Aranyláz Szerbiában a sztamboli úton

Dél-Szerbiában, a Nis és Pirot városán át vezető ősi sztamboli út mentén emberemlékezet óta terjed az elásott aranyról szóló legenda.

Az ott élők mesélik, ám igazán már senki nem hisz benne. Csak a szerb hadsereg dőlt be a mesének, megszállták a terepet, s hónapokon át valóságos aranyláz tombolt a tájon – számolt be egy szigorúan titkos akcióról a belgrádi Vreme című hetilap.

Úgy kezdődött a dolog, hogy tavaly nyáron Nebojsa Pavkovics, a jugoszláv hadsereg volt vezérkari főnöke találkozott két idős szerencsevadásszal, hivatásos aranyásókkal. A lelőhelyről térképeik is voltak, munkaerőben viszont nem dúskáltak. Szerencséjükre a „titkot” jó embernek mesélték el: a tábornoknak. A 3-400 kilónyi kincsről szóló történet beindította a fantáziáját, s nem habozott: egy páncélozott hadtestet parancsolt ki a helyszínre azzal, hogy ha kell, a hegyet is felrobbanthatják, ám az aranyat kiássák! Tette ezt, miután a két szerencsevadász társaságában Belgrádban találkozott Vladimir Lazarevics tábornokkal, a szerb sereg főparancsnokával. Ez utóbbi természetesen Szlobodan Milosevicset is tájékoztatta.

Tekintettel azonban Szerbia akkori helyzetére, az akció a legnagyobb titoktartás közepette zajlott. „Az aranyat meg kell találni! Ezt Milosevics rendelte el” – közölte bizalmasan a munkálatokat helyszínen irányító tisztekkel Lazarevics tábornok, hozzáfűzve azt is, hogy azzal a 3-400 kilónyi kinccsel, ami a sziklák alatt rejlik, a súlyos gazdasági helyzetben agonizáló hazát mentik meg.

Hogy a lakosságnak se legyen gyanús a dolog, civil ruhás tábornokok irányításával kezdték el robbantgatni Nistől délkeletre, a 43-as kilométerkő környéki sziklákat. A természet ugyanis az egyik hatalmas, a hegy tetején látható kőtömbön szív alakú lyukat fúrt. Ősidők óta út vezetett errefelé, mégpedig a a török főváros, Sztambol felé. A legenda szerint a szív alakú lyuk környékén 1018–1019-ben maga a bizánci császár ásatta el 20-30 méterre a föld alá az aranyat. A regének sokan bedőltek, időről időre valóságos aranyláz tombolt a szikla környékén, de a tavaly nyárihoz egy sem volt fogható. Júliusban ellepte a tájat a katonaság. „Volt olyan éjszaka, hogy órákon át robbantottak folyamatosan, időnként úgy éreztem, rám dől a ház” – mesélte utólag egy környékbeli lakos. A domb felét felrobbantották, csodálatos fenyő- és tölgyfaerdőt irtottak ki, de természetesen nem találtak semmit. Tavaly októberben aztán, miután Milosevics megbukott, a sereg szépen összepakolt, s ahogy jött, gyorsan eltávozott.