztiát kapott, Ben Barka nem tért vissza hazájába, kelepcét sejtett – nem is alaptalanul. Felkapott ellenzéki politikus lett, 1963 és 1965 között ő volt „a forradalom utazó nagykövete”, ahogy a korabeli sajtó emlegette. Előadásokat tartott Algériában, Havannában, Kairóban. 1965 márciusában Casablancában több száz halálos áldozattal járó összetűzés volt a tüntetők és a hatóságok között, a zavargások megbénították az ország életét. II. Hasszán király ekkor adott parancsot Ben Barka foglyul ejtésére és hazahozatalára –írta a Le Monde.Az ellenzéki politikus 1965. október 21-én a Saint Germain bulváron található Lipp sörözőben várakozott egy újságíróra és egy filmesre, amikor két francia rendőr lépett hozzá, s felszólította: kövesse őket. Ekkor látták utoljára életben Ben Barkát. Arra, ami ezután történt, csak Ahmed Boukhari egykori marokkói titkosügynök nemrég – elsőként a Le Monde hasábjain – publikált vallomása derített fényt. Mind ez idáig a francia és a nemzetközi közvélemény úgy tudta, hogy Ben Barkát tisztázatlan körülmények között, valószínűleg marokkói parancsra meggyilkolták, s holtteste valahol francia földben nyugszik.A Lipp sörözőben Ben Barkát igazoltató, majd őt egy személyautóba tessékelő rendőrök a marokkói titkosszolgálatnak dolgoztak. Ben Barkát egyenesen a fővárostól nem messze fekvő Fontenay-le-Vicomte egy villájába szállították. Az eredeti utasítás értelmében élve kellett volna Marokkóba juttatni, ám a franciaországi villában a fogolyra várakozó Mohammed Ufkír tábornok-belügyminiszter és Dlimi ezredes, a biztonsági szolgálat főnöke az első „helyszíni kihallgatás” során halálra kínozta Ben Barkát.Némileg eltérnek a visszaemlékezések arról, hogy miképpen juttatták ki Ben Barka holttestét Franciaországból: egy Marokkóban 1992-ben szabadlábra helyezett ellenzéki, Ali Burekat szerint egy villából kialakított speciális börtönben temették el Ben Barka levágott fejét, amelyet Ufkír tábornok egy műanyag szatyorban hozott haza Franciaországból – a tanúvallomások viszont megegyeznek abban, hogy az Air France gépen Marokkóba visszacsempészett holttestet egy savval teli kádban tüntették el. Boukhari úgy tudja: 1961 és 1967 között egy tucatnyi meggyilkolt ellenzéki holttestétől szabadultak meg ezzel a módszerrel a Rabat közelében fekvő Dar-el-Mokriban. A Le Monde szerint a módszer importálásában és meghonosításában aktív szerepet vállalt a CIA is.Nem csak Ben Barka nyomtalan eltűnését volt nehézkes feladat „kommunikálni”: önmagáért beszélt, hogy a politikus eltűnése idején Franciaországban tartózkodott Ufkír tábornok. 1966–67-ben Franciaországban a Ben Barka ügyében lefolytatott per során Ufkírt távollétében elítélték (II. Hasszán nem járult hozzá, hogy a tábornoka részt vegyen az eljáráson), Dlimi ügyében felmentő határozatot hoztak. Elkövetőként négy bűnözőt gyanúsítottak a francia hatóságok, közülük három: Jean Palisse, Pierre Dubail és Julien Le Ny Marokkóba távozott.Egy bő évtizeden belül különös végzet sújtott le a gyilkosság szereplőire: Dlimi 1983-ban közlekedési balesetben vesztette életét, limuzinja kamionnal ütközött Marrakesben. Ufkír tábornokot 1972-ben királyellenes merénylet tervezésével gyanúsították meg: letartóztatták és kivégezték. Családtagjai, köztük lánya, Malika Ufkír keserves rabságban töltötte ezt követően fiatal éveit – Malika 1996-ban, Marokkót elhagyva nagy sikerű könyvben számolt be családja történetéről. A hivatalos verzió szerint Ufkír öngyilkos lett. Dubailt és Le Nyt letartóztatták 1971-ben Marokkóban, majd 1974-ben „nyomuk veszett”. Jean Palisse 1976-ban, más források szerint 1979-ben halt meg – állítólag súlyos betegségben. Boukhari tanúvallomása csak a kezdeteket jelenti egy nehezen kibogozható ügyben, ám talán soha nem derül fény Ben Barka halálának minden rejtélyére.