Magyarországon egyedülálló vállalkozásba kezdtek Szegeden az MTA Biológiai Központjának (SZBK) kutatói és a helyi régészek. A csontokban megőrződött örökítőanyag vizsgálatával a különböző népességcsoportok származására, rokoni kapcsolataira derítenek fényt.
A Tisza-parti tudósok módszere azon a tényen alapszik, hogy a régi korokból származó csontok sejtjeiben még napjainkban is jó eséllyel megtalálható az emberi tulajdonságért felelős örökítőanyag, a DNS bizonyos szakasza. Csak néhány évtizede tudjuk ellentétben a korábbi elképzelésekkel, melyek szerint a DNS kizárólag a sejtmagban, a kromoszómákban fordul elő , hogy a sejtekben nagy számban található sejtszervecskék, a mitokondriumok szintén tartalmaznak DNS-t, ami megnöveli annak esélyét, hogy a régi csontleletekben is DNS-re bukkanhassunk.
Ha az így nyert DNS-maradványokat összehasonlítják más DNS-mintákkal, meg tudják határozni a lelet, még pontosabban az emberi maradvány származási vonalát. Így állapították meg például, hogy a csengelei ásatás során feltárt, kunoktól származó csontok genetikailag kilencvenkilenc-száz százalékosan azonosak a burját mongoloknál talált DNS-szakaszokkal.
Ez az eljárás világszerte ismert, nem új keletű; Magyarországon először a szegediek honosították meg és alkalmazták ezen a területen. A vizsgálati módszer páratlan kutatási és tájékozódási lehetőséget nyit a régészet és az antropológia előtt: képessé teszi a magyar tudományt arra, hogy elkészítse a történelmi Kárpát-medence népességének összehasonlító géntérképét.
Munkatársai mesélik a megszállottságáról híres Horváth Ferenc régészről, egyetemi docensről, hogy életében több olyan időszak volt, amikor csak Csengelén lehetett megtalálni. Először 1975-ben irányított ott ásatásokat, akkor a kunok leszármazottainak XVXVI. századbeli temetkezési helyét fedezte fel. Majd 1998-ban a leendő autópálya Csongrád megyét átszelő vonalán egy kun vezér első generációs kun előkelőség sírját találta meg. Az elhunyt kun főnököt pogány szokás szerint lovával és felszerelésével együtt helyezték örök nyugalomra. A csengelei sír feltárásáig csak a földmunkák során véletlenül előkerült leletekből ismerték a kutatók a kunok törzsi-nemzetségi arisztokráciájának hagyatékát. Csengele azért mérföldkő ebben a tekintetben, mert a szakemberek lépésről lépésre tárták fel a sírt. Felidézhető a temetés ideje, lezajlása, az elhunyt társadalmi helyzete, a feláldozott ló állattani jellemzői, kora és szerszámzata (a vezéri mén hazánk legkorábbi ismert arab lova s egyben Eurázsia egyetlen ilyen lelete). De más kérdésre is választ keresett a kutató. Horváth Ferencet két tudományos kérdés rendkívüli módon kezdte foglalkoztatni, amelyeket a mai napig sem tudott megválaszolni.
Már az 1975-ös feltárás során kétféle koponyát találtunk, amelyeket a szegedi egyetem embertani tanszékének munkatársai is megvizsgáltak. Mongolid, illetve europomongolid típusokra leltünk az 1998-as ásatás során is mondja a régész. Ez a kérdés más megközelítésben is érdekes. A szakemberek régóta vitatkoznak azon, hogy kik lehettek a gazdagon felékszerezett halottak a XIVXVI. században azokban a kunsági temetőkben, amelyek a középkori templomok körül helyezkednek el. Egyik feltételezés szerint azoknak az előkelőségeknek a leszármazottai, akik a tizenharmadik században jöttek Magyarországra. Az utódokból lettek a kunszállások kapitányai, s ha ez a tétel igaz, akkor feltételezhetjük, hogy öröklődtek a tisztségek. Egy másik vélemény szerint nem volt öröklődés, az adminisztráció nevezte ki a kun elöljárókat. Így a csontok akár a magyar társadalomban meggazdagodott jobbágyokéi is lehetnek. Ennek tisztázása azért is fontos, mert választ adhat a kunok asszimilációjára, tágabb értelemben pedig arra, hogy az Árpád-kori magyarság miképp olvasztotta magába az idegen népeket. Ez a téma szinte máig ható, hiszen népünk asszimilálókészségéről sokfajta nézet él. Az a tény, hogy a magyar nyelv szigetszerűen fennmaradt kétezer éven át, egyértelműen mutatja ennek a népcsoportnak a számbeli túlsúlyát a honfoglalás korában. A kunok ügyében nem foglaltam állást, megkértem az SZBK kutatóit, végezzék el a DNS-vizsgálatokat. Ha ki lehet preparálni a kun vezér DNS-ét, akkor ki lehet mutatni a származási kapcsolatokat.
A kunokról annyit lehet tudni, hogy a XI. század közepén tűntek fel a dél-oroszországi füves pusztákon, és ezt a vidéket azután százötven esztendeig uralták. A kun szó magyar elnevezés: olyan népnév, amely korábban a keleti nomádokat együttesen illette. Önmagukat kománoknak, kumánoknak nevezték. Törzsszövetségük a keleti nomád birodalmak lakosságához hasonlóan több népelemből tevődött össze. A tizenharmadik század elején sorsukat a világtörténelem egyik legpusztítóbb vihara pecsételte meg a többi kelet-európai népekével együtt. Megjelentek a mongolok, és a kíméletlen áradatnak a kunok még az orosz fejedelmekkel összefogva sem tudtak ellenállni. Bebocsátást kértek Magyarországra lehettek hetven-nyolcvanezren, amikor a magyarság létszáma egy- és másfél millió között mozgott , hogy elkerüljék a teljes megsemmisülést. A Kárpátokon átvezető Radnai-hágónál IV. Béla király 1239 húsvétján uralkodónak kijáró fogadtatással várta a kunok fejedelmét, Kötöny kánt a népével együtt. Az együttélés hosszú időn keresztül nem volt feszültségmentes, de ez már külön fejezet a nép történetében.
Tavaly novemberben Horváth Ferenc átadott nyolc kun csontot az SZBK Genetikai Intézetének, és Raskó István igazgató irányítása mellett Szabó Erika megkezdte a vizsgálatokat. A munka első szakasza a közelmúltban fejeződött be.
A huszonnégy esztendős Szabó Erika molekuláris biológus, tavaly szerzett diplomát a debreceni egyetemen. Szegedre azért költözött, hogy a világhírű biológiai központban tovább gyarapítsa tudását. Így kapta meg a régészeti leleteket, és azon módszer alapján kezdte a kutatást, amelyet Kalmár Tibor dolgozott ki korábban az intézetben. Nevezetesen: miképp lehet a DNS-t kinyerni a több száz éves csontokból? Négy évvel ezelőtt Kalmár tíz honfoglalás kori csontból izolált örökítőanyagot. Szabó Erika, mielőtt elkezdte a kutatást, felfrissítette történelmi ismereteit is, átolvasta a kunokkal kapcsolatos szakirodalmat, mert nagy kihívásnak tekintette a témát, és csak ezután látott munkához.
A módszer látszólag egyszerű. Először letisztította a csontokat, és ultraibolya sugárzásnak vetette alá őket. Erre azért volt szükség, hogy mindenféle DNS-szennyeződést eltávolítson a leletekről.
Természetesen még ezután is fennáll annak a veszélye, hogy szennyeződött a csontban fellelhető DNS mondja Szabó Erika. Valójában tehát a tisztítás ekkor sem fejeződött be, mert csiszolókoronggal folytatta a műveletet. Ezután sterilizált fúrófejjel mintát vett a csontból. A munkát csíramentes műhelyben végezte. A minta felett állandóan áramlott a levegő, hogy véletlenül se kerüljön oda szennyeződés. Ezután a kutató lezárható csövekbe tette a csontport, és olyan oldatot öntött rá, amellyel ki lehet vonni a DNS-t. Amikor az örökítőanyag oldott formába került, izolálta a mintából. Nem a teljes DNS-re, hanem a mitokondriális DNS meghatározott szakaszainak vizsgálatára volt szükség hangsúlyozza Szabó Erika.
A munkának ez a fázisa kilenc hónapig tartott. A vizsgálat különleges, egyedi felkészültséget követel meg, ám az eredményt nem szükséges hosszasan magyarázni. Miután a biológus megállapította a mitokondrium alkotórészeinek sorrendjét, az eredményt összehasonlította a nemzetközi DNS-adatbankéval, amely hatvan-hetven népcsoport jellemző adatait tárolja. Szabó Erika így summázza a hazánkban még egyedinek számító kutatás eredményét:
A csengelei csontok eltérnek az Árpád-kori magyarság leleteitől. Tehát nem tévedett a régész, idegen népcsoport maradványaira bukkant. Ezek csak és kizárólag a Dél-Szibéria és Mongólia határán élő burját-mongol népcsoport sajátosságaival mutatnak megegyező tulajdonságokat. Eddig az anyai ágon mérhető örökletes tulajdonságokat vizsgáltuk a mitokondriumok segítségével, a következő lépésben az apait mérjük fel.
Az elmúlt kilenc hónapban Szabó Erika és Horváth Ferenc nem folytatott szakmai beszélgetést. Ügyeltek arra, hogy vakon menjen a kutatás, nem beszéltek össze. Ezt a körülményt azért illik hangsúlyozni, mert a genetikus következtetése teljesen megegyezik a régészével. A kun vezér sírjának egyik különlegessége a feláldozott ló és az elhunyt között egy kősor húzódott azt mutatja, hogy ennek a ritka szokásnak a gyökere Belső-Ázsiába, a Tien-san, Altaj hegység és a Bajkál-tó közötti területre nyúlik vissza.
A csengelei ügy nem zárul le, a jövőben azt is feltárják a biológiai központban, hogy milyen genetikai kapcsolatban áll a kun vezér a kétszázötven évvel későbbi leszármazottakkal. Ám ami még fontosabb: ősztől újabb munkába kezd Raskó István intézete. A honfoglalás kori Kárpát-medencében élő népek származási, genetikai térképét próbálják megrajzolni. Négy év áll a rendelkezésükre. Arra keresnek választ, hogy milyen területekről jöttek ide a különböző népcsoportok, valamint hogy a magyar honfoglaló törzsek genetikailag melyekhez állnak a legközelebb.
A szegedi genetikusok a közelmúltban kidolgoztak egy olyan módszert, amellyel négy különböző helyről származó, tíz honfoglalás kori csontleletből sikeresen izolálták és azonosították a tulajdonságainkért felelős örökítőanyagot, azt a bizonyos DNS-szakaszt, amely alapján elvégezhető a páratlan összehasonlító vizsgálat. Állami támogatást is nyertek a szegediek a Széchenyi-terv nemzeti kulturális és fejlesztési programjában. Erre szükség is van, hiszen a genetikai azonosítás költséges kutatás. A csengelei csontlelet kódjainak megfejtése darabonként ötvenszázezer forintba került.
A szegedi vizsgálat nem egyedülálló a nemzetközi gyakorlatban hangsúlyozza Raskó István. Hasonló módszerrel állapították meg egy Kínában talált lelet, kétezer éves csontmaradvány genetikai eredetét, de ugyanígy jártak el az észak-amerikai indián csontok jellemzőinek vizsgálatakor is. A módszert a ma élő emberekből vett DNS-mintákon is lehet alkalmazni. Ezzel a módszerrel cáfolták meg a Heyerdahl híres Kon-Tiki expedíciójának alapját képező feltételezést is, hogy a polinéziai szigetvilágot a dél-amerikaiak népesítették volna be. A mitokondriális adatok ugyanis egyértelműen bizonyították, hogy a polinéziai szigetlakók ősei Ázsiából származnak.
Raskó István szerint az ilyen típusú kutatásoknak elsősorban az egyes népek, népcsoportok múltjának megismerésében van hihetetlenül nagy szerepük. Így jelentőségük inkább nemzeti, mint nemzetközi.
Tudomásom szerint hasonló vizsgálatokat egyedül mi végzünk a térségben mondja Raskó István. Külön öröm, hogy kaptunk száznegyvenmillió forintot a Széchenyi-program keretében a Régészeti Intézettel közösen erre a célra.
Vajon mi lenne az ára annak a vállalkozásnak, amelynek során meghatároznák Szeged középkori népességének genetikai jellemzőit? Ennek összegét ma még senki sem tudja, bár Horváth Ferenc nem titkolja, szeretné, ha ez az izgalmas feladat is megvalósulna. Pályázaton hétmillió forintot nyert a város a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától egy szintén ritka régészeti feltárásra. Nem szokás városon belül nagyobb ásatásokat végezni, régi temetőt keresni az épülettömbök alatt. Szegeden is csak a véletlen segítette a kutatókat a rendkívüli eseményhez.
Három évvel ezelőtt kezdtek hozzá a szegedi vár rekonstrukciójához. Ennek során középkori vártemplom maradványaira bukkantak, amelynek környékén háromszáz sírt ástak ki. Horváth Ferenc biztos abban, hogy még több ezer sír lehet a közelben, de azokat nem háborgatják, mert házakat kellene lebontani miatta. Ám a háromszáz lelet is alkalmas arra, hogy meghatározzák egy település népesség-összetételét. A szegedi régésztudós még egy különlegességre hívta fel a figyelmet.
Az idei ásatást nemrég kezdtük el. Bár célunk elsősorban a templom feltárása, elkerülhetetlen, hogy újabb temetkezési helyekre is rátaláljunk. A templom alatt Árpád-kori nyomokra is bukkantunk az elmúlt években, sőt azt is tudjuk, hogy a szegedi színház pincéjében, a művészklub tőszomszédságában avar kori sírok is előkerültek. Több lelet utal a római kori megtelepedésre is. Kis szerencsével ilyen sírok is előkerülhetnek a mostani feltárás területén.
Magától értetődő a kérdés, hogy megvizsgálhatók-e a genetikai módszerrel a régebbi, avar és római kori sírok is.
Római kori embercsontok a vár területéről eddig nem kerültek elő. Az avar sírok feltétlenül megérdemelnék a genetikai dekódolást vélekedik Horváth Ferenc. A vizsgálatok fontosságát azzal magyarázza, hogy a késő avar kori leletek a honfoglaló magyarok előtti dél-alföldi lakosságról adhatnak képet. Ha azonosítjuk a középkori csontvázak DNS-ét, talán arra a kérdésre is választ kapunk, milyen arányban vett részt a honfoglalás előtti őslakosság a középkori Szeged népességében.
Ám a régész munkáját nem helyettesítheti a genetikai módszer.
Nemcsak embertani adatokat, hanem az egykori élet minden feltételét kutatjuk hangsúlyozza Horváth Ferenc, és hozzáteszi: a DNS-meghatározás beláthatatlan lehetőséget jelent az eredmények összesítésében és az értékelésben. Hiszen gyakran változnak az írott formában fennmaradt népnevek. Ezeket vagy a környezet szolgáltatja, vagy pedig a törzsszövetség, az állam vezető rétege adja. Emögött különböző csoportok tarkasága rejlik, ezért nyelvészeti, történeti és régészeti ismereteinket lényegesen pontosabbá tehetik a DNS-vizsgálatok eredményei.
Liverpool
A Liverpool megint elszórakozta az előnyét, Szoboszlai kisegítette a csapatot
