Ezer év múlva is Európában

Szívem szakad az alapkövekért. Hisz sohasem végezhetik felül.

Alul végzik tüstént. Meg sem születtek, máris eltemettetnek. Egy alapkő sohase juthat el a tizedik emeletig. Föld alá vannak kényszerítve mind. Íme: az igazi föld alatti mozgalom az alapköveké. Apró katakombák, apró szelencék mélyén, miként gyöngykagylóban a gyöngy, azonképp: alvó alapkövek. Én pedig most, vátesz és a soha fia, elképzelem, amint tektonikusan fellázadnak az alapkövek. Mi ez? Metró? Földrengés? Ló? Nem ilyen lovat? Egyik sem, csak megmozdultak alant az alapkövek. De akár konferenciázhatnának is az alapkövek, feminista és globalizációellenes mozgalmárokkal összefogva, mondván, el vagyunk nyomva, senki nem vesz tudomást rólunk, pedig hát végül is rajtunk áll minden. A sírkő megdől, az alapkő süllyed. Minek alapköve a Titanic, kérdem én, merthogy az is el lett helyezve?

Emlékezetről szól az alapkő és felejtéspalack. Palackpostában nyolcvan év késéssel az üzenet Beatrixnak: Tévedtem, szeretlek. Háromkor találkozzunk a szokott helyen. Az alapkő nem tégla. Tüntetők kockakővel támadhatnak, de alapkővel sosem. Ha megdobnak alappal, dobd vissza földszinttel. Ha kő kövön sem maradt, ez alól az alapkő még lehet méltó kivétel. Az alapkő más kő. Kába-kő: az iszlám alapköve. Meteorként jött, s a homoksivatag tette le. Kőbe vésett törvény, összetört táblák. Az összetört szívek is mind-mind alapkövek. Alapkövetelmény az alapkő. Mellékmondat a holt ág. Legyetek könyörületesek a kezdethez, és irgalmazzatok a végnek. A kőszáli sas és a kőszáli kecske istenemre, hogy egy társaság. Hanyas vagy? Kőszáli kecske. Hanyas vagy? Mi féltéglákból is értjük egymást... Akkor tehát nyugodjanak csak békében az alapkövek.

Marx úgymond lerakta a marxizmus alapjait. Ádám pedig felsóhajt a szakadék szélén: csak az a felépítmény, csak az a felépítmény, csak azt tudnám feledni... Mit beszélünk alapról és felépítményről? A nyúlléggömb, beletágulva önnön létébe, a fülénél kezdi, tehát a felépítménynél, s a hasánál végzi, vagyis az alapnál. Állítsa ezek után akárki, hogy a marxizmus igaz.

Alapállásba! szól a bíró a birkózókhoz, s ők visszamennek alapállásba. Voltak elébb olyanok, akár az üzekedő kutyák. Most viszont: alapállás. Az alapállás a jó felállás. Onnét akár el is indulhatunk.

Alapozókrém, de mit alapoz meg? Fecseg a felszín, hallgat a mély? Ássunk le az alapokig így a verdikt. Előbb sár. Aztán szemét. Aztán hulladék. Aztán falak. Kínzókamrák sziluettjei, roncs kegytárgyak, egy gerezd koponyamosoly, kulcs, kulcs, karika, elment az elefánt csontba, s ez az icike fikarcka megette, majd még lejjebb sorakoznak slichtolva a padló alá söpört kérdések, a nagy miértek, a nagy vágyak, nagy hitek, nagy szerelmek és remények. Ássunk le hát az alapokig.

A vallásalapításhoz a magyar jog szerint száz ember kell. Felháborodtak némelyek: milyen kevés. Legyen ezer. Vagy tízezer. A tizenkettő az nem volt kevés? Buddha fél esztendeig barangolt, míg talált ötöt, aki megérti. Mohamednek volt jó, ha ötven híve, húszévi szakadatlan beszéd után. Szem szájnak ingere? Lélekszám. De hisz aki egy lelket is megment, az... Némely törzseknél úgy számoltak, hogy egy, kettő, három, négy, öt, sok. A sziámi iker csak kettő, és mily sok az egyhez képest. Az ezüst vakít. Az arany fénylik. A futball-világbajnokság első helyezettje mennybe, második helyezettje pokolra jut, mert egy hely van csak a szívben. Ha van egy, az már untig elég.

Nyúznak a titkárnők, amikor a kifizetésre terelődik a szó, hogy alapítsak már kft.-t vagy bt.-t, hogy számlaképes legyek. Elvileg nekem is ez volna jobb, hisz akkor nincs tb meg áfa meg béta, ugye. De alapítani egy gazdasági társaságot meglehetősen nehéz dolog. Macerásnak is mondhatnám. A számla benyújtása így részemről elmarad, igaz, énekelni is fogom a népdalt: én elmentem a vásárba fél pénzen, fél pénzen...

Nemrég részt vettem egy nagybecsű társaság ünnepélyesen összehívott közgyűlésén. Az elnök beszélt először vagy másfél óráig. Utána még sokan beszéltek. Az ötödik órában új elnököt választottak, a hetedik órában pedig valaki megkérdezte: hol az alapszabály? És senki sem találta meg az alapszabályt. Az ám, hazám, olykor nem árt, ha előkerül a cilinderből a nyúl, s képes valaki egy közgyűlésre csak úgy anzsammann, elővarázsolni a semmiből az alapszabályt, tessék.

