Esztergomi üzenet

Nagyboldogasszony napján a magyar Szent Korona Esztergomba megy, abba a városba, ahol ezer évvel ezelőtt megkoronázták Szent István királyunkat.

Abban a pillanatban és ott született meg az európai mintájú magyar állam, amelyben ma is élünk, s amelynek millenniumát ebben az évben ünnepeljük.

A két nagyobbik ellenzéki párt, az MSZP és az SZDSZ következetesen, a tőle megszokott konstruktivitással áll az ügyhöz. A korona átszállítása több mint ötvenmillió forintba kerül, az összeget – az SZDSZ-es Fodor Gábor szavaival élve – az adófizetők zsebéből húzzák ki. Aki tud osztani és szorozni, könnyen kiszámolhatja, hogy körülbelül fél skatulya gyufát vehetne minden magyar állampolgár, ha szétosztanák a millenniumi évet záró ünnepség árát. Hacsak – a fenti két párt által mostanában erősen preferált réteg – a nyugdíjasok részesülnének a költségekből, ők három skatulya gyufát vehetnének a rájuk eső adóforintokból. Ez a réteg egyébként már tapasztalhatta az SZDSZ és az MSZP takarékossági szokásait a félszázalékos nyugdíjemelés alkalmával is. Akkor tényleg körülbelül ennyit vitt ki a postás legtöbbjüknek. Pedig nem volt millennium, meg – ismét Fodor szavaival élve – pazarló és méltatlan koronahurcolászás.

A tavalyelőtti év végén, mikor felröppent a hír, hogy a Szent Koronát a Nemzeti Múzeumból 2000. január elsején átviszik új, méltó helyére, a Parlament kupolatermébe, a hazai sajtó a meghatározó MSZP-s és SZDSZ-es politikusok apokaliptikus jóslataitól volt hangos. Új Horthy-korszak kezdődik, a tömegeket elzárják a korona megtekintésének lehetőségétől – szóltak a vádak. A terv szakmaiatlanságának alátámasztásához előhúztak néhány erősen aggódó muzeológust is, és persze az örök, kissé fantáziátlan refrént: mennyibe kerül mindez?

A legfrissebb statisztikákból kiderül, hogy az elmúlt másfél év alatt 1,4 millióan nézték meg a koronát a Parlamentben. 1999-ben, az ereklye átszállítása előtt mindössze 230 ezren voltak kíváncsiak az Országházra. A várakozások szerint a millenniumi év lezárásáig a látogatók száma meghaladhatja a másfél milliót is. A sötét jóslatok tehát nem váltak valóra. Olyannyira nem, hogy az aktív ellenpropaganda ellenére több tízezer ember várta, kísérte a Szent Koronát a Parlamentbe.

Az SZDSZ-es Bauer Tamás és az Új Generáció nevével fémjelzett svájcisapkás tiltakozó koronabúcsúztatón viszont mindössze száz körül volt a megjelentek száma. Azok közül is sokan leginkább az ingyen forralt borért mentek el a Múzeumkertbe.

Nagyboldogasszony napján Esztergomban Paskai László bíboros-prímás szimbolikusan megismétli Szent István országfelajánlását. Várhatóan sok ezren elzarándokolnak az eseményre. Hogy minél többen részt vehessenek az ünnepségen, a kormány indítványozta, hogy az állami szférában dolgozók ezen a napon kapjanak fizetett szabadságot. Rögtön jött a „szakmai” kritika: micsoda bevételkiesést okoz majd ez a magánszektornak? Összeomlik a nemzetgazdaság. A kritikusok ismét jól fogták meg a kérdést. A szabadnapot kiadni természetesen nem kötelező. Világos az üzenet. Mindkét részről.