Az ő XX. századuk

„Az európai társadalom nagyszerű átalakulás küszöbén áll... A szoczializmusnak rémképe mintha megzsibbasztana minden tevékenységet. Maga a tudomány, mely pedig néhány évtized óta megragadta a társadalom vezetését, zavarodottan tapogat, és sem módot, sem eszközt nem nyújt a felijesztett értelemnek és érzelemnek, hogy nyugodtan nézhessen a jövő elé. Csakugyan a szoczializmus fog uralkodni a huszadik században? Uralkodni azon ijesztő alakban, mely ma a legközönségesebb sziveket is borzalommal tölti el? A tudomány szédítő magaslatra emelte az emberiséget, és e magaslatról vélte neki megmutathatni az ígéret földjét, de ma e magaslatot köd szállotta meg és a tudomány szárnya-szegetten áll a reménytelenség fokán... Anyagilag óriási mérvben haladunk, de erkölcsileg oly nyomorultak vagyunk, akár a római Czézárok idejében.

Az ész fejlődésének fénypontján áll, és mégis eddig nem volt képes az egyenlőtlenséget megszüntetni, vagy az ellentétet, mely az egyén és társadalom között fennáll, megoldani. Egyéni szabadságot igért, és az individuum, midőn ezen jogosultságát érvényesíteni akarja, szemben találja magát a társadalom jogaival. Az individualizmus felbontja a társadalmat alkotó elemeire; a társadalom ismét, hogy fennállhasson, kénytelen az egyéni jogokat megszorítani és lesz belőle az egyén zsarnoka, az egyén pedig a összesség rabszolgája.

Nem halljuk-e már a tompa morajt, mely a tudomány igéretei által felvillanyozott elégedetlenek soraiból felhangzik, azoknak soraiból, akik előtt az ész fényét lobogtatták, de akiknek szivéből kiszakították az Istent s vele mindazt, ami őket a túlvilághoz fűzi? És mit adtak nekik kárpótlásul? Éveken át hangoztatják füleikbe: mit a vallás! mit a dogma! mit az egyház! Tudomány, tudomány és élvezet, ez a földi boldogság! És a tudomány készített romboló eszközöket, melyekkel a mai czivilizácziót légbe röpithetik, de üresen hagyta a sziveket.

(Dr. Schlauch Lőrincz bibornok, váradi püspök elnöki megnyitó beszédje a Szent-István-Társulat 1898. márczius 31-én a budapesti Központi Papnöveldében tartott XLV-dik nagygyülésén. Budapest, 1898, p. 56.)”