Hűvös unionista válasz az IRA-nak

Hétfőn éjfélkor járt le a brit és az ír kormány közös javaslatainak elfogadási határideje. Az IRA a maga részéről megadta a választ, a játszma többi résztvevője pedig a várt módon reagált rá.

Jellemző módon az IRA haditanácsa – vagyis vezetősége – nem az ajánlat szerzőihez, nem Tony Blair és Bertie Ahern kormányához intézte válaszát, hanem John de Chastelain kanadai tábornok semleges leszerelési bizottságához. A válasz semmilyen pontosan körülhatárolt ígéretet nem tartalmazott sem a lefegyverzés megkezdésének időpontjára, sem magára a megkezdésre vonatkozólag, csak azt közölte, hogy az IRA olyan módon fogja fegyverzetét használaton kívül helyezni – ha és amikor használaton kívül helyezi -, hogy az biztonságos, valóságos és ellenőrizhető lesz.

Ahhoz képest, hogy milyen sovány az ajánlat, a többi érdekelt fél lelkes fogadtatásban részesítette. Tony Blair, aki éppen Mexikóban nyaral, azt mondta, hogy az IRA javaslata reményre jogosít, az ír kormány csatlakozik ehhez a véleményhez. David Trimble, akinek a főminiszteri pozícióról történt lemondása tette sürgőssé a lefegyverzés kérdésének azonnali megoldását, szintén az óvatos derűlátás nyelvén fogalmazott, míg Gerry Adams, a Sinn Fein vezetője történelmi frontáttörésnek nevezte az IRA (vagyis saját hadereje vezetőinek) nyilatkozatát, olyan alkalomnak, amelyet bűn lenne elszalasztani. A protestáns terroristák (például az ulsteri önkéntesek) eddig még nem nyilatkoztak.

Az IRA javaslatai egyelőre nem kerültek nyilvánosságra, talán nem is fognak. A fegyverek használaton kívül helyezésének többfajta módja lehet, és az egész kacifántos megfogalmazásra azért van szükség, nehogy azt higgye a világ, hogy az IRA leteszi a fegyvert. A használaton kívül helyezés módja azonban, ha gyakorlatilag jelentős is, teljesen közömbös addig, amíg határozott, egyértelmű, a megfelelő felhatalmazással felruházott személyek által tanúk jelenlétében aláírt írásbeli kötelezettségvállalás nem fekszik a tárgyalóasztalon.

Mégis számottevő az IRA nyilatkozata, mert erre való hivatkozással a brit és az ír kormány, valamint David Trimble nyomást gyakorolhat az Ulsteri Unionista Párt tanácsára, hogy tegyen úgy, mintha az IRA kétségbevonhatatlan zálogát adta volna leszerelési szándékának, s ezzel tegye lehetővé, hogy Trimble a hét vége előtt – amikor is új főminisztert kellene választani a helyébe – visszatérhessen hivatalába. Ha ez megtörténik, akkor a nagypénteki megállapodás újból túlélt egy életveszélyes válságot, nem kell kiírni olyan ulsteri választást, amelyen a szélsőséges elemek győzhetnek, és az érdekelt felek aránylag békésen folytathatják vég nélküli alkudozásukat.