Környezetvédők: az a szemét műanyag!

Korszerű háztartás műanyag nélkül? Ilyen már nincs. A csecsemőnek vásárolt pelenkától a csomagolóanyagokig, flaskákig szinte minden műanyagból készül. Olcsó, könnyű, praktikus, leginkább egy alkalommal van rá szükség, aztán kidobjuk. Mindeközben aligha gondol valaki arra is, hogy a műanyag teljes felbomlásához 500 év kell! Azaz: megsemmisíthetetlen.Hol van már a papírtasak, pamuting, gyapjúnadrág, azaz a természetes alapanyagokból készült holmik ideje? Olybá tűnik, a modern kor embere kiiktathatja őket mindennapjaiból. Vagy mégsem? Nyugat-Európából biztató hírek érkeznek. Ott már próbálgatják a fordítottját: a nejlonnak fordítanak hátat, s térnek vissza a természeteshez. Persze ez nem könynyű. Miközben ugyanis a fejlett világ a műanyag tasakok helyett a papírzacskók, a műanyagból készült táskák helyett pedig a vászon mellett kampányol, nem tud szabadulni a tehertől. Az összes csomagolóanyag fele még mindig műanyagból készül. Érthető. Van annak előnye bőven. Csak egy példa erre: az autógyártásban száz kiló műanyag 2-300 kiló fémet helyettesít. Egyértelmű tehát: a műanyagot a használatból kiiktatni lehetetlen. Legfeljebb felhasználásának mértéke csökkenhető. Például azzal, hogy a belőle készült, majd szemétre vetett terméket újra felhasználják. Igaz ugyan, hogy műanyaghulladékból csak műanyagot gyárthatnak, de ez is valami, ha tudjuk, hogy csak Nyugat-Európa országaiban tavaly 10,5 millió tonna műanyaghulladék került a szemétbe. Ebből 1,5 millió tonna éppen a legnehezebben – 500 év alatt – bomló polietilén-származék, amiből alig egy százalékot hasznosítanak újra. A többi megmarad, és szennyez, lassan már kibírhatatlan mennyiségben. Nem rohad el, a halak nem eszik meg, nem kell senkinek. A helyzet súlyosságát, úgy tűnik, eddig csak Hollandiában, Dániában és Nagy-Britanniában mérték fel pontosan. Ezekben az országokban már törvény kötelezi a műanyaggyártókat arra, hogy a hulladékot, ha nem hasznosítják újra, el kell égetniük. Ez ugyan a drágább megoldás, de valahol el kellett kezdeni.Hazánkban az összes műanyag eredetű szemét 7-8 százaléka kerül feldolgozásra, amelyből három százalékot tudhat magáénak a Holofon ’95 Rt. A cég a műanyag minden típusát fogadja, s a késztermékgyártók számára műanyag granulátumot, másodnyersanyagként szolgáló alapanyagot gyárt. Amint azt a tinnyei székhelyű rt. vezérigazgatója, Horváth István elmondta: döntő többségben a termékek üzletekben maradó gyűjtőcsomagolásából származó úgynevezett „kicsomagolási” műanyaghulladékkal dolgoznak.– Nagyon kis mennyiségben a háztartásban keletkező hulladékból is készítünk granulátumot, ám ez a tevékenység tisztán ráfizetéses. Ha megérné, jóval többet tudnánk vállalni – mondja. Hazánkban ugyanis csak nehézségek árán lehet a háztartásokban keletkező szelektíven gyűjtött műanyag flakonnak, fóliának, joghurtos, margarinos és tejfölös doboznak, vagy akár műtrágyás zsáknak gazdát találni, mert a feldolgozónak még ingyen sem éri meg átvenni. A kiadási oldalon található a műanyag zsák ára, ami fajtától függően 5-10 Ft, egy, illetve két kg, tisztára mosott és gondosan szelektált műanyag flakonra vonatkoztatva. A szállítás kilométerenként 150 forint, mivel egy teherautóra sem fér fel 250-300 kg-nál több. Ehhez jön még a gyártás költsége, így egy kiló műanyag granulátum előállítási költsége 90-110 forint.– A piacon elérhető maximum 100 forintos ár miatt kvázi nullszaldós tevékenységet végzünk, a Környezetvédelmi Minisztériumtól kapott 13 Ft/kg-os támogatás ellenére – mutatott rá Horváth, hozzátéve, hogy a támogatás mértéke Németországban például egy márka, a magyar összeg tízszerese. További kérdés, hogy elvárható-e a fegyelmezetten gyűjtőktől (ha lakhelyük közelében egyáltalán van lehetőség a szelektív gyűjtésre), hogy a műanyaghulladékon belül 5-6 fajtát elkülönítve gyűjtsön? A Hulladék Munkaszövetség (Humusz) szakemberei szerint a válasz: nem, már csak azért sem, mivel a hazai csomagolóanyagokról hiányoznak a típusjelölések. Ha ezek meglennének, akkor viszont megoldható, így elvárható lenne a szelektív hulladékgyűjtés. A Humusz véleménye szerint a megoldás az lehetne, ha az illetékesek a lakosságot anyagilag is érdekeltté téve szerveznék meg a gyűjtést, majd a feldolgozásért járó támogatást, anyagfajtánként különböző mértékben, jelentősen növelnék.