Átáll a svájci gárda?

Felmérést készíttetett minap a Magyar Hírlapot kiadó svájci Ringier-médiacsoport, hogyan lehetne kisegíteni a tolószékből a mozgássérültté lett balliberális napilapot, amelynek példányszáma az elmúlt tíz évben majdnem a harmadára esett vissza. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy leghelyesebb lenne, ha az újság ezentúl a konzervatív tábort erősítené, merthogy ott jobbak a piaci viszonyok, több lapot lehet eladni, mint a Kuncze-vidéken.

Amennyiben a kiadó vezérkara magáévá teszi a tanulmány következtetéseit, minden bizonnyal jön majd az ukáz a szerkesztőség felé: T. Munkatársak! Tájékoztatjuk önöket, hogy lapunk folyó hó 15-től (jövő hónap elsejétől) konzervatívvá lett, következésképpen fenti időponttól már nem Pető Ivánékat szeretjük, de még csak nem is a Medgyessy-csapatot – ellenkezőleg. Népben és nemzetben fogunk gondolkodni.

Vajon komolyan gondolja-e a kiadó, hogy az a redakció, amely nemrégiben még Orbánék likvidálását ajánlotta a nemzetnek, most máról holnapra köpönyeget vált, megszólja a liberalizmust, még ha az újság érdekében is? Elképzelhető-e a csoda, hogy teszem azt, Várkonyi Tibor ezentúl Istenről, nemzetről, hazáról ír majd? A kiadó – logikusan – üzletben gondolkodik. Talán csak az embert felejti ki az egészből...

Borzasztóan kíváncsi leszek, hogyan fest majd az átállás utáni első lapszám. Változik-e az impresszum, átalakul-e a munkatársi gárda, vagy marad mindenki a helyén, csupán a cikkek hangvételében lesz fordulat: a „piszok kormány” szóösszetétel helyét a „mocskos ellenzék” verzió veszi-e át, a „koalíció zuhanó népszerűsége” pedig váratlanul ellentettjébe megy-e át, ha már egyszer ez a kiadói kérés.

Nem irigylem a kollégákat.

Karakán Magyar Hírlap-os valószínűleg veszi majd a kalapját, esetleg rácsapja az ajtót a svájci kiadóra, mond neki valami krucifikszeset, s már indul is a szocdemagógia utolsó fellegvára, a Népszava felé, ahol – mint a boldogult szovjet filmekben – még mindig lőnek.