Sovány kecskénk

Az egészségügy csődben van, a kórházak alulfinanszírozottak – hallani egyesek vélekedését az egészségügy hazai állapotáról. A gyakori ismétlés már-már egy sláger refrénjeként mászik be az emberek fülébe. Ráadásul aki betegként vagy hozzátartozóként bekerül egy-egy intézménybe, valóban megbizonyosodhat arról, hogy a folyosói hatvanwattos égőket már régen negyvenwattosra kellett cserélni, s vacsoraosztáskor is kiderül, hogy nem lehet többet lefaragni az étrend hozzávalóiból sem. Tehát igaznak tűnnek a mondatok, mert valóban a bőrén érzi a vaságyon fekvő szegény szerencsétlen ember, hogy nem dúskál az egészségügy a forintokban, a nővérnek, ha száz keze lenne, akkor is kevésnek bizonyulna. Szó, ami szó, nem olyan az az intézmény, mint a jóléti társadalom szimbólumaként a televízióból ismert Fekete-erdő Klinika. Nem vitatható tehát az a tény, hogy a 165 hazai kórház egyharmada működőképességének megtartása érdekében adósságokat halmozott fel; csak a szállítók felé fennálló tartozásuk eléri a 7,4 milliárd forintot.Iszonyú pénz ez, s nem ad többet ennek rendezésére a csúnya és rossz állam bácsi! Ráadásul az alulfinanszírozás ijesztő volta miatt ilyen sovány kecske a magyar egészségügy. De a mi Fekete-erdő Klinikánk másfajta, mint a televíziós sorozatban látott. Sűrű erdő burjánzik benne, ahol a kórházi vezetés nem tud igazán eligazodni a homogén betegségcsoportok súlyszámra eső finanszírozási rendszerében, a megváltozott gazdasági körülményekhez való igazodás legyőzhetetlen kihívást jelent számára. Pedig az azonos finanszírozási rendszerben működő kórházak egy része rosszul működik, a másik része pedig jól, ez pedig valóban a vezetés alkalmazkodóképességét, rugalmasságát kérdőjelezi meg. Egyre inkább megmutatkoznak azok a legális praktikák, amelyek a készletszintek felmérésében és idealizálásában, az új nyilvántartási és számviteli rendszerek bevezetésén, belső elszámolási és finanszírozási rendszerek kialakításán alapulnak. És persze megmutatkoznak az Országos Egészségbiztosító Pénztár ellenőrzései során az illegális praktikák is: régóta létezik számítógépes program a csalások holtbiztos megvalósításához, s jól tudja a szakma, hogy miért éri meg a szemészeti problémával rendelkező beteget „papíron” a belgyógyászatra fektetni. Ezért fordulhat elő az, hogy száz szülésből kilencvennégy nő komplikációval szült, egy nő két hét eltéréssel két kórházban hozott világra egy-egy gyermeket, s a mi Fekete-erdő Klinikánkon nőgyógyászati problémával kezeltek egy férfiembert.Több pénzből csodásabb dolgokat lehetne megvalósítani, de mégis, a sovány kecske szintjén is eredmény, hogy júliustól kicsivel több pénzhez juthatnak az egészségügyi intézmények, ugyanis a teljesítmény szerinti elszámoláshoz szükséges alapdíj 81 ezer forintról 90 ezer forintra nőtt. Ami a vezetést illeti, csak egy példa: áprilistól új főigazgatója van az Országos Hematológiai és Immunológiai Intézetnek. Irén Írisz három hónap alatt megteremtette az intézmény gazdasági stabilizációját, s mára 280 millió forintnyi, négy éve fennálló tartozást szüntetett meg. Nem kellett csökkenteni a létszámot, s szigorításokat sem kellett életbe léptetni. A fegyelmezett gazdálkodás viszont fontossá vált: a szállítói körrel kötött szerződéseket áttekintették, s a szállítók nagy részével újakat kötöttek. Ezentúl az élelmiszer-, gyógyszer-, vegyszerbeszállítók és a szolgáltatók olcsóbban viszik portrékáikat az intézménybe – s vélhetőleg még így is megéri nekik.