Buzgó barátaim javasolják időnként: alapítsak családot. Merthogy elvileg ideje volna. S akkor, ugye, továbbmenne a név. Továbbszármazna. Lenne, aki vinné tovább. Szent igaz, rátrüsszentek, de mégse. Merthogy én félek az ifjú csikóktól, Uram. Az ifjú csikó, akár a hirtelen halál. A jövő megölheti a végtelen időt. Márpedig a végtelen idő az én igaz fakó lovam.

Alapítottam viszont valamikor, közel tíz éve egy mozgalmat. Úgy hívták: Voks Humana Mozgalom. Emberi Szavazat Mozgalom. Később átalakult a Bioszféra Pártjává. Ma már nem létezik. Nem könynyű olyat alapítani, ami meg is marad. A működőképesség erénye. A nem működők, bár meglehet, csodák, csodálatos utópiák, de mily csodálatosak a működők. Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincsen semmi csodálatosabb? Sok van, mi csodálatos, de a működőnél mi sem csodálatosabb. A gyermek alélva néz a mozdonymodellre: nem csak olyan, akár a nagy, ráadásul még működik is...

Alélva nézek Magyarországra. Olyan, akár a nagy volt... és még működik. Még mindig működik. Rég elhagyták a tengelyhatalmak, de lám, tengelyén még mindig eljár. Rég elhagyta a tenger, de mégsem vált siavataggá, mert a felhő szabad. És ebben az egész működőképes valamiben az a gyönyörű, hogy nemcsak úgy létesült, a sors, avagy az evolúció tréfájaként, hanem megalapították valamikor. Megalapították, ahogy egy családot, egy kft.-t, egy pártot vagy egy vallást alapítani szokás. Illetve ne legyünk személytelenek. Alapította: Szent István. Ez áll az ország cégbírósági bejegyzésének okiratán. Gondoljunk bele: ki teheti közülünk meg, hogy alapít egy országot? Országalapító Szent István király.

Nemzetformálás, országalapítás, népmentés. Szent István: a magyar Noé. Merthogy megalapítani Magyarországot annyi volt, mint kimenteni a hulló avar alól. Mentsük, ami menthető. Népünket a hit által. Te mész jobbra, magyar. Te mész balra, avar. A népek ősi vágóhídjának kapujában kereszt jele mondta, hogy élet és a talizmánok mondták azt, hogy halál. Nagyot Koppány, azután elhallgat.

Sacra Corona. Országereklye. Ez az. Nem más. Nem másik. Szent Jobb. Ez az. Nem másé. Az övé. Engem lenyűgöz a folyamatosság. Engem már egy hatvanéves fénykép is lenyűgöz, nemhogy a Szent Jobb. Isten keze csak a sixtusi freskón érhető utol, amúgy mutatóujjilag nem materializálható. Az országunk létéért felelős kéz viszont mutatóujjastul materiális. Elzarándokol a madár a dinoszauruszkövülethez, és megdicsőül a röpt. Elzarándokolok a Szent Jobb elé, s megkérdezem a települt akácoktól, hogy mi is a magyar. Dicsértessék.

Jó dolog ott lakni, ahol legalább az alap adott. És ha már tíz-tíz tiszta víz, olyan, mint a folyó víz, ha már tízes számrendszerre szocializálódtam, s nem vagyok sem bináris pulzár, sem fehér törpe, akkor már hadd örüljek az ezernek is. Micsoda szerencse, hogy épp ezerben jött össze. Magyarország: ezeréjszaka meséi? Én, aki akartam csinálni egy Enciklopédia 2000-et, s még most is dolgozom rajta, már hogy ne tisztelném Szent István királyt? Szent István-i számmisztika. A nagy fordulatok ritkán kötődnek kerek évszámhoz. Kerek ez a zsemle, ország a zsebembe? Szent István és Max Planck. Ők tudták, hogy kell. Országot alapítani épp 1000-ben, s írni egy dolgozatot a hatáskvantumról épp 1900-ban. Huszadik századra nyitni a kvantummal, második évezredre nyitni egy új országgal. Micsoda hatás... Ez egy kerek történet. Kerek évszámhoz kötött kerek történet. Szent István-i sikertörténet? Ami sikerült, hogy van államunk. Még mindig, már újra. Kurdisztánhoz képest Trianon egy habos piskóta. Luxemburghoz képest Magyarország egy világbirodalom. Csonka Magyarország ne volna ország? A paralimpia is olimpia. Ezerből jöttünk és tolószéken ezerrel megyünk. Jézus mondta: kelj fel és járj. S járni kezdtek a székek. Kiskerék út, nagy kerék út. Itt élned, halnod kell. Mondják, a jéghegy csúcsa. A többi átnyúlik Romániába, Szlovákiába, Ukrajnába, Szerbiába és kissé Ausztriába. Majd ha fagy. Mi legyünk akkor a télikabát. Akinek nem inge, ne vegyen bennünket magára.

Minap jövök haza a Városligetből. Ünnepség. Egy aprócska, hat év körüli kissrác papírzászlót lenget; ezer év Európában, áll a zászlón. Áll a zászló. A zászlóvivő gyermek pedig anyjához fordul: Akkor ezer év múlva érünk Európába? Ez hosszú...

Ezer év múlva is Európában. Ahol a párhuzamosok összefutnak, ott találkozunk.

A szerző író