Előre a maoisták vérvörös útján?

Elérkezett az ideje, hogy Nepál, a Himalája tövében fekvő királyság meghatározza önmagát, merre halad, mit akar tenni, milyen kapcsolatokat akar ápolni szomszédaival. Alig néhány hónap telt csak el a híres-hírhedt királygyilkosság óta, amelyben az uralkodócsalád krémje elhalálozott, és újra megjelent egy fenyegető rém az ország politikai palettáján: a maoista gerillák. Az egyre aktívabb vörösingesek ugyan nem ma kezdték el működésüket, de most látják az igazi lehetőséget arra, hogy átvegyék az ország irányítását.

A maoisták – mint a térség egyéb államaiban is – betiltott mozgalomként működnek. A nyolcvanas évek végéig a mérsékelt kommunistákkal együtt tagjai voltak a parlamentnek, de akkor még abszolút királyság volt hatalmon, lényegesen kevesebb döntést hagyva a népnek, mint az új berendezkedés. 1990-ben Birenda király önként lemondott teljhatalmáról, hogy segítsen az országnak talpra állni, és általános választásokat írt ki. 1991-ben néhány mandátum a maoistáknak is jutott, de az 1996-os választásokon már kiestek a parlamentből. Azóta föld alatti szervezetként próbálják elérni céljukat: a kommunista köztársaság kiharcolását. A gerillaháborúban (ahogy ők nevezik: a nép háborújában) eddig mintegy 1800-an haltak meg.

A nepáli maoisták nyugatról terjeszkednek. A több mint hetven megyére osztott Nepál nyolc térsége az ő kezükön van. A legkeményebb maoista mag, Rolpa az ország legelmaradottabb része. Mind életminőségben, mind várható élettartamban elmarad az ország egyéb területeitől. Erre játszik rá a mozgalom. Az általuk irányított megyékbe a hivatalos hatalom nem is teszi be a lábát, a lázadók szedik az adót, szervezik meg az oktatást és az egészségügyi ellátást, és időről időre gyűléseket tartanak az elmaradott falusi lakosság politikai okítására. A maoisták kelet felé egyre kevesebb támogatást kapnak, de jelentések szerint mégis az ország legalább felén érezhető a hatásuk. Vagy védelmi pénzt követelnek, vagy forradalmi adót szednek, sőt néha egyszerűen kirabolják a bankot, hogy legyen pénzük fegyverekre.

A forradalmárok elsődleges célpontjai a rendőrök és a katonák. A helyi rendőrség ugyanis nagyon alacsonyan képzett, morálisan gyenge és csak kezdetleges fegyverekkel rendelkezik. Ugyanakkor ők azok, akikért a kormány hajlandó kicserélni a foglyait, azaz egyes kommunista vezetőket. Jelenleg is több mint hetven rendőr raboskodik a felkelők celláiban.

A maoisták saját példaképüknek érdekes módon nem Mao Ce-tung harcosait tartják, hanem Peru lelkes kommunistáit, a Sendero Luminoso tagjait. A gerillaharc lépéseit is úgy próbálják véghezvinni, mint egy kontinenssel odébb a szabadcsapatok. A céljaik sem különösek, csak az országra szabottak. A legfontosabb a kommunista köztársaság kikiáltása, amely kitétel megnehezíti a béketárgyalások menetét. Követelik továbbá a jó indiai–nepáli kapcsolatok befagyasztását, a külföldről érkező segélyek visszautasítását és a széles körű földreformot. Ez utóbbi különösen kedves az őket támogató parasztok szemében.

A Birenda király kivégzését követő napokban a mozgalom elérkezettnek látta az időt arra, hogy saját kezébe vegye az irányítást. Több helyen robbantottak a fővárosban, Katmanduban. Mint bejelentették, eljött a forradalom ideje, mindenki keljen föl az elnyomó hatalom ellen. A jórészt nyomorgó parasztok nagy része ezt meg is tette, és sokan az új királyt, Gyanendrát vádolták sorsuk miatt. Igaz, a „nagy király”, Birenda is megpróbálta letörni a maoisták népszerűségét oly módon, hogy fejlesztette a rolpai térséget, de ezzel semmit sem tudott elérni. Az új terv az, hogy elitkommandót alakítanak, akik módszeresen kifüstölik a nyugati hegyvidéken tanyázó felkelőket. Ez viszont azonnali polgárháborút is jelentene, és egyik uralkodó sem szeretné saját országát tudatosan belharcba taszítani.

A maoista felkelők egyébként nem csak saját országukban akarnak hatalomátvételt. Ha egy nap hatalomra jutnak, egyenes út vezet a világforradalom kirobbantásához, vélik. Nepál csak próbaterep, ahol megtanulják a kormányzás és a permanens forradalom buktatóinak kikerülését.

Az első lépcső a hatalomhoz az, hogy megdöntsék a korrupt és kizsákmányoló királyságot. Birenda megölése szerintük egy nemzetközi összeesküvés része volt, amelyben éppúgy benne voltak a világ nagyhatalmai, mint a királyhoz hű emberek. És most az ő dolguk, hogy felkeljenek a nép nevében