Szervezkedés Michael Portillo ellen

Viharos vizekre sodródotta brit Konzervatív Párt vezetőválasztása. Az alsóházi frakció két szavazása után megmaradt négy jelölt közül egy, David Davis viszszalépett és arra kérte azt a 18 képviselőt, aki rá szavazott, hogy a következő fordulóban Kenneth Clarke-ra adja le voksát. A 18 közül négy máris közölte, hogy átállt a Clarke-táborba.A történet azonban újabb drámai fordulatot kapott. Amanda Platell, a júniusi vereség után lemondott William Hague közeli munkatársa, a konzervatív kampány egyik fő stratégája nyilvánosságra hozta, hogy az egész kampány alatt minden esete videóra vett anyagból naptárt vezetett. Ezt az egyik kereskedelmi tévécsatorna vasárnap sugározta. Eszerint Michael Portillo követőivel, kivált kampánymenedzserével, Francis Maude-dal együtt mindent elkövetett, hogy aláássa saját pártvezetője pozícióját, és az elvesztett választás után ő kerüljön a párt élére.Amanda Platell szenzációs bejelentését nemcsak a Portillo-tábor fogadta hitetlenül. Természetes, hogy Portillo, Maude és szövetségeseik haragosan tiltakoznak a videonaptáron alapuló tévéműsor állításai ellen. De még Hague munkatársai és politikai szövetségesei is kétkedéssel reagáltak a műsorra. Egyikük rámutatott, hogy a kampány hevében Amanda Platellnek aligha lehetett ideje estéről estére naptárt vezetni, különösen pedig nem videofelvételekből összeállított naptárt.A botrány azonban feltétlenül árt Portillónak. A volt védelmi miniszter, aki valaha a Konzervatív Párt kedvence, a torykra legnagyobb hatást gyakorló politikusa volt, akit pártkonferenciákon mondott beszédei nyomán rendszerint felállva ünnepeltek, sokakat kiábrándított azzal, hogy manapság a korábbival homlokegyenest ellenkező képet sugároz magáról. Habár az euróellenességben mint árnyék-pénzügyminiszter magáévá tette Hague politikáját, társadalmi, erkölcsi, világnézeti kérdésekben messze távolodott a tory jobboldaltól, amelynek egykor egyik fő szószólója volt.Általános észrevétel, hogy Ann Widdicombe, Portillo rosszakarója, Hague lemondása után azonnal szervezni kezdte az ellenállást a természetes örökösnek tartott árnyék-pénzügyminiszter megválasztásával szemben. Közeli megfigyelők szerint ő beszélte rá Michaeul Ancramot, a pártelnököt, sőt Iain Duncan Smitht is, hogy jelöltesse magát, mert ez megosztja a Clarke-ellenes tömböt. Valószínű, hogy David Davis 18 támogatója közül az eddigi négynél többen is állnak még át Kenneth Clarke táborába, mások pedig Portillo helyett Duncan Smith ügyét karolják fel. Portillo, aki most már arról beszél, hogy soványak az esélyei, szerencsésnek mondhatja magát, ha Davis szavazatainak harmadát megkapja, és bekerül a porondon maradó két jelölt közé. Ezek sorsa fölött aztán a Konzervatív Párt harmadmillió tagja dönt szavazással szeptemberben. Könnyen meglehet, hogy Iain Duncan Smith, az egykori testőrtiszt, akinek nevét néhány hete még a toryk közül is jobbára csak hivatásos politikusok ismerték, a szeptemberi választáson a párt élére kerül. Portillo célzott rá, hogy ha nem választják meg vezetőnek, esetleg teljesen visszavonul a politikától.