Tallózó

New York PressGeorge Szamuely a hetente megjelenő, alternatív New York Press című hetilapban a következőket írja a G8 hatalmak Genovában befejeződött csúcstalálkozójáról:A hantaméter csaknem felrobbant a múlt héten, amikor a G8-országok önelégült vezetői szenteskedtek a „globális szegénység” problémája kapcsán. Nem sok érdekeset tudtak mondani, ami nem meglepő, hiszen a globális szegénység azért létezik, mivel a G8 vezetői, valamint az a pénzügyi és üzleti elit, amelyet e vezetők képviselnek, azt akarják, hogy létezzen. A globális szegénység célja olyan hatalmas tömegű, olcsó munkaerő létrehozása, amelyet transznacionális cégek kihasználhatnak. Számos ázsiai, afrikai, kelet- és közép-európai ország, valamint a volt Szovjetunió országai egymással versengenek, hogy melyik tudja a legolcsóbb munkaerőt biztosítani. Az Egyesült Államokban és Európában sok cég bezárja üzemeit, és a világ más részében ver sátrat, ahol munkásainak óránként fél dollárt fizet. Amerikában és Európában pedig a kirúgásuktól reszkető munkások belemennek az alacsonyabb fizetésbe.Mindez nem véletlenül alakult így. A hidegháború vége után a nyugati kormányok kegyetlen kampányba kezdtek a nagyvállalatok munkájának megkönnyítése érdekében. Országok sokasága vett fel kölcsönt nyugati bankoktól. Ezt követően nehézségeik támadtak a törlesztéssel: vagy azért, mert a nyersanyagok ára összeomlik, vagy azért, mert a dollár értéke meredeken emelkedik, vagy pedig azért, mert valutájukat spekulatív támadás teszi tönkre. Ezt követően a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – amely a lényegét tekintve amerikai kormányszerv, és nyugati bankárok, valamint hitelezők érdekeit képviseli – felajánlja a kölcsönt, de „feltételekkel”. Az adós országoknak meg kell ígérniük, hogy csökkentik a közköltségeket, leértékelik pénzüket, bevezetik a szabad kereskedelmet, liberalizálják az árakat, deregulációs politikát folytatnak, és eladják az állami vagyont. Mindez hatalmas átalakulással jár. Hogy az emberek maguk mit akarnak, az érdektelen.Az adós országok ezután „szándéknyilatkozatot” írnak alá, amelyben jó magatartásukról biztosítják a Valutaalapot. Az IMF összevont szemöldökkel figyeli, hogy betartják-e ígéretüket. Ha a legkisebb jele mutatkozik annak, hogy mégsem bocsátják el munkahelyükről a kívánt számú embert, vagy támogatják az öregeket, hogy ne fagyjanak meg, és ki tudják fizetni a villanyszámlájukat, az IMF beszünteti a kölcsön folyósítását.Az állami vállalatok magánosítása együtt jár az adósságtörlesztéssel. Mert hogyan is fizethetné vissza egy ország az adósságát, ha nem vagyona eladásával? A vevők a bankok vagy a velük kapcsolatban álló iparvállalatok lesznek. Így azután a nemzetek gazdasági irányítása a nyugati pénzügyi elit kezébe csúszik. Ahhoz, hogy külföldi valutához jussanak, az adós országoknak meg kell nyitniuk határaikat a külföldi beruházók előtt, majd olcsó árut exportálniuk a nyugati piacokra. Saját piacra már nem termelnek. Mivel oly sok ország gyárt termékeket Európa és Amerika amúgy is telített piacaira, még ádázabbá válik a verseny, hogy ki tud olcsóbban termelni. Ennek eredményeként az exportjövedelmek csökkennek, és az adósságtörlesztés sokkal nehezebbé válik. A bérek nemhogy emelkednének, hanem csökkennek. Ennek következtében munkaerő vándorol a szegény országokból a gazdag országokba. Tehát miközben a multinacionális cégek olyan országokba mennek, ahol olcsó a munkaerő, a szegények az Egyesült Államokba és Európába áramlanak, a korábbinál sokkal nagyobb számban.Az ellenállás reménytelen. Ha az IMF nem ad kölcsönt egy országnak, az mástól sem számíthat kölcsönre. Az IMF mögött pedig az amerikai kormány áll, amelytől bombákra vagy CIA-szubverzióra számíthat. Vagy az úgynevezett nem kormányzati szervezetektől a gyűlölet felkorbácsolására, hogy a közvélemény is támogassa a nem engedelmeskedő kormányok ellen irányuló kemény megszorító intézkedéseket.Szamuely ezután Zimbabwe konkrét példáján bizonyítja a fentieket. Zimbabwe elnöke, Robert Mugabe ellen globálisan összehangolt kampány folyik, holott liberális körökben nem is olyan régen még tiszteletnek örvendő államfő volt. Mugabe bűne az, hogy nem hajlandó átadni országát a „nemzetközi közösség” irányításának. És nem hajtja végre az IMF utasításait. A Nemzetközi Válságcsoport (egy Soros által pénzelt szervezet) kiadott egy jelentést, amely a Jugoszláviában tanúsított bánásmódhoz hasonlót javasolt az afrikai országgal szemben. Milyen furcsa, hogy Sorost véletlenül komoly üzleti érdekek fűzik Zimbabwéhoz! Például Quantum-alapjának jelentős érdekeltsége van a Plantation & General hatalmas teaültetvényeiben. Információk szerint Soros Nyitott Társadalom Alapítványa pénzeli az Amerika Hangja zimbabwei programját is. Egyértelmű: Soros nem akarja, hogy hazai kezekbe kerüljenek a nemzetközi érdekeltségekbe tartozó földek. Mugabe, az ország vezetője pedig arra számíthat, hogy rövidesen a hágai Nemzetközi Bíróság előtt találja magát.The Jamaica ObserverDon Robotham, egy New Yorkban és Jamaicán antropológiát tanító amerikai professzor érdekes cikket közölt a zavargásoktól sújtott Jamaica fővárosában, Kingstonban megjelenő napilapban. Nem kevesebbet állít, mint hogy a Kingstonban tapasztalható zűrzavar hamarosan átterjedhet Nagy-Britanniára is. A Scotland Yard egyik tisztjét, Michael Fullert idézi, aki szerint a brit rendőrség erre máris felkészült. Ugyanis a Kingstonban kirobbant viták után gyakran Londonban tesznek véres pontot. Nyugat-Kingston egyes részei a Kolumbiából Londonba és máshová irányuló nemzetközi kokainkereskedelem fő tengelyévé váltak. Nyugat-Kingston tele van AK–47-esekkel és más, hasonló kaliberű fegyverekkel. Márpedig ott ilyen fegyvereket csak a kokainbárók engedhetnek meg maguknak, akik politikai kapcsolataiktól azt kérik, hogy védjék meg őket a biztonsági erők zaklatásától. A kokainbáróknak teljesen mindegy, hogy melyik párt van hatalmon. A lényeg a nyugalmuk. És ameddig békén hagyják őket, virágzik a nemzetközi kokainkereskedelem.