Készül az alkotmány

Amióta kormányra került a szerbiai demokratikus ellenzék (DOS), a tömörülés elnöksége először tartotta ülését Újvidéken, amelynek témája a Vajdaság helyzete volt. A kedd esti, éjszakába nyúló összejövetelen először abban állapodtak meg, hogy nem várják meg a Jugoszlávia sorsára vonatkozó vita befejezését, hanem azonnal hozzálátnak az új szerbiai alkotmány kidolgozásához, és ebben kiemelt helyet kap a decentralizáció és a regionalizáció, ami tartósan és minőségileg rendezné a Vajdaság helyzetét Szerbián belül. A DOS elnökségének megbízása értelmében a szerbiai kormány két héten belül elkészíti azokat a rendelkezéseket, amelyekkel bizonyos döntési jogkörök a tartományi szervekhez kerülnek. Ezután ismét összeül a tömörülés elnöksége, és határozatokat fogad el a tartomány autonómiájával kapcsolatban.
A résztvevők nyilatkozatai arra utalnak, hogy a Djindjics- és a Kostunica-párt közötti ellentétek ebben a kérdésben is megnyilvánulnak. Zoran Djindjics szerbiai kormányfő ugyanis úgy nyilatkozott, hogy a Vajdaság az év végéig visszakapja az alkotmány alapján őt megillető hatáskör egy részét. Vele szemben Dragan Marsicsanin, a szerbiai képviselőház elnöke, aki Kostunica pártját képviselte a megbeszélésen, azt mondta, hogy csak húsz nap múlva derül ki, hogy lehet-e bővíteni a tartomány jogkörét még az új alkotmány meghozatala előtt, vagy meg kell várni az új alapokmányt. Marsicsanin szerint a DOS-hoz tartozó pártok többsége nem fogadja el a vajdaságiak platformját, de még egyszer megkísérlik, hogy kompromisszumos megoldást találjanak az érvényes alkotmány keretei között.
A vajdasági pártvezetők, Kasza József, a VMSZ, Miograd Iszakov, a Vajdasági Reformisták és Nenad Csanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke elégedett azzal, hogy hozzálátnak az új alkotmány kidolgozásához, de már előtte is megkezdődik a tartomány hatáskörének visszaszármaztatása. Kasza azt hangsúlyozta, hogy a DOS-ban egyetértenek abban, hogy nem várják meg a szövetségi állam sorsának rendezését. Csanak szerint a Vajdaság kérdésében a mostani megoldás az az optimum, amire ebben a pillanatban lehetőség volt.

- Háttér -
Djindjics immár az autonómia mellett?

Még nem lehet egyértelműen megítélni, hogy a szerbiai kormányválság felgyorsította-e a vajdasági kérdés rendezését, vagy csak a DOS többségben levő, Djindjics kormányfő mögé tömörülő pártjai igyekeznek időben megszerezni maguknak a jelentősebb vajdasági pártok támogatását. Tény azonban, hogy az augusztus elejei ignorálás után, amikor a DOS vezetése szinte tudomást sem akart venni a három vajdasági pártvezető, Kasza, Csanak és Iszakov ultimátumáról, a héten egy nap is elég volt összehívni a kormánykoalíció elnökségi ülését, megvitatni 14 vajdasági párt, illetve kormányon kívüli szervezet a tartomány érdemi autonómiájára vonatkozó követelését.
A térségben nem ismeretlen az autonómia fogalma, ugyanis a mai Vajdaság területén hozta létre még 1849-ben, a magyar szabadságharc leverése után I. Ferenc József császár a szerb vajdasági és temesi bánságot, a szerb nemzeti törekvések kielégítésére. Tíz év után ez megszűnt, Trianont követően pedig a Vajdaság a szerb dunai bánsághoz került. A második világháború után a partizánkatonák alkotta szkupstina az autonóm Vajdaságot Szerbiához csatolta. A tartomány jogköre 1963-tól fokozatosan bővült, a legteljesebb pedig az 1974-es titói alkotmány alapján volt, amikor a Vajdaság vétójoggal rendelkezett a szövetségi Jugoszlávia szintjén, és államjogi funkciókat tudhatott magáénak azzal, hogy saját törvényhozási, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalma volt.
A tényleges vajdasági autonómiának a milosevicsi nagyszerb nemzeti törekvések vetettek véget, 1988-ban a nagy Jugoszlávia széthullásának bevezetőjeként Belgrádot elsősorban a koszovói autonómia zavarta, de ezzel egyidejűleg a vajdaságit is elsöpörte. Az 1990-es, érvényes szerbiai alkotmány ugyan szavatol bizonyos autonómiát a Vajdaságnak, de ezt sem lehet érvényesíteni, mivel az elmúlt tíz évben több mint száz olyan szerbiai törvény született, amely gátolta a már korábban is megnyirbált jogok alkalmazását. A milosevicsi időszak alatt alakultak meg az úgynevezett autonomista pártok, amelyek célja az érdemi, elsősorban gazdasági önkormányzat visszaállítása, de ezek a pártok a DOS megjelenéséig nem tudták jelentős erővé kinőni magukat. A DOS egyik választási jelszava a vajdasági autonómia visszaállítása volt, és ezt kérik most számon a kormánykoalíció vajdasági pártjai, immár hatalmi pozícióból. Az elmúlt napok történései egyelőre a kezükre játszanak.
Korábban, amikor a Vajdaságról volt szó, az autonómiát rendre a nemzetiségekhez kötötték, attól függetlenül, hogy a térség már régen elveszítette vegyes jellegét. A múlt század kezdetén, még körülbelül egyharmad arányban éltek itt a magyarok, szerbek és németek, de a nemzetiségi arányok ma már egészen mások. Az 1991-es népszámlálás szerint 57 százalék volt a szerbek, 17 a magyarok és öt a horvátok aránya, a magyar–horvát kitelepülés, illetve a szerb betelepülés nyomán azonban az utóbbiak aránya ma már eléri a hatvan százalékot. Így, amikor vajdasági autonómiát emlegetnek, annak már nem lehet etnikai jelleget adni.