Ulsteri rendezési terv

Határozottnak tűnő, ám részleteket egyáltalán és szándékosan nem tartalmazó közös nyilatkozatban jelentette be tegnap a brit és az ír kormányfő, hogy elkészült az észak-írországi patthelyzet feloldását célzó új csomagterv. Bertie Ahern, a konzervatív ír kormánykoalíció vezetője pénteken néhány órás látogatást tett a munkáspárti brit miniszterelnöknél, Tony Blairnél. A tárgyalás után Blair ismertette a kidolgozott tervezetet, amelynek fő eleme az volt, hogy további tárgyalást nem igényel, és az ulsteri konfliktusban érintett koronahű protestáns és szakadár katolikus pártok a legjobban teszik, ha úgy fogadják el, ahogy van. Tony Blair külön is felszólította a pártokat, hogy „ne reflexből válaszoljanak” a brit–ír rendezési tervre, és ne utasítsák azt el „gondos tanulmányozás” nélkül. A feszült hangulatú, rövid sedgefieldi sajtótájékoztatón a két politikus kettejük egyezségének tartalmáról egyetlen szót sem volt hajlandó elárulni, mondván: a csomagot a jövő hét közepén terjesztik a felek elé, és akkor nyilvánosságra is hozzák.Az észak-írországi rendezés keretét az 1998-ban kötött nagypénteki egyezség adja, amely negyed százados közvetlen londoni irányítás után helyreállította a felekezeti terror dúlta tartomány önkormányzatát, és kijelölte a katolikus– protestáns megbékélés fő állomásait, amelyek közül is a legfőbb a két oldal félkatonai szervezeteinek lefegyverzése lenne.A katolikus britellenes mozgalom legnagyobb fegyveres csoportja, az IRA azonban eddig erre nem volt hajlandó, mondván: még a protestáns oldal esetleges fegyverbeszolgáltatása után is ott van a britpárti északír rendfenntartó karhatalom, amelynek semlegességére a csoport szerint semmilyen garanciát nem ad a nagypénteki egyezség.A rendezési folyamat válsága július 1-jén ért mélypontjára, amikor David Trimble északír miniszterelnök, a koronahű ulsteri unionisták vezetője – 1972 óta az első északír önkormányzati vezető – távozott posztjáról, éppen a fegyverbeszolgáltatás ügyében előállt patthelyzet miatt. Trimble lemondása rövid időn belül ismét alkotmányos válságba sodorhatja a tartományt, mivel ha a lemondástól számított hat héten belül, azaz augusztus 12-ig nem sikerül megoldást találni, Londonnak fel kell függesztenie a belfasti törvényhozást – ahogy azt 1972-ben megtette –, vagy új helyi választásokat kell kiírnia. London és Dublin mindkét lehetőséget szeretné elkerülni.