Országértékelés

Hell István a szombati Magyar Hírlapban szenvedélyesen összeölelkezett a hazai melegséggel, csak úgy cuppogtak puszikái fél újságoldalon át a Szigetre induló hittérítők testén-lelkén. Két cirógatás közben persze belerúgott Tarlós István óbudai polgármesterbe is, mert az állítólag lábbal tiporta a fiatalság hóna alá nyúlni akaró melegtársadalom állampolgári jogait.A fölhergelt szerző legérdekesebb mondata így hangzik: „A magyarok többsége etnikai békét és nemzetek, szexuális identitások, politikai irányok közötti nyugalmat szeretne, ha persze egyikük-másikuk butaságokat beszél is néha-néha, borközi állapotban.”Arról nincs adat, vajon a cikkírót megszondázták-e dolgozatírás előtt, vagy tiszta fejjel gereblyézte össze a kazalnyi szamárságot. A nyugalmat áhító szerző ahelyett, hogy galambokat etetne vagy pamutgombolyagot pofozna a házicicával, protonácinak, rasszistának, előítéletet szítónak, cigányellenesnek, antiszemitának, oláhozónak, tótozónak, hímsovonisztának (ez nem tudom, mi), homofóbnak, valamint harcias és kackiás irredentának nevezi a magyar lakosságot – azt hiszem, ebben a sorrendben. Pontosabban a lakosságnak azt a részét, amelyik nem örvendezik melegszemináriumnak, romarumlinak, Trianonnak. Meg Hell Istvánnak.Ingerült kolléga szerint ez az ország „buzi- és cigányverő”, itt az emberek Nagy-Magyarországról álmodoznak, s a „Merjünk nagyok lenni!” gondolat csak hamis eufóriát okoz mindnyájunknak. Baj ezenkívül az is, közli a melegszóvivő, hogy „szörnyen sok heteroszexuális él Magyarországon – nyilvánosan is, szavakkal és metakommunikatív jelekkel is fűnek-fának fitogtatva nemi hovatartozását”.Végezetül megtudhatjuk, hogy aki magyarságára, kereszténységére és normális nemi vonzódására büszke, az szélsőségesnek számít, akárcsak az őket támogató „bagázs”.Nagyjából itt ért véget Hell István országértékelése, amelybe erősen belemelegedett a szerző